Szűkítenék a személyes adatainkhoz való hozzáférést

Jobban behatárolná azokat a bűneseteket, amikor a légiutas-nyilvántartási adatok a hatóságok számára elérhetőek lehetnek, továbbá nem-terrorista bűneseteknél négy évre csökkentené az adatok megőrizhetőségét, miközben egyebek között tagállamonkénti adatvédelmi felügyelők kinevezését javasolja a vonatkozó irányelvtervezet módosításában az EP-jelentéstevője.

Timothy Krikhope (brit, konzervatív) kedden tette közzé azt a jelentéstervezetét, amit csütörtök reggel fog megvitatni az Európai Parlament állampolgári jogi és igazságügyi szakbizottsága (LIBE). Kirkhope eredetileg is a téma jelentéstevője volt, amikor ugyanez az EP-bizottság 2013 áprilisában a személyiségi jogok védelme jegyében az akkori légiutas-nyilvántartási irányelvtervezet ellen foglalt állást.

Az akkori vitákban a LIBE-bizottság úgy ítélte meg, hogy a személyi adatok tömeges begyűjtése, átadása és tárolása aránytalan intézkedés, amely megengedhetetlen mértékben sértené a személyiségi jogokat. A Parlament plenárisa ugyanakkor formálisan nem dobta vissza a tervezetet, hanem felhatalmazta a LIBE-bizottságot, hogy „folytassa a munkát” – azaz az egyeztetést a tagországokkal és a Bizottsággal – a kérdésen.

A PNR a Passenger Name Record angol kifejezésből származó betűszó, amely magában foglal minden olyan adatot, amit az utasnak meg kell adnia ahhoz, hogy repülőjegyet vásárolhasson. Ennek megfelelően a légitársaságok egy-egy foglalás után regisztrálják az utas nevét, lakcímét, elérhetőségét, bankkártya-számát, az utas által megadott információk alapján pedig adott esetben néhány jellemzőjét (például étkezési szokást).

Az eredeti javaslat a tagállamok közötti együttműködési mechanizmus megteremtése mellett bevezette volna azt a szabályt is, hogy a bűnüldöző és bűnmegelőző hatóságok kérésre fel is használhatnák az adatokat, ha gyanújuk van arra, hogy az egyik utas valamilyen súlyos bűncselekményt készül elkövetni, vagy követett el.

A voltaképpen hosszú hónapokra „jegelt” jogszabály-tervezet ügye a terrorista fenyegetés fokozódásával, így a januári párizsi, majd a februári koppenhágai merényletek nyomán került egyre inkább az előtérbe. Tagállami és európai bizottsági vezetők már tavaly ősz óta visszatérően arra kérték az Európai Parlamentet, hogy ébresszék fel Csipkerózsika-álmából a leendő törvénytervezetet.

Mindennek legutóbb az adott nyomatékot, hogy a részben a terrorizmus témájának is szentelt február 12-i EU-csúcs zárónyilatkozatában kiemelten szerepelt a PNR mielőbbi elfogadásának a szükségessége: a csúcs résztvevői kifejezetten kérték „az EU törvényhozóit, hogy sürgősen fogadjanak el” egy „erős és hatékony” utas-nyilvántartási irányelvet, „egyértelmű adatvédelmi biztosítékokkal”.

Az EP plenárisa ekkor már annyiból igyekezett elébe menni az igénynek, hogy a csúcs előtti napon, február 11-én Strasbourgban a képviselők többségi határozatot fogadtak el arra nézve, hogy „az év végéig” (tehát 2015-ben) mindent megtesznek a 2013-ban jegelt törvényjavaslat újraélesztése és hatályossá tétele érdekében. Igaz, ennek kvázi feltételéül szabták azt is, hogy ezzel párhuzamosan az immár a tagállamok igazságügyi miniszteri tanácsa szintjén parkoló adatvédelmi irányelv elfogadásában is következzen be érdemi haladás.

Időközben az is eldőlt, hogy a kérdést a LIBE-bizottság február 26-i ülésén tűzik napirendre megint, Kirkhope pedig – aki kezdettől fogva erőteljes pártfogója volt a leendő irányelvnek – módosított jelentést helyezett kilátásba erre azt alkalomra. A brit képviselő ennek tartalmát hozta nyilvánosságra kedden.

Eszerint a megújított jelentés egyfelől kitart az eredeti javaslat azon megközelítése mellett, amelyik bizonyos viselkedési sémák mentén igyekszik segédkezet nyújtani a közbiztonságot szavatoló hatóságok számára a potenciális fenyegetést jelentő személyek kiszűréséhez. Másfelől azonban Kirkhope a korábbi javaslathoz képest több módosítást is felvet, amelyek a leendő intézkedésekkel kapcsolatos aggodalmakat próbálják figyelembe venni.

Így ennek jegyében szűkítené azon cselekedetek listáját, amelyek súlyos nemzetközi bűncselekménynek minősülnek, illetve magát az irányelvet is kizárólag csak terrorista és nemzetközi bűncselekmények esetére alkalmazná.

A személyiségi jogok szempontjából érzékeny adatokat már 30 nap után megsemmisítené, a többi adatot egy hónap után „maszkolnák”, hozzáférésük pedig csak terrorista veszélyt jelentő esetekben volna lehetséges öt éven át, más vélelmezett súlyos bűneseteknél ezt négy évre csökkentenék.

További fontos újítás, hogy a brit jelentéstevő javasolja, hogy minden tagállam nevezzen ki adatvédelmi felügyelőt az utasoktól begyűjtött adatok kezelésének a tisztaságát ellenőrizendő.

Megfigyelők rámutatnak, hogy az utóbbi két kitétel különösen annak fényében fontos, hogy tavaly áprilisban a luxemburgi Európai Bíróság a személyiségi jogok védelmére és aránytalan mértékű intézkedésre hivatkozva törölte az adatok megőrzéséről szóló akkori irányelvet.

Leendő jelentésének közzétételekor Kirkhope maga is nyilatkozott, és emlékeztetett arra, hogy ha záros határidőn belül nem teremtenek egységes európai légiutas-nyilvántartási rendszert, akkor a végén minden tagállam saját hatáskörében fog valami hasonlót alkotni, felvetne annak veszélyét, hogy a bűnözők majd a különböző rendszerek közötti „réseket” fogják kihasználni a védelmi háló kijátszására.

Kirkhope egyébként elismerte, hogy tud róla, hogy az EP képviselői és frakciói között vannak olyanok, akik és amelyek nem tudják elfogadni a PNR intézményesítését, „és valószínűleg soha nem is fognak egyetérteni vele”. Szavaiból úgy tűnik, hogy a maga részéről ezekről a politikai erőkről már lemondott, és most úgymond azokkal próbál egy – a biztonsági szempontokat és személyiségi jogokat egyaránt figyelembe vevő – „körültekintően kiegyensúlyozott” törvényt alkotni, akik egyetértenek ennek szükségességével.

Az említett, február 11-i szavazáson egyértelműen csak a szélsőbaloldali és a zöld frakció foglalt állást a PNR ellen. Ahogy ez utóbbiak részéről Jan Philipp Albrecht (német) fogalmazott, szerinte „azzal, hogy a tagállami belügyminiszterek készek volnának a Big Brother szerepére, voltaképpen belemennek a terroristák által diktált játékba.”

A két frakció ellenállása azonban – a függetlenek és szkeptikusok (például az olasz Öt Csillag mozgalom képviselői) támogatása mellett is – vereségre van ítélve, ha a három nagy középpárt, valamint a konzervatívok a törvénytervezet mögé állnak.