Jogokon és hagyományokon túl

A szlovákiai magyarság sorskérdései közül az egyik legfontosabb és talán a legvitatottabb az, vajon a kooperáció vagy a kényszer, azaz a puha vagy a kemény politika vezethet el e kisebbség kollektív jogainak megszilárdításához.

Ez a szembenállás – mely jelenleg is az itteni magyar politikai tér egyik legfontosabb strukturáló tényezője – azonban elfedi azt a roppant nehéz problémát, hogy mi következhetne a kívánt széles körű kulturális és közigazgatási autonómiák megszerzése után.

A kisebbségi jogok megerősítésére irányuló politikai akarat két szándékú. Egyrészt, törekszik arra, hogy a szlovák többség „jó életről“ alkotott képe magában foglalja a kisebbségek jogainak méltányos elismerését. Ez a szándék egy olyan országban hisz, amely nyitott és értékeli a változatosságot. Ez csakis az egyének szabad cselekvésének szavatolása és a kultúrák védelme által lehetséges.

Másrészt, csaknem minden jogi követelés mögött ott áll a szlovákiai magyarság fenntartásának vágya. A magyar kultúrának és a hozzá kötődőknek azért is van szüksége az egyenlő elbánásra, hogy ez a kultúra egyáltalán fenn tudjon maradni hosszú távon is.

A gondolkodás azonban nem állhat meg itt. Tegyük fel, hogy valamiféle politikai változás révén a következő években sikerülne elérni, hogy a magyar kisebbség semmiféle diszkriminációt ne szenvedhessen el, akadály nélkül használhassa nyelvét, átélhesse kultúráját, büszke lehessen identitására. De vajon megoldaná-e ez a magyarság fennmaradásánakkérdését?

Könnyen lehet, hogy a kisebbségi jogok biztosítása mellett is hosszú távon a magyarság lassú és önkéntes asszimilációja zajlana le. Ebben nehéz kivetnivalót találni, azonban szinte biztos, hogy ez a perspektíva a lakosság jelentős része számára nem vonzó. Igaz ugyan, hogy a magyarság fogyásának egyik okát az egyenlőtlen külső tényezők jelentik, azonban ki kell mondani, hogy az asszimilálódás jelenleg elsősorban belső késztetésekből adódó viselkedésmód. Ahelyett azonban, hogy a magyar közösség az egyéni asszimilánsokat stigmatizálná, ellökné magától, dialógust kellene létesítenie velük arról, hogy melyek voltak kilépésük okai, mi volt az, amitnem tudott nekik megadni a magyar társadalmi kultúra intézményrendszere, és hogy melyek maradtak a kapcsolódási pontjaik a magyarsághoz. A szlovákiai magyar kultúrának versenyképesnek kell maradnia ahhoz, hogy legyen esélye megtartani vonzerejét, a kisebbségi jogok állapotától teljesen függetlenül. Meg kell keresni a magyar kultúra azon egyedi jegyeit, melyek vonzóvá tehetik mindenki számára. A nyelv, mely a szlovákok és magyarok elválasztásának legfőbb eszköze, ehhez nem elég – a magyar nyelv ugyanis bár önmagában értékes, mégsem értékesebb, mint a szlovák nyelv. Olyan értékeket kellene találni, melyek alapján fel lehet építeni egy proaktív, életképes, vonzó identitást. A jogokért való küzdelem és a hagyományok ápolása ugyanis bár elengedhetetlen, de önmagában közel sem elég a szlovákiai magyarság hosszú távú fenntartásához.