Szavazni fognak Juncker jelöléséről

David Cameron brit miniszterelnök hivatalosan is jelezte, hogy pénteken szavazást kér a bizottsági elnökjelölt személyéről. Egyelőre nem világosak ugyanakkor a magyar kormányfő szándékai, aki valószínűleg csak az utolsó órákban dönti majd el, hogy arra a Jean-Claude Junckerre, vagy ellene szavazzon, aki egyébként élvezi a tagállamok túlnyomó többségének a támogatását.

Diplomaták kész tényként kezelik, hogy pénteken szavazással döntenek majd az EU-tagállamok vezetői a következő bizottsági elnök jelöléséről, aki bizonyosan a luxemburgi Jean-Claude Juncker lesz.

Ezt a meggyőződést két fejlemény is megerősíti. Először is Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke a csütörtökön a belgiumi Ypres-ben kezdődő és pénteken Brüsszelben folytatódó kétnapos EU-csúcs hivatalos programjában egyértelművé tette, hogy döntésre kéri fel az állam- és kormányfőket a bizottsági elnökjelölt személyéről. Kettő: a brit miniszterelnök környezetéből hivatalosan is közölték, hogy David Cameron szavazást kezdeményez, amire az Európai Tanács bármelyik tagjának joga van.

Először fordul elő az EU történetében, hogy az állam- és kormányfők szavazni fognak (és az Európai Tanács egy vagy több tagját leszavazzák majd) és az Európai Bizottság elnökének jelöléséről nem konszenzussal döntenek. A szavazás ugyanakkor szinte csak formalitás, miután a tagállamok elsöprő többsége támogatja a brit miniszterelnök által ellenzett Jean-Claude Junckert a Bizottság élére. David Cameron – akinek nem sikerült blokkoló kisebbséget szembeállítania Junckerrel szemben – mégis vállalja a biztos vereséget, annak biztos tudatában, hogy honfitársainak többsége támogatja a lépést.

Herman Van Rompuy az elmúlt hetekben minden érintettel konzultált a jelölésről, és bár értesülések szerint több alternatív jelölt neve is felmerült, végül csak a volt luxemburgi miniszterelnök mögött sorakozott fel minősített többsége az állam- és kormányfők körében, és neki van a legnagyobb esélye arra is, hogy várhatóan július 16-án megszerzi majd az Európai Parlament többségének, legalább 376 képviselőnek a szavazatát. A május végi EP-választásokból győztesen kikerült Európai Néppárt hivatalos elnökjelöltjének ugyanakkor még biztosítania kell a meghatározó pártcsoportok támogatását, amiért cserébe politikai engedményeket és ígéreteket kell majd tennie.

A vezetők a tervek szerint pénteken ebédidőben döntenek majd a jelölésről, miután előző este Ypres-ben a fehér asztalnál megvitatták és elfogadták az Európai Tanács következő öt évre vonatkozó stratégiai iránymutatásait. A körülbelül négyoldalas dolgozat azokat az egyeztetéseket tükrözi, amelyeket Herman van Rompuy folytatott a vezetőkkel, és amelyek alapján kirajzolódik egyfajta prioritási lista, ami a következő ciklusban az EU számára iránytűként szolgál majd.

Egyelőre nem világos, hogy az állam- és kormányfők közül valaki is Cameronnal tart majd a szavazáson és jelképesen a „nem” gombot nyomja majd meg Juncker jelölésére. A kérdőjelek egyike, hogy Orbán Viktor, magyar kormányfő – aki az elmúlt hetekben számos alkalommal világossá tette, hogy nem támogatja Junckert – hogyan szavaz majd, ha erre sor kerül. Egyes információk szerint a választ egyedül a miniszterelnök tudhatja, és valószínűleg ő is csak az utolsó órákban hozza majd meg a döntését, amit egyebek mellett az Európai Néppárt csütörtöki csúcstalálkozója is még befolyásolhat.

A magyar vezető döntésének azonban aligha lesz hatása a végeredményre, tekintettel arra, hogy nem állt össze tagállamoknak az a szavazatszáma, ami képes lenne megállítani Junckert.

Orbán Viktor kezdeti, Juncker személye elleni fenntartása a május 27-i EU-csúcs idejére jogi-intézményi köntöst vett fel. A magyar miniszterelnök érvelése szerint az Európai Parlament a hivatalos elnökjelöltek koncepciójával lopakodó szerződésmódosítást hajt végre és önkényesen megváltoztatja az európai intézmények közötti erőviszonyokat. Orbán érvelését mások, köztük Angela Merkel német kancellár is osztották, ám végül úgy tűnik belátták, hogy több politikai káruk, mint előnyük származhat a folyamat késői megállításából.

Közben szerdán sajtókörökben arról folyt a találgatás, hogy David Cameron utolsó mentsvárként előhúz-e egy régi, politikai megállapodást, amit még 1966-ban kötöttek egymás között az EU akkori tagjai. A „luxemburgi kompromisszumnak” elkeresztelt megegyezés értelmében egy ország behúzhatja ha éket, ha vitális nemzeti érdekei forognak kockán. Tudvalévő, hogy Cameron néhány napja azzal fenyegetőzött, hogy ha Junckert jelölik, akkor Nagy-Britannia egy lépéssel közelebb kerül az EU kijáratához.

Diplomáciai körökben ugyanakkor rámutatnak, hogy a luxemburgi kompromisszum, ami egyébként sem jogi kategória, aligha lenne alkalmazható az adott helyzetben. Azt ugyanis eleve tanácsi (tehát jogalkotási kérdésekről döntő miniszteri formációkra) és nem európai tanácsi használatra értették, és előfeltétele, hogy az Európai Bizottság javaslatot tegyen az asztalra. Ez a formula tehát Juncker jelölésére aligha lenne alkalmazható – vélik nevük mellőzését kérő források.

Az is nyilvánvalónak tűnik, hogy nem lesz személyi csomag, azaz más hamarosan megüresedő posztok betöltéséről most nem döntenek. Ismeretes, hogy év végén az európai tanácsi elnök és a kül- és biztonságpolitikai főképviselő posztja is megüresedik. Utóbbiról ugyanakkor már egyeztetni kell majd az Európai Bizottság elnökjelöltjével is. Ezért az nem kizárható, hogy ha Juncker július 16-án megkapja a zöld jelzést az EP-től, a többi személyi váltás ügyében is felgyorsul majd az egyeztetési folyamat.

Ami a csúcs által jóváhagyandó, stratégiai programot illeti, annak első része felsorolja azokat a kihívásokat, amelyekkel Európának a következő években meg kell birkóznia. A szöveg fontosnak nevezi, hogy az Unió úgy tűnjön az emberek szemében, mint ami képes megfelelő válaszokat adni ezekre a kihívásokra.

A dokumentum szövegtervezete leszögezi, hogy az Uniónak azokra a területekre kell fókuszálnia a tevékenységét, amelyek tényleges hatással vannak az emberek és az üzleti vállalkozások mindennapjaira és, amelyek hozzájárulnak egy biztos és stabil reformprogramhoz. Az EU-nak akkor kell szerepet vállalnia, ha többet képes elérni, mint az egyes tagállamok a maguk erejéből. Nem szabadna beleártania magát ugyanakkor olyan dolgokba, amelyekben a tagállami hatóságok fellépése nagyobb eredménnyel kecsegtet.

A stratégiai iránymutatások öt területet, öt pillért emelnek ki, amelyek mindegyikében konkrét lépéseket is megneveznek. Az első „a munkahelyek, a növekedés és a versenyképesség uniója”. A második az emberekről, az állampolgárok helyzetbe hozásáról szól (szociális politika, oktatás-képzés, munkaerő mobilitása stb.). A harmadik prioritás „az Energia unió felé” címet kapta, és többek között annak feltérképezését tartja szükségesnek, hogy az EU miként érvényesítheti kollektív alkupozícióját, ahogy azt a lengyel miniszterelnök néhány hete kezdeményezte.

A negyedik pillér a „Szabadság, a biztonság és az igazságosság” Uniója (amelyben nagy hangsúlyt kap a bevándorlási és a menekültpolitika, a szervezett bűnözés elleni küzdelem, az alapvető jogok és a törvények betartatása közötti egyensúly. Végül az utolsó fejezet az EU-t, mint a világpolitika erős alakítóját említi meg és az ehhez szükséges irányokat, akciókat sorolja fel, az egységes fellépést állítva a középpontba.

A stratégiai iránymutatások a nemzeti parlamentek szerepének erősítésére is kitérnek, a vitákban való részvételüket és azt szorgalmazva, hogy jobban hallathassák hangjukat a döntésekben.

A csúcs sűrű programjában a bizottsági elnöki jelölés és a stratégiai iránymutatások mellett napirenden lesz még az energiabiztonsági stratégia, az ukrán válság, az európai szemeszter és az országspecifikus ajánlások és a Stockholm-program utáni időszak a bel- és igazságügyek terén.

A vezetők péntek reggel aláírják Moldova, Grúzia és Ukrajna elnökeivel a társulási és a mély és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásokat is.