Portugália májusra vár

Alig egy év leforgása alatt már a harmadik eurózónás ország adja be a kulcsot, pontosabban nyújtja be a számlát az Európai Bizottságnak és a válságkezeléseknél mindig ott tüsténtkedő Nemzetközi Valutaalapnak.

Tavaly májusban Görögországon segítettek egy 110 milliárd eurós pénzügyi injekcióval, ezzel párhuzamosan az unió létrehozta az adósságszolgálati válságba sodródó eurózónás államok megsegítését célzó stabilitási pénzügyi eszközt. Tavaly novemberben a mindaddig sikeres Írország a túl nagyra törő bankjainak megmentésébe bukott bele, s kapott 85 milliárd eurót. Március második felében az uniós tagok megegyeztek egy állandó stabilitási mechanizmus létrehozásában, melynek hitelezési kapacitása 2013-tól eléri az 500 milliárd eurót. Április 7-én pedig Portugália kérte az uniós mentőövet, aminek nagyságát a pénzügyminiszterek hétvégi gödöllői tanácskozásán 80 milliárd euróra becsülték. Itt tartunk most az országomlás-pénzügyi mentőöv-tartós védelem sorozatban.

Az Európába 2008-ban begyűrűzött világválság egyfajta tükröt tartott az eurózóna, tágabban értelmezve az Európai Unió elé. Kiderült, hogy az ezredforduló utáni bőség időszakában – részben az elöregedő társadalom jelentette növekvő terhek miatt – szinte egyik állam sem képezett tartalékokat, néhány kivételtől eltekintve (szerencsére ide tartozik Szlovákia is) nem csökkentette érdemben államadósságát. A krízis kirobbanásakor az üres államkasszák láttán futószalagon gyártották a megszorító csomagokat, néhány ország esetében már túl későn. A nehéz időszak arra is rávilágított, hogy a sikersztoriként indult közös európai pénz rendszeréből nem lehet kizárni az adataikat rendre meghamisító, tékozlóan költekező tagokat (Görögország), rájöttek, nincs védelmi mechanizmus, amit most kapkodva, az „egészséges” tagállamokat eladósítva napjainkban kalapálnak össze, végezetül már a napnál is világosabb, hogy néhány országnak nem vált előnyére az erős euró. Az euró csak fegyelmezett költségvetésű, a versenyképességet szem előtt tartó, a bérkiáramlás terén mértékletes államoknak való, mivel a közös fizetőeszköz voltaképpen „átcsomagolt német márka” – ahogyan Róna Péter közgazdász írta.

Az ezredforduló óta egy helyben járó, már 2002-ben uniós figyelmeztetésben részesülő Portugália hiába csökkentette idén 5 százalékkal a közel 700 ezer közalkalmazott bérét, hiába fagyasztotta be a nyugdíjakat, hiába emelte az áfa kulcsát 21-ről 23 százalékra, mégsem képes a 2011-ben esedékes 20 milliárd eurós államadósságát finanszírozni. „Csavard a lángot lejjebb” – énekli Zorán a Ne várd a májust című dalában. A portugálok a pénzügyi mentőöv elnyerése érdekében most méginkább lecsavarhatják a lángot, azaz további megszorítások elébe néznek, s a lírai dallal ellentétben várják a májust, amikorra várhatóan összeáll a számukra elkülönített pénzügyi konstrukció. Kérdés, elegendő lesz-e az új és újabb takarékossági csomag, bírják-e zokszó nélkül a polgárok a szigort, ellenáll-e a nyomásnak a pénzügyi védelmi fal (az építéséhez 660 millió euróval szállunk be, persze hitelből). Hiszen a valóság rideg tengerében pénzügyi mentőövvel is csak fuldokló görögök és írek háza tájáról rendre még nagyobb hiányról, még nagybb pénzínségről szóló, egyre rosszabb hírek érkeznek. „Készülj a hosszú télre, kedvesem, mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem” – indítja a dalt Zorán. Az Európai Unió hosszú tele akkor következne be, ha újabb, az eddigieknél nagyobb tagállam kerül padlóra, ha nem tudna megálljt parancsolni a gyorsuló adósságspirálnak.