Rendszergazdák: Kuba válasza az USA cyber-propagandájára

A Castro-fivérek tartanak attól, hogy a zömmel az Egyesült Államokból érkező rendszerellenes hangok felerősödnek, mely akár a kubai forradalom bukását okozhatja. Ám az USA-ból érkező cyber-propagandának pozitív hozadéka is van, még a legvaskalaposabb kubai vezetők is felismerték az internet stratégiai fontosságát.

Castroék legújabb paranoiája

Az Egyesült Államok arra használja az internetes közösségi oldalakat – a Facebookot és a Twittert – hogy elvesse a magvát egy jövőbeli felkelésnek – legalábbis ettől tart legújabban a kubai vezetés.

A kubai kedélyeket egy állítólagos belügyminisztériumi szakértővel készített videofelvétel borzolja. Az elemző, akinek pontos kiléte ismeretlen, határozottan állítja, hogy az USA WiFi, azaz vezeték nélküli internetkapcsolati pontok felállításában mesterkedik a szigetország területén. Az amerikaiak alapötlete egy, a kubai hatóságok ellenőrzésén kívül eső technológiai platform létrehozása, amely lehetővé teszi az információ szabad áramlását a WiFi pontokat használó kubai polgárok és a világ többi része között.

A kubai vezetés félelme, hogy az internet nyújtotta lehetőségek felerősítik a rendszer belső kritikusainak hangját. Láthattunk már erre példát, ilyen volt a „narancsos forradalom”, amely 2004-ben söpört végig Ukrajnán, vagy a 2010-es iráni „zöld forradalom”. A közösségi médiumokat – a Facebookot és a Twittert – a jelenlegi egyiptomi zavargások során is felhasználták arra, hogy a Hosni Mubarak elnök elleni tüntetéseket megszervezzék, egészen addig a pontig, amíg a helyi hatóság letiltotta a hozzáférést ezekhez a weboldalakhoz.

A kubai keményvonalas vezetők félnek attól, hogy a karibi szigetországban is hasonló következménye lehet az amerikaiak ténykedésének, ezért a Commandante az internetet olyan harctérként aposztrofálta, ahová az „ellenség már betette a lábát”.

Az USA „cyber-zsoldosokat” toboroz?

A hatóság itt is letiltotta azokat az internetes naplókat, amelyeket sértőnek ítélt a kubai kormányra, vagy a Forradalom szellemiségére nézve. Ebbe a kategóriába zömmel azok a magánbejegyzések tartoznak, amelyeket az országhatáron kívül élő kubai bloggerek írnak, megfogalmazva bennük a rendszer iránti kritikáikat. A Castro-rezsim úgy kezeli ezeket a bloggereket, mint az USA által felbérelt „cyber-zsoldosokat”, akik célja, hogy rávegyék a lakosságot a kubai rendszerváltás támogatására, elindítására.

A Castro fivérek azonban a „mézzel könnyebb legyet fogni, mint ecettel” elv alapján úgy határoztak, lazítanak a blogok tiltásán és engedékenyebbek lesznek az internethasználatot illetően.

Az online nyitás elkerülhetetlen

Ezeknek a folyamatoknak köszönhetően a Castro-rezsim belátta, a stratégia, hogy megfosztják a kubaiakat az internet nyújtotta lehetőségektől hosszú távon nem tartható fent, hiszen az információ a mai világban kulcsfontosságú, ezért úgy gondolták, hogy az internetkapcsolattal rendelkező lakosság elé tárják az online világot. Mindezt persze úgy teszik, hogy igyekeznek az információ „kubai szemmel” interpretált verzióját tárni a nagyérdemű elé.

Kuba is elindította saját online enciklopédiáját, az EcuRed-et, amely a Wikipedia kubai alternatívája lett. A módszer ugyanaz, a felhasználók hozzáadhatnak és módosíthatnak szócikkeket – természetesen az adminisztrátor szigorú ellenőrzése mellett -, a megközelítés azonban más, mint a Wikipediáé, a Havanna által elképzelt világképre építik az érvelésüket.

Az USA-ról például így ír a vonatkozó szócikk: „korunk birodalma, amely más országoktól erőszakkal szerzett területeket és ásványkincseket, hogy a saját üzletei szolgálatába állítsa azokat. Az amerikaiak úgy néznek Kubára, mint egy lédús, érett gyümölcsre, mely végül az ölükbe fog pottyanni.”

Nem meglepő, hogy a forradalom mára már nyugdíjba vonult parancsnokáról, Fidel Castroról csupa pozitív dolgot említ a bejegyzés: „habár mára már globális szinten foglalkozik és ír a forradalom ideológiájáról, még mindig komoly befolyása van a fontos stratégiai döntéseket illetően”.

A Castro-rezsim nyitás iránti elkötelezettsége friss jelenség, Jorge Luis Perdomo kommunikációs miniszter-helyettes így kommentálta azt:

Nem látok olyan politikai akadályt, amely meggátolhatná a kormány számára, hogy biztosítsa a lakosság számára az internet-hozzáférést. A párt elkötelezte magát amellett, hogy fejleszti a telekommunikációs ágazatot a gazdasági és társadalmi fejlődés érdekében.

Kommunista Fiber Power

A karibi szigetország elleni embargó egyik következménye az is, hogy mivel nem tudott a

szomszédos országokkal szerződést kötni az internetkapcsolatot biztosító kábelről, kénytelen volt szatellit kapcsolatot használni. Ennek rengeteg hátránya van, többek között az, hogy lassabb és drágább, mint a fizikai kapcsolat.

Hugo Chávez azonban a helyzetet lehetőségként látta a Venezuela és Kuba közötti stratégiai partnerség további mélyítésére. A két ország szerződést kötött egy 1630 km hosszú tengeralatti optikai kábelről, amely drámai módon gyorsítja majd a szigetország internetkapcsolatát, mivel háromezerszer (!) gyorsabb adatforgalmat biztosít.

Az optikai kábel önmagában nem fogja varázsütésszerűen megoldani az internettel kapcsolatos gondokat, a jövőben további kormányzati befektetésre lesz szükség, hogy kiépítsük a megfelelő hálózatot – mondta Perdomo.

Egyik fél sem titkolja, hogy a lépés egy további módja annak, hogy a két ország szabaduljon az USA-tól való függés terhétől.