A nép számlálva jó

Évezredek kellenek ahhoz, hogy egy nép, nemzet vagy nyelv eltűnjön a világ színpadáról, illetve, hogy új nyelvek és nemzetek szülessenek. Kivétel csak ez a balkáni térség, ahol a fegyverek és az új alkotmányok segítségével az egyik népszámlálástól a másikig megszületik egy új nyelv, nyelvtannal együtt. De az elmúlt néhány évtizedben új nemzetek is születtek itt a Balkánon, hogy csak a bosnyák-muzulmán nemzetet vagy a montenegrói nyelvet említsük.

És mivel oda jutottunk, hogy ebben a délszláv térségben egy kontinensre való nemzet él és egy kontinenshez méltó nyelveket beszél, időszerűvé vált az ötlet, hogy: meg kellene már számlálni bennünket, illetve számba kellene venni, hányan és kik vagyunk. Ezt már meg is tették Horvátországban és Crna Gorában, Macedóniában, Szerbiában viszont őszre halasztották, Boszniában pedig egyelőre még gondolni sem mernek a népszámlálásra, tekintettel arra, hogy a lakosság nagy része ideiglenesen más országokban él.

Az egymillió lakosú Boszniai Szerb Köztársaság egyelőre nem veszi komolyan a bosnyákok irányította esetleges népszámlálást, 200 ezer boszniai horvát az anyaországba távozott ideiglenesen és kényszerből. De 350-400 ezer szerb sincs már Horvátországban, miközben 40-50 ezer horvát települt ki Vajdaságból, azaz Szerbiából. Őket számlálja meg most, aki tudja és ahogyan akarja. De itt van még a vallási hovatartozás is, mert bizony nem mindegy, hogy milyen ajánlólevéllel jut a nemzet fia, a mennyországba. A szerb pravoszláv egyház azt kéri híveitől, hogy szerb-pravoszláv vallásúnak vallják magukat, Horvátországban viszont csak a pravoszláv vallást jegyzik, szerb megjelölés nélkül. Érdekes a helyzet Crna Gorában, ahol a 650 ezer lakos közül 2003-ban 390 ezren a szerbet tekintették anyanyelvüknek és csak 130 ezren vallották, hogy ők montenegrói nyelven beszélnek. 

A délszláv köztársaságok lakosságának száma és összetétele, tehát igencsak változó és lényegében sok függ attól, hogy miként számlálják meg őket. Sőt belső tartalékok is vannak még. Például az 1981-es népszámláláskor 1,2 millióan vallották magukat jugoszláv nemzetiségűnek, amit 1960-ban ismertek el hivatalosan. A nacionalista felbuzdulás és nem utolsósorban Jugoszlávia széthullása következtében ezekből a jugoszlávokból lettek vagy lesznek szerbek, horvátok, bosnyákok, magyarok, albánok, montenegróiak. A jugoszlávság mint nemzet tehát nem vált be, mint ahogyan a néhai román diktátor, Ceausescu is nagyot mondott, amikor azt állította, hogy Erdélyben nem élnek magyarok, hanem csak magyarul beszélő román állampolgárok. Hogy mi a pillanatnyi helyzet ezzel kapcsolatban, itt a volt jugoszláv térségben – az majd a vallatáson, illetve a népszámláláson kiderül.