Szabad sajtó Európában?

„Ma Magyarországon az elektronikus média nem szabad” – jelentette ki Majtényi László a sajtószabadság világnapja alkalmából szervezett kétnapos konferencián a budapesti Francia Intézetben. A rendezvény első napján a magyar, a francia, valamint a svájci sajtó szabadságáról esett szó.

A HU-lala Egyesület által szervezett Újságírás és állampolgárság Európában című konferencia első napján elsősorban a sajtószabadság helyzetéről esett szó Európa három országában: Franciaországban, Svájcban, valamint a 2011. január elseje óta hatályos új médiatörvény miatt különösen érdekes Magyarországon. Az új magyar médiatörvényt 2010-ben óriási sajtóérdeklődés övezte hazánkban éskülföldön is, valamint komoly vitákat váltott kis egész Európában, a mostani rendezvény Magyarországon élő francia szervezői pedig arra voltak kíváncsiak, hogy milyen a sajtószabadság helyzete ma Magyarországon, illetve Franciaországban és Svájcban.

Majtényi László alkotmányjogász, az új médiatörvénnyel megszüntetett Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) korábbi elnöke a konferencián kijelentette: „a magyar elektronikus média ma Magyarországon nem szabad”, mert a közszolgálati sajtót egyértelműen politikai irányítás alá vonták, a kereskedelmi médiumok pedig „az üzleti siker érdekében” képesek feladni elveiket és mindent annak rendelnek alá. „Ott, ahol a sajtó erős politikai befolyásolás alatt van, mint például ma Magyarországon, ott a cenzúra kifejezést véleményem szerint indokolt használni” – tette hozzá Majtényi a konferencia nyitó előadásában.

Az Orbán-kormány médiapolitikájának értékelése kapcsán Majtényi kijelentette, hogy „ez az egész rendszer úgy, ahogy van, sikertelen”, mert a Szalai Annamária vezette médiahatóság „bénult, folyamatos köznevetség tárgya a magyar nyilvánosságban, még olyan ügyekben sem mer fellépni, amely ügyekben indokolt lenne. Én azt gondolom, hogy ez a hatalmi megszállás sikertelen volt” – tette hozzá az ORTT volt elnöke, aki „fordított Midasz-királyhoz” hasonlította a kormány tevékenységét, mondván, hogy „amikor a hatalom aranyához nyúl, az sárrá válik a kezében.” Ennek kapcsán Majtényi felhívta a figyelmet arra is, hogy „drámaian csökken a kormánysajtó fogyasztóinak a száma”, objektív mérések igazolják, hogy a „kormányzati ellenőrzés alá vont” közszolgálati televíziók nézettsége „zéró közelire esett vissza”. „A közönség a távkapcsolóval is szavaz” – vonta le a következtetést a médiajogász.

Magyar Péter újságíró, aki a rendszerváltás előtt az MTI munkatársa volt, ma pedig az ANSA olasz hírügynökségnek dolgozik, az MTI korábbi, 1989 előtti gyakorlatát felidézve arra figyelmeztetett, hogy a sajtótermékekkel szembeni szankciók intézményesítése végül ismét öncenzúrához vezethet. Az újságíró a jelenlegi helyzetet a pártállami időkhöz hasonlította abból a szempontból is, hogy a magyar hírügynökség továbbra is információ-monopóliummal rendelkezik, és „ha valaki az MTI-t kézben tartja, az befolyásolni tudja a tájékoztatást Magyarországon.” Majtényi László azonban ezzel kapcsolatban kijelentette: „A sajtószabadság korlátozása nagyon mérsékelt eredményeket hoz, ma Magyarországon a közösségi oldalakon igazi nyilvánosságot és sajtószerű működést lehet látni, a web kettővel szemben pedig a kormány teljes mértékben tehetetlen”.

Pócs Balázs, a Népszabadság újságírója úgy vélte, bár eddig az újonnan választott médiahatóságnak nem voltak látványos intézkedései, szerinte a törvénynek már a léte, valamint „a tény, hogy ezt a szabályozást a kormány elfogadta, illetve az európai normáknak megfelőnek minősítette, egy támadás a sajtószabadság és a gondolatszabadság ellen”.

Arról, hogy a magyar médiatörvénynek milyen hatásai lehetnek Európában, Majtényi László kijelentette: „Ez a fajta médiatörvény Európa délkeleti részében az én ismereteim szerint kezd nagyon népszerű lenni. Ha az Európai Unió egyik országa ezt megengedhette magának, akkor itt lesznek a környéken más országok, amelyeknek a mi vezetőinkhez hasonlóan korlátolt vezetői azt fogják gondolni, hogy nekik is jobb, ha a média kizárólag dicséri őket, akkor pedig az Eiurópai Unió nagyon nagy bajban lesz. Azt sem zárom ki, hogy Nyugat-Európában is inspiratív lesz ez a médiatörvény” – tette hozzá.

A sajtószabadság európai helyzetét érintve Magyar Péter is a korlátozó tendenciák közötti hasonlóságokat emelte ki, mondván, hogy „amit Berlusconi szeretett volna megcsinálni az olasz sajtóval, azt a magyarok megcsinálták.” A sajtószabadság szempontjából kedvezőtlen európai tendenciákról mesélt saját országának médiapiaca kapcsán Francois Bonnet, a Mediapart francia on-line hírportál főszerkesztője, valamint Christian Campiche, a svájci La Méduse oldal, valamint az EDITO magazin alapítója. Bonnet elmondása szerint Franciaország Nicolas Sarkozy elnök médiapolitikai intézkedéseivel az 1960-as évek szintjére tért vissza a televíziók feletti ellenőrzésben, miközben a gazdasági hatalom anyagilag tartja függőségben a nyomtatott sajtót és a piaci alapon működő médiumokat. Christian Campiche a francia ajkú svájci média helyzetéről szólva szintén azt emelte ki, hogy egyrészt a banki érdekeltségek, másrészt a Svájc németül beszélő részéről származó vállalatok tartják kezükben a sajtót.

Álláspontok

A május 3-i sajtószabadság világnapja alkalmából Catherine Ashton, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatot adott ki, melyben felszólalt az újságírók védelme mellett is: „A véleményalkotás és a véleménynyilvánítás szabadsága minden ember alapvető joga, az emberi méltóság elválaszthatatlan része, és egyúttal a demokrácia sarokköve, valamint a mindenkit megillető szabad információáramlás elengedhetetlen feltétele is. A sajtószabadság világnapja alkalmából az Európai Unió emlékeztetni kíván mind a nemzetközi jogban is rögzített fenti alapelvekre, mind pedig a független és szabad sajtó és média alapvető szerepére. Az EU külön elismeréssel adózik az iránt a felbecsülhetetlen értékű munka iránt, amelynek révén a világ újságírói és médiaszakemberei elkötelezetten és bátorsággal követik a kibontakozó eseményeket, segítve az igazság feltárását.

Az Európai Unióval szomszédos országokban nemrégiben lezajlott események jól illusztrálták azt a tényt, hogy nem csupán az újságírók és a médiaszakemberek szakmai elkötelezettségének, hanem számos, blogokat író magánembernek is köszönhető az, hogy a világ tudomást szerez a helyszínen zajló történésekről és az embereknek a szabadság és a társadalmi igazságosság iránti törekvéseiről. Mindemellett sok újságíró, különösen a konfliktus sújtotta övezetekben, folyamatos veszéllyel néz szembe, és néhányan saját életüket teszik kockára, hogy első kézből származó információkkal tájékoztassák a közvéleményt. Az újságírók sokszor céltábláivá válnak azoknak, akik rossz szemmel nézik az általuk folytatott tényfeltáró tevékenységet: többször előfordul, hogy újságírókat tartóztatnak le, rabolnak el, kínoznak vagy ölnek meg. Az EU felszólít minden kormányt arra, hogy tegyenek eleget a sajtó- és a médiaszabadság védelmét biztosító nemzetközi előírásoknak, és haladéktalanul bocsássanak szabadon minden jogellenesen fogva tartott újságírót vagy blogírót.”

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke szintén hasonló értelmű nyilatkozattal állt ki a világnap alkalmából a sajtószabadság mellett: „A véleménynyilvánítás szabadsága a demokráciáink és az Európai Unió egyik alappillére. A média döntő szerepet játszik annak biztosításában, hogy a polgárok hozzáférhessenek a különböző nézetekhez és az információhoz. Ezt a szabadságot megőrizni és megerősíteni kell, ahol csak veszély fenyegeti. Az Európai Bizottság mindig is azoknak az oldalán állt, akik ezt az alapvető értéket védelmezték, és ez így is marad Európában és világszerte egyaránt.

A sajtószabadság világnapján a Bizottság nevében szeretnék tisztelettel adózni az újságírók mindennapos harca előtt, amelyet időnként akár saját életük veszélyeztetésével kell megvívniuk. Ezek a fenyegetések, amelyek az újságírókra nehezednek, elfogadhatatlanok. Azokat, akiket ma börtönben vagy túszként tartanak fogva, késedelem nélkül el kell engedni.”