Fogságban a tábornok: egy történet véget ért

A szerb elnök tegnapi bejelentése, miszerint 16 év után megtalálták és elfogták Ratko Mladićot, komoly hatással lesz Szerbia jövőjére. Az egykori tábornokot még sok szerb hősként tiszteli, így bíróság elé állítása még okozhat problémát a kormánynak és az elnöknek. Azonban az eddig Mladić miatt blokkolt út az európai uniós tagjelölt státuszhoz most végre megnyílhat, új lehetőségeket nyitva meg Szerbia előtt.

Feszült hangulat Lázárföldön

Egyre több részletre derül fény a Mladić elfogásáért végrehajtott akció kapcsán. Annyit már a korábbi tábornok elfogásának napján is tudtunk, hogy a színhely egy, a vajdasági Nagybecskerek város melletti kis falu, Lazarevo (Lázárföld) volt. A szerb rendőrség speciális egységeinek elmondása szerint Mladić nem tanúsított ellenállást, pedig két pisztolyt is találtak nála. Ivica Dačić, szerb belügyminiszter cáfolta azokat a híreket, miszerint Mladić más néven azonosította és igazolta magát, letartóztatásakor semmi ilyenre nem tett kísérletet és saját iratait mutatta be, amelyek érvényessége persze már évek óta lejárt.

Mladićot először a Belgrádba, a belügyminisztérium épületébe szállították, majd innen a szerbiai háborús bűnöket vizsgáló törvényszék épületébe, ahol egy bíró meg is kezdte kihallgatását, a fogoly viszont a jelentések szerint olyan rossz egészségi állapotban volt, hogy azt fel kellett függeszteni és bizonytalan a folytatás időpontja.  Már évekkel korábban érkeztek Mladić családjától olyan hírek, melyek szerint az ex-tábornok szív és gyomorpanaszokkal küzd, elfogása után állítólag az is kiderült, hogy egyik karját már mozgatni sem bírja.

Csütörtökön a szerb sajtó híradásai szerint egész nap tapintható volt a feszültség Lázárföldön, Mladić bujkálásának utolsó helyszínén. A vajdasági magyar napilap, a Magyar Szó tudósítása szerint a helyiek először kétkedve, majd haraggal fogadták a rendőri akció hírét. Azt biztosan senki nem tudja, hogy a település Vuk Karadžićról elnevezett utcájának melyik házból vitték el Mladićot, a helyiek egy csoportja mindenesetre egy utánfutóval eltorlaszolta Mladić rokonai házának bejáratát és sokan dühösen távozásra szólították fel az újságírókat.

Szerbiában az események után azonnal téma lett az is, hogy vajon kitől származik az a névtelen bejelentés, mely alapján rátaláltak Mladićra. A lázárföldiek kétlik, hogy közülük valakitől, hiszen az nagyon hamar kiderülne. Korábban a szerb kormány ugyanis 10 millió eurót kínált fel a nyomravezetőnek, az USA kormánya ezt még további 5 millió dollárral toldotta meg. A szerb belügyminisztérium természetesen nem árult el semmit a titkos informátorról.

Öröm itt, tüntetések ott

Mladić elfogását az összes magas rangú európai uniós tisztviselő üdvözölte, Jose Manuel Barroso az Európai Bizottság elnöke rendkívül jó hírnek nevezte a történéseket, Catherine Ashton az EU külügyi főmegbízottja szerint ez a lépés történelmi jelentőségű Szerbia és a nemzetközi jog számára is. A Hágai Nemzetközi Törvényszék főügyésze, Serge Brammertz arra szólította fel a hatóságokat, hogy ne késlekedjenek Mladić kiadatásával és Hágába szállításával. Szerb belügyminisztériumi hírek alapján erre legalább egy hetet kell várni, mivel Mladić védői feltehetőleg megfellebbezik majd a kiadatásról szóló döntést.

A nyugati diplomatákhoz hasonlóan a szerb politikai elit szinte kivétel nélkül minden tagja is örömét fejezte ki Mladić elfogása kapcsán. Még a Boris Tadić elnökkel és pártjával, a kormányzó demokratákkal általában kritikus ellenzéki Liberális Demokrata Párt vezetője, Čedomir Jovanović is gratulált az államfőnek és a kormánynak. Horvátországtól Koszovóig az összes balkáni állam vezetője, külügyminisztere megelégedésének adott hangot és az sem meglepő, hogy Bosznia-Hercegovina (mely a legtöbbet szenvedte el Mladić tevékenysége miatt) horvát és bosnyák vezetői is a megbékéléshez vezető út mérföldkövének titulálták a boszniai szerb hadsereg korábbi vezetőjének elfogását.

Zumra Sahomerović, a Srebrenicai és Žepai Anyák Szövetségének vezetője, a Balkaninsight hírportálnak elégedettségről és apró elégtételről beszélt Mladić sorsának kapcsán. Szerinte az eset bebizonyította, hogy „hogy a bűnök nem múlnak el nyom nélkül és elkövetőiknek egyszer szembe kell nézniük az igazsággal„. Még a Boszniai Szerb Köztársaság elnöke, Milorad Dodik is elismerte, hogy Mladić kézre kerítése jó hír, mert mindenkit meg kell büntetni, aki bűnt követett el. Persze azt azért sietve hozzátette, hogy ugyanígy kéne elkapni minden olyan bosnyák vezetőt, katonát, akik szerbek ellen követtek el bűnöket.

Mindössze egy jelentősebb szerb politikai erő, az ellenzéki Szerb Radikális Párt (amelynek vezetőjét,Vojislav Šešeljt szintén háborús bűnökkel vádolják, és már Hágában van) nyilatkozott úgy, hogy a csütörtöki volt a legszomorúbb nap Szerbia történetében, mert az ország elárulta saját hősét. A párt ígéretet tett arra, hogy estére tüntetést szervez, ami nem is maradt el. Belgrádban éjjel a rendőrség megerősített őrizetben vigyázott az állami televízió, az elnöki hivatal, a városi tanács és a parlament épületeire. Fiatalok csoportjai a város több pontján gyülekeztek Mladićot éltetve, a szerb elnököt árulónak és usztasának nevezve, a kivonuló

rendőröket pedig Koszovóba küldték. 

Komolyabb villongások a szerb fővárosban nem történt, Újvidéken azonban néhány tüntető összecsapott a rendőrökkel és ketten meg is sérültek. A közel száz fős tömeg először a Vajdasági Rádió és Televízió épületéhez akart vonulni, de a rendőrök útjukat állták. Innen  Demokrata Párt helyi székházához indultak és kövekkel kezdték dobálni az épületet, a rendőrség ekkor kezdett a tüntetés feloszlatásába.

Mit jelent Szerbiának a Mladić-ügy?

A szórványos incidensek ellenére olyan megmozdulásokra eddig nem került sor, mint 2008-ban Radovan Karadžić elfogásakor. Ennek ellenére érdekes, hogy egy nem rég közreadott szerb közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek csak 7%-a nyilatkozott úgy, hogy segítene kézre keríteni Mladićot, míg több mint 50%-uk egyértelműen nemet mondott.

Az ilyen statisztikák azért is fontosak, mert 2012 tavaszán parlamenti választások lesznek Szerbiában és a kormányzó Demokrata Párt számára egyáltalán nem mindegy, hogy a lakosság milyen tetteket tulajdonít neki és főleg, hogy azok milyen színben tűnnek fel. Sokan meg vannak arról győződve, hogy Mladićot már sok-sok évvel korábban el lehetett volna fogni, de éppen mivel a kérdés erősen közhangulat formáló erejű lehet, eddig hiányzott hozzá a politikai akarat. Mostanra viszont több olyan tényező is megjelent, amely a szerb döntéshozók számára is elodázhatatlanná tette a Mladić-ügy lezárását. Figyelemre méltó, hogy a hágai főügyész jelentése éppen szerdán jelent meg, egy nappal Mladić elfogása előtt, melyben közli, hogy a szerb hatóságok nem tesznek meg mindent Mladić felkutatásáért.

Fontos szempont az is, hogy egy, az EU-hoz újonnan csatlakozni kívánó ország útját bármely uniós ország letilthatja (ahogy sokáig tette azt Szlovénia Horvátország esetében a korábbi határviták miatt). Szerbia EU-s tagjelölt státuszáról szóló tárgyalásokat Hollandia eddig blokkolta, és azok újrakezdését Mladić kiadatásához kötötte. 1995-ben a srebrenicai mészárlás gyakorlatilag a holland békefenntartók szeme láttára zajlott le, így Hollandiában a téma különösen érzékenynek számít, 2002-ben még a kormány is lemondott, miután fény derült a hollandok felelősségére. 

Mladić elfogása miatti népszerűségvesztést a legjobban az uniós integrációs folyamat előmozdítása segítené, még akkor is, ha a jelenlegi helyzetben Szerbia felvétele még legalább tíz évig nem reális. 2009 óta viszont a szerb állampolgárok vízum nélkül utazhatnak a schengeni zóna területére és már pusztán a tagjelölt státusz is komoly pénzügyi forrásokat

nyithatna meg Szerbia számára.

Márciusban Vlagyimir Putyin orosz kormányfő belgrádi látogatása során gyakorlatilag közölte, hogy Oroszország nem gördít semmilyen akadályt Szerbia uniós vágyai elé, a „nagytestvér” áldásával a szerb elnök és kormánya újabb impulzust kapott a háborús bűnösök elfogásához. Az sem utolsó szempont, hogy Horvátország már igen közel áll a csatlakozási tárgyalások lezárásához, így Szerbiának fontos lehet, hogy még azelőtt legyen tagjelölt, míg a horvátok teljes jogú tagként a korábbi történelmi sérelmeik miatt bármilyen formában megvétózhatnák a szerb célokat. Márpedig ez a lehetőség annak ellenére fennáll, hogy az utóbbi pár évben erőteljes közeledés indult meg a két állam között.

Mladić elfogásának időzítése és annak oka tehát az volt, hogy Szerbia és a szerb kormány számára egyszerre léptek fel szerencsés körülmények, elodázhatatlan kényszerítő erők és olyan lehetőségek, melyekkel időben kell élni. Még rengeteg olyan ügy van, mely gátja lehet a szerb uniós csatlakozásnak (főleg a Koszovóval való rendezetlen viszony), de nem túlzás azt állítani, hogy a szabadon lévő Mladić eddig önmagában megkerülhetetlen akadály volt, melyet most úgy tűnik, végre sikerült leküzdeni.