Átlépte a lélektani határt az olajár

Tegnap ismét 100 dollár fölé emelkedett a Brent-típusú nyersolaj határidős jegyzése, amelyre bő 2,5 éve nem akadt példa. 2008 nyarán azonban pont egy hatalmas tőzsdei pilótajáték közepette száguldott a jegyzés 147,5 dollárig, majd onnan kb fél év alatt harmadolódott. Hogy a mostani menetelés pontosan meddig tart a Brent jegyzésében, azt aligha lehet centre megmondani, de a folyamat hasonló jellegzetességet és begyorsulást mutat, mint 2007-2008 folyamán láttuk.

Ráadásul a befektetők egyre komolyabb csatát vívnak az olajpiacon, hiszen a második legfontosabb referenciatermék, az amerikai WTI-típusú olaj továbbra is diszkontáron forog a Brenthez képest.

Ennek részben fundamentális okai vannak, mivel az amerikai WTI olaj készletszintje évtizedes csúcson van, miközben Európában – némileg alaptalanul – a Brent-típus csökkenő készleteiről cikkeznek. Ez utóbbi két tényező vezetett ahhoz, hogy az egyébként emelkedő olajpiaci trendben történelmi csúcsra, 12 dollár fölé ugrott a Brent előnye a WTI-hez képest. Ahogy korábban is említettük, idővel felmerülhetne a fizikai szállítás, hiszen mindkét referenciatermék alacsony kéntartalmú és a legtöbb finomítóban csereszabatosak lehetnek. Ugyanakkor az olajpiaci beszámolók szerint a tőzsdei termékárak nem állnak összhangban a valós termékárakkal, így amennyiben valaki fizikai szállításban gondolkodik, sokkal kisebb árkülönbözettel találkozik, így értelmét veszti az Atlanti-óceánon átívelő fuvarozás.