Egyiptom: válság réme fenyeget

A Szuezi-csatorna 6.000 dolgozója kezdett sztrájkba Szueznél, Port Saidnál és Ismailánál. Európa olajimportjának mintegy 5-7 százalékát hajózzák a csatornán. Ennek a forrásnak az elapadása azonnali ellátási nehézségekhez és áremelkedésekhez vezetne. A csatorna lezárása már egyszer az egész Közel-Kelet szempontjából sorsdöntő háború és politikai változások forrása volt.

A dolgozók a rossz bérezés, a munkakörülmények és az egészségügyi ellátás miatt tiltakoznak. Mohamed Motair, a Szuezi Csatornahatóság cégeinek vezetője a Bloombergnek azt mondta, hogy a sztrájkoló munkások ugyan náluk dolgoznak, de nem a kulcsfontosságú területeken. Motair szerint egyelőre a csatorna forgalma zavartalan. A sztrájk azonban mások szerint előbb-utóbb úgyis érinteni fogja a hajóforgalmat.

A hír máris aggodalmat váltott ki az európai piacokon és szakpolitikusok körében, ugyanakkor a kairói Tahrir téren tüntető demokrácia-párti tömegeknek fontos erősítést jelenthet. Európában ugyanis még sokan emlékeznek az 1956-os magyar forradalommal egyidőben zajló szuezi válságra, amikor a csatorna lezárásának hamis ürügyével angol és francia csapatok szállták meg a csatorna-övezetet. Mindez a mediterrán gyarmatok elszakadásának, az amerikai és szovjet befolyás kiterjedésének, és végül a csatorna működési zavarainak forrása lett.

Az amerikai Energiaügyi Minisztérium a Szuezi-csatornát tartja a világ néhány olyan kritikus olajszállítási kulcspontjának, amelynek az elzárása a szállításban súlyosan szűk keresztmetszeteket okozhat. Az ilyen szűk keresztmetszetek elzárása az olaj világpiacának működését jelentősen megnehezíti. A múlt héten már el is érte a 100 dollárt a kőolaj ára, pedig még csak a csatorna elzárásának a rémképe sejlett fel. A csatornán naponta négymillió hordó kőolaj áramlik át tankereken és csővezetékeken naponta. A világkereskedelem tengeren zajló részének 8 százaléka és a világ termékeinek 2,6 százaléka megy át a csatornán.

Peter Schork független olajipari elemző hírlevelét sokan a piacot megmozgatni képes befolyásúnak tartják. Az ő véleménye szerint a Szuezi-csatorna lezárása tipikus „fekete hattyú” esemény volna. (Nassem Nicolas Taleb elmélete szerint az ilyen események olyan váratlanok és ritkák, hogy a tudományos és technológiai előrejelzések nem számolnak vele, a hatása nagy és előre felbecsülhetetlen, majd utólag magától értetődőnek tűnik).

„A egy kártyát elvesz a pakliból” – mondja Shorck az EurActivnak.

Rosemary Hollis, a londoni City University Közel-Keleti Tanulmányok tanszékének professzora arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyiptomiak a tüntetéseiket eddig szigorúan belügynek tekintették. – Számomra nem világos, hogy a sztrájkolók mit akarnak elérni – mondja az EurAcitvnak. – De ha azt hiszik, hogy Mubarakot csak az amerikaiak tartják hatalmon és az amerikai érdekeket így tudják megsérteni, akkor az egész világ figyelmét magukra hívhatják egy ilyen akcióval – utalt a csatorna esetleges politikai célú lezárására.

Egy héttel ezelőtt az egyiptomi Muzulmán Testvériség egyik vezetője az Al Alamnak azt nyilatkozta, hogy azonnal szeretnék lezárni a Szuezi-csatornát. A Testvériség Egyiptom legjobban szervezett és valószínűleg legerősebb ellenzéki ereje, amely állítása szerint elfogadja a demokráciát és a pluralizmust, de iszlámista alapon akar politizálni.

Maya Kocijancic, az EU külpolitikáját vezető Catherine Asthon szóvivője az EurActivnak azt mondta, hogy a főképviselő asszony jövő héten, Tunézia után szeretné Egyiptomot meglátogatni. Ugyan arra nem tudott egyértelmű választ adni, hogy Ashton mely ellenzéki erőkkel fog tárgyalni Szulejmán alelnök mellett, de megerősítette, hogy ennek is keresik a módját.

Vélemények

Stephen Schork (the Schork Report) „Ha a csatorna elzárásával fenyegető Muzulmán Testvériség elvakultan fanatikus hívei kerülnek hatalomra, akkor nem feltétlenül fognak logikusan cselekedni. Szeretném tudni, hogy milyen színű az ég abban a világban, amiben ők élnek! Az egy dolog, hogy az ember háromszoros hurrával köszönti az arab emberek demokratikus mozgalmát, de nézzük már meg, hogy mit tett a demokrácia a palesztinokkal. Egy csapat huligánt és gyilkost választottak vezetőnek. Legyünk realisták. kormánya nem demokrácia lesz, hanem teokrácia.

Prof. Rosemary Hollis a City Universityről. „Tényleg fordulóponthoz érkeztünk. Ahhoz, hogy a változást megakadályozzák, erőt kell alkalmazni, és pontosan ez történik immár két évtizede. A változásokért folytatott népi mozgalmak elnyomása az 1990-es években, a terrorista szervezetek elnyomása vezetett azokhoz a visszacsatolásokhoz, amelyek egyike lett 9/11. Szerintem az elefánt már régen abban a porcelánboltban van, ahova a Nyugat 15 éve nem akar benézni, mivel maguk sem hisznek a közel-keleti receptjeik hatásosságában. A népességnövekedés, a fiatalos lendület, a közoktatás botrányos színvonala, a munkanélküliség, az erőforrások egyenlőtlen eloszlása, a korrupció – ha tényleg demokrácia alakulna ki ezek hatására, akkor az egyenlőtlenségek korrekciója aligha állhat meg a Közel-Keleten”