Ezreket érint érzékenyen a tanügyi reform Romániában

Azt, hogy most hipp-hopp, néhány hónap alatt tényleg teljesen megváltozik az évtizedek óta alig moccanó román oktatási rendszer, és a tekintélyelvű, korszerűtlen, kisebbségellenes pedagógiát határozott ablaknyitással ki lehet szellőztetni: senki sem gondolja.

radikális változásnak kell jönnie:

ezt mindenki tudja, és várja. Azok, akik 1990-ben kezdték az első osztályt, és 2002-ben érettségiztek, évente legalább egyszer hallhatták azt, hogy reformok segítik majd a tovább tanulásukat. Nincs olyan huszon-harminc éves ma Romániában, akinek ne ígértek volna új tankönyvet, tantervet, korszerűsítést, amíg az iskola padot koptatta.

És rengetegen vagyunk olyanok, akik azzal a csalódással búcsúztunk a közoktatástól: hát mégsem jutott nekünk a sokat ígért jóból. Nem baj, tettük hozzá optimistán (és naivan), majd a gyermekeinknek jut.

A 2011-es tanévtől (amikor gyermekeink is már rég iskolások) újabb, minden eddiginél komolyabb ígéret ad lendületet az oktatásnak. Most már jogszabály biztosítja a változást – de új tankönyv és tanterv mégsem lesz.

Szerencsés esetben a 2012-2013-as tanévtől lesz változás, 2015-től viszont már szinte biztos, hogy megtörténik a teljes átállás – ígérik az RMDSZ szakértői, akik úgy vélik, nem szabad elsietni a reformot, lassú víz partot mos, lassan járj, tovább érsz, és hasonló bölcs érvek szólnak a tovább halogatott átállás mellett.

Mit is mondhatnánk erre? Hogy nem baj, no?

Ha nem nekünk, és nem is a gyeremekeinknek, akkor majd egy következő generációnak? A minisztérium perspektívájából újabb négy év már nem idő. De a ma ötödikesének négy év az általános iskola végét jelenti. Azok pedig, akik most kezdik a középiskolát, érettségizni fognak, mire teljesen révbe ér a reform.

Ötször négy évnyi idő elszállt, és elszállhat a hatodik négy éves ciklus is. Az igazán érintettek „hej nem érnek rá arra még”. Nekik most kell az új tanterv, az új tankönyv, az élhető iskola.

Őket nem vígasztalja, ha az RMDSZ főtitkára kommünikéjében „elsőrendű kérdésnek”, „prioritásnak” nevezi az oktatást, a szavak és a kommünikék nekik mit sem számítanak. Az se érdekel senkit, hogy miféle ütemtervek, politikai egyeztetések, protokollkörök futnak a háttérben. Reform kell most, mert már tíz évvel, húsz évvel ezelőtt is késő volt.

Nehéz megérteni, hogy mire is vár

a romániai magyar érdekképviselet. Ha tényleg van akarat a változtatásra, akkor már az oktatási törvény életbe lépésekor készen kellett volna állnia mindennek: tanterv javaslatoknak, kész tankönyveknek. Képletesen: a startvonalon kellene toporognia az egész romániai magyar pedagógus-társadalomnak.

A változások bevezetése néhány hetes munkát kellett volna jelentsen, és annyiból álljon, hogy a már kész oktatási “alapanyagot” összhangba hozzák a törvényerőre lépett jogszabályokkal. Ez a harmonizáció januártól szeptemberig, az új, reformtanév kezdetéig kellemes sétagalopp kellene legyen. Nem ez történik.

A románok történelme ingyen?

Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára annyit ígér, hogy a következő tanévben érettségizők számára 2500 ingyen példányt biztosítanak a Románia földrajza és a Románok történelme tankönyvek fordításából. Továbbá, hogy „folyamatban van a VIII. osztályos Románia földrajza és a Románok történelme tankönyvek fordításához, kiadásához és állami finanszírozásához szükséges engedélyek, dokumentumok és határozatok beszerzése”.

Na ez az a „folyamat”, amely teljességgel kikezdi a reform hitelét, a belefektetett bizalmat. Nem erről volt szó!

Arról volt szó, hogy a kisebbségi kultúra – magyar, sváb, cigány ésatöbbi – helyet kap a romániai közoktatásban. Személyre és közösségekre szabottan. Mi kell ahhoz, hogy az erdélyi magyar kisdiák a romániai oktatásban alanyi jogon ismerkedhessen a  magyar nemzeti történelemmel, kultúrával (és a svábbal, a cigánnyal, a zsidóval, az egész erdélyiséggel például)?

Nem a “románok történelme” könyv fordítására van szükség, hanem újraírt, újragondolt tananyagokra. Ezek a fordítások, ezek a maszatok a jelenlegi tarthatatlan helyzetet igazolják és konzerválják.

A „románok történelme” helyett „Románia történelméről” lehet legfennebb beszélni, „Erdély történelméről”, a közoktatás által védett kisebbségi kultúráról. Hol marad ez a reform? Ne ragadjunk le a félig-meddig szimbolikus kérdéseknél: elő a farbával, és a lehető legszélesebb körben vázolni, mit hozhatnak az új kerettantervek, legyen szó a román nyelv oktatásáról vagy bármely más tantárgyról az irodalomtól a matematikáig.

Iskolai autonómia és háttérsuskus

Kovács Péter már idézett nyilatkozatában “meggyőződését fejezte ki” , hogy a széleskörű konzultáció az RMDSZ és társult szervezetei, “a szakmai és civil szervezetek, az egyházi intézmények, az önkormányzatok és tankönyvkiadók képviselőivel nagymértékben hozzájárulhat az új tanügyi törvényi mielőbbi sikeres alkalmazásához”.

Felhívnám az érintett figyelmét, hogy például az egyházi intézményeknek vajmi kevés közük van a közoktatáshoz. Legalábbis szeretném hinni, hogy így van, és van értelme az egyházi és állami oktatás különválasztásának.

Viszont – talán megint csak túl naivan – kihagyhatatlannak tartom a konzultációból a szülőket, a diákokat és diákszervezeteket, az iskolaszékeket és mindenkit, akik az új, autonómnak mondott oktatási rendszerben érintettek, döntéshozói jogosítványokkal rendelkeznek. És nem mellesleg főszereplői az egész folyamatnak.

Amíg velük nincs egyeztetés, addig értelmetlen minden háttérsuskus. Addig csak szöveg, hogy mostantól gyermekközpontú, a helyi közösségek elvárásai szerint működtetett iskoláké a terep.

Nem lennék megsértődve például, ha az RMDSZ közvetlenül szólítana meg mint szülő, és tőlem is megkérdezné, mégis mikortól és hogyan számítok a reformintézkedésekre. Nem mellesleg a Szövetségnek se jönne rosszul, ha most az egyszer komolyan venné önmagát, és tényleg azokhoz vinné közel politikai sikerét, akiknek az új törvény hasznot hozhat. Háztól házig, és osztályteremtől osztályteremig.