Nagyot bukhat ma az Orbán-kormány

Tulajdonképpen egyetlen lényegi nyitott kérdésre, a fordított többségi szavazás alkalmazására szűkült le a Tanács és az Európai Parlament közötti vita a gazdasági kormányzás megerősítéséről. Kétséges ugyanakkor, hogy a tagállamok hétfőn engedni fognak-e, megnyitva az utat a csütörtöki parlamenti szavazás előtt.

A Tanács és a Parlament is számos engedményt tett azóta, hogy a magyar EU-elnökség irányításával elkezdődött a tárgyalássorozat a gazdasági kormányzás megerősítéséről szóló hatos jogszabályi csomagról. Úgy tudjuk, hogy már csak néhány vitás kérdésben kell közös nevezőre jutniuk a feleknek, de tulajdonképpen már csak egy kérdés áll a megállapodás útjában: az úgynevezett fordított minősített többségi szavazás alkalmazása a stabilitási és növekedési paktum megelőző szakaszában.

A Parlament azt szeretné, ha a preventív szakaszban, tehát még a deficiteljárás megindítása előtt, fordított többségi szavazással döntenének a tagállamok a Bizottság arra vonatkozó javaslatáról, amely megállapítja, hogy egy ország eleget tette-e vagy sem a korábbi tanácsi ajánlásoknak. A kormányok eddig hallani sem akartak arról, hogy ezen a területen is engedjenek az EP-nek az általuk kötött megállapodásból, amely szerint ilyen esetekben a rendes többségi szavazás elvét alkalmaznák. A fordított szavazás esetén a tagállami voksok több mint kétharmadával lehetne csak felülbírálni az Európai Bizottság javaslatát, míg a rendes minősített többségi szavazás esetében ehhez elég lenne egy blokkoló kisebbség is. Egyelőre kérdéses, hogy a tagállamok pénzügyminiszterei további engedményeket tudnak-e tenni a kérdésben hétfőn Luxembourgban, ahol újra megvitatják a dossziét.

„Ha a kormányok nem mennek bele, akkor nem tudom mi lesz” – jelezte a BruxInfónak adott nyilatkozatában a hétvégén Sylvie Goulard, az egyik parlamenti jelentéstevő, jól illusztrálva a megegyezést körüllengő bizonytalanságot. A francia liberális képviselőnő úgy vélte, hogy amennyiben megszületik a megállapodás a két intézmény között, az EP plenárisa csütörtökön nagy többséggel megszavazná a jogszabályokat. Ha mégsem sikerülne megkötni az alkut, akkor viszont már több lehetőség is van. Az egyik, hogy a Parlament a saját jelentéseinek megszavazásával elfogadja első olvasatban a jogszabályokat (a hatból négy esik az együttdöntési eljárás alá), ami egyúttal azt jelentené, hogy második olvasatra is szükség lesz. De még az sem kizárt, hogy az EP egyáltalán nem szavaz, egyszerűen félretéve a dossziét, rést hagyva az ajtón a továbblépés előtt.

A Parlament a Tanács verziójához képest eredetileg 16 szakaszban iktatott volna be fordított többségi szavazást az eljárásba, ám a Tanács végül jogi és egyéb okokból végül csak kettő pontban engedett. Az egyik engedmény, hogy a túlzott deficit miatt indított eljárás mellett a túlzott egyensúlytalansági eljárásnál is kamatozó letétet kellene befizetniük büntetésként a tagállamoknak. EU-diplomaták szerint ugyanakkor a Tanács nem tett olyan ajánlatot, ami visszavenne a tagállami álláspont gerincét jelentő Deauville-i alkuból.

Az Európai Parlamentnek sikerült kiharcolnia, hogy a statisztikai csaláson kapott országokat is megbüntessék, igaz csak éves GDP-jük 0,2 százalékát kellene bírságként befizetniük és nem 0,5 százalékát, ahogy azt korábban az EP javasolta.

A csomag makrogazdasági részénél, ami teljesen új elem, a Parlament végül elállt attól, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén döntsenek a versenyképességi eredménytábla összeállítása során figyelembe veendő indikátorokról, ami jelentősen bonyolította volna a folyamatot és a Tanács álláspontja szerint új hatásköröket juttatott volna az EP-nek. A képviselők cserébe elérték, hogy legyen egy jogilag majdnem teljesen kötelező indikátor lista, amelyről a Bizottságnak évente jelentésben kellene beszámolnia az EP-nek. A képviselők követelésére a Tanács abba is beleegyezett, hogy a makrogazdasági egyensúlytalanságot mérő mutatók szimetrikusan mind a deficittel, mind pedig az államháztartási többlettel rendelkező országokra elkészüljenek.

Arról is megállapodtak a felek, hogy az Európai Szemeszter is a jogalkotás részévé váljon, ami Sylvie Goulard értelmezése szerint valamennyi stádiumban biztosítani fogja az Európai Parlament rendszeres bevonását.

Ugyancsak a képviselők sikereként értékelhető, hogy a Bizottság még 2011 vége előtt érdemi jelentést készít az eurókötvények jövőbeni bevezetésének lehetőségéről és ezirányú szándékát a parlamenti szavazás napján egy ilyen tartalmú külön nyilatkozatban is megerősíti majd.

Tovább folyik az alkudozás annak megszövegezéséről, hogy a tagállamok milyen feltételek mellett tehetnének eleget az EP meghívásának, hogy költségvetési helyzetükről, nehézségeikről a gazdasági párbeszéd keretében beszámoljanak. A kormányok erről kezdetben hallani sem akartak, mondván, hogy ők csak a nemzeti parlamenteknek tartoznak felelősséggel. Az EP és a magyar elnökség mégis elkészített egy szöveget, amit hétfőn bemutatnak a pénzügyminisztereknek is. Ennek értelmében „az EP felajánlhatná a tagállamoknak a lehetőséget, hogy a Parlament előtt megjelenjenek”. Kérdéses azonban, hogy ez ebben a gyengített formában is elfogadható lesz-e a tagállamoknak. Sylvie Goulard, a gazdasági párbeszéd fő szorgalmazója szerint a parlament előtti nyilvános megjelenés a Tanácsban a nagyobb országok nyomása alá kerülő kisebb tagállamoknak is jó lehetőséget adna arra, hogy megvédjék álláspontjukat.

A francia jelentéstevő a BruxInfónak elmondta, hogy aggasztónak találja különösen néhány euróövezeti tagállam hozzáállását, ami egyáltalán nem tükrözi azt a felismerést, hogy az egységes valutával valami közösben osztoznak, ami elengedhetetlenné teszi azt, hogy túllépjenek a tisztán nemzeti megfontolásokon. Sylvie Goulard ugyanakkor dicsérte a magyar elnökséget, amely szerinte igazán megérdemelne egy megállapodást.

És bár a képviselőnő nem azonosul teljesen azzal a véleménnyel, hogy a vészhelyzet indokolná a hatos csomag sürgős elfogadását, azt elismeri, hogy a megegyezés elmaradása veszélybe sodorná a legtöbb kérdésben létrejött, igen törékeny kompromisszumot.