Szelfik és hírzárlat: így rendeződött át az Európai Parlament

Ha csak egy hajszállal is, de az európai parlamenti választások történetében először nőtt a részvételi arány. A középpártok meggyengültek, főleg a Néppárt, de még így is megelőzte a szocialistákat, a liberálisok és a zöldek pedig megtartották a harmadik és a negyedik helyet. Erősödtek az EU-ellenes pártok, de a Le Pen – Wilders tengely nem garantált, hogy létre tud hozni egy önálló csoportot.

Négyszázmillió választópolgár dönthetett arról, hogy ki képviselje őket az Európai Unió egyetlen közvetlenül megválasztott testületében. A 28 tagállamból összesen 751 tagot küldhettek az Európai Parlamentbe, amelynek jogkörei az előző, 2009-es voksolás óta jelentősen bővültek.

Az EP eredetileg azt szerette volna, ha egyetlen napon tartják a választást, ezt viszont a britek nem fogadták el, mivel náluk hagyományosan csütörtökön tartják a voksolást. Végül azzal zárták le a vitát, hogy a május 22-e és 25-e közötti időszak napjaiból válogathattak a tagállamok. A sort a britek mellett a hollandok kezdték, akiket másnap az írek és az – egyedüliként két napig szavazó – csehek, majd szombaton a szlovákok követtek. A többi tagállamban vasárnap voksoltak.

Az észtek már kedden túl lehettek az egészen, ráadásul otthonról az interneten keresztül. A lehetőséggel a szavazók több mint 14 százaléka élt. Ez messze a legutóbbi eredmény felett volt, és a dánoknál is csúcsot ért el az előzetesen levélben voksolók aránya – Voteman nem hiába győzködte őket.

Nem volt problémamentes a választás

A választások eredményét elvileg csak azután lehetett nyilvánosságra hozni, hogy minden országban lezárult a szavazás. Ez különösen ott okozott gondot, ahol már csütörtökön túl voltak a voksoláson, de erre a problémára is voltak megoldások. Az Egyesült Királyságban például a helyhatósági választások eredményéből lehetett következtetni a pártok támogatottságának alakulására. Hollandiában azzal igyekeztek megkerülni a szabályt, hogy ugyan az összesített eredmények titkosak, a választókerületieket viszont ki kell hirdetni. Éppen ezért két kezdeményezés is indult önkéntesek toborzására, hogy megismerjék és összesítsék az adatokat. Végül az Európai Bizottság kérése ellenére az exit pollok eredményét is közzétették, de például a BBC nem volt hajlandó hírt adni róla a brit EP-választási törvényre hivatkozva.

Olaszországban a közvélemény-kutatási eredmények kéthetes moratóriumát a 2011 óta működő notapolitica.it című honlap azzal kerülte meg, hogy az oldal „titkos lóversenyek” állásáról számol be, ahol a patások neve történetesen egy-egy politikuséra utal. Több tagállamban, így Magyarországon viszont nem finomkodtak ennyire, és még azelőtt kiszivárogtak az eredmények, hogy 11-kor az utolsó európai (egyébként olasz) szavazóhelyiség is bezárt volna.

Gondokat okoztak a szelfik is, több országban ugyanis kezd szokássá válni, hogy az emberek elkezdték fényképezgetni magukat a kitöltött szavazólapjaikkal. Itt sem voltak egységesek a szabályok: a hollandoknál, ahol egy képviselő csinált divatot az önfényképezésből, engedték, a briteknél viszont kifejezetten tiltották ezt.

Emellett az EUobserver számos példát is talált arra, hogy a külföldön szavazók adatai – főként a különböző nemzeti határidők, szabályok miatt – késtek vagy elkeveredtek. Az internetes lap szerint így  több ezren voksolhattak kétszer. Markus Bonekamp, az Európai Parlament stockholmi tájékoztatási irodájának vezetője ugyanakkor azt válaszolta a fennakadásokra, hogy nem ez a fő probléma, hanem hogy egyáltalán rávegyék az embereket a szavazásra.

Megtört a 35 éves esés: volt aki rappelt is

Az európai parlamenti választásokon 1979 óta folyamatosan esik a részvételi arány, azóta, hogy a tagállamok lakói először dönthettek közvetlenül a mandátumokról. Az akkori 63 százalékos arány 2009-re 43 százalékra süllyedt. Idén az EU válságkezelésben játszott szerepe, valamint az EP Lisszaboni Szerződéssel kiterjesztett jogkörei adtak okot a bizakodásra, utóbbira építve pedig az európai parlamenti pártcsaládok többsége jelölteket nevezett meg az EU egyik legfontosabb posztjára, az Európai Bizottság élére. A részvétel növelésére a Parlament többek között plakátokat és videókat is bedobott, a csúcsjelöltek között több tévévitát is tartottak, az egyik legfurcsább módszert viszont azok a képviselők választották, akik rappelve mérkőztek meg. Külső támogatásban sem volt hiány: az EU Bíróságától nemrég elég lesújtó ítéletet kapó Google egy doodle, a Facebook pedig egy „Szavazó vagyok” gomb segítségével emlékeztetett a választásra.

Az erőfeszítések végül úgy tűnik, kifizetődtek. A részvételi arány ha csak 0,09 százalékkal is, de emelkedett a 2009-es 43 százalékhoz képest, azaz sikerült megtörni a 35 éves csökkenést. Ehhez persze éppen az EU-val szembeni elégedetlenség is hozzájárulhatott.

A keletieket érdekelte legkevésbé a választás

Az eredményt segítette, hogy több országban más (önkormányzati, elnök-, tartományi vagy országos) választásokat is tartottak, négy tagállamban pedig kötelező volt a részvétel. Belgium mindkét kategóriát képviselte, itt egyébként azért is lehetett a legmagasabb a részvételi arány, mert a belga választójogi rendszer alapján kötelező voksolni. Ha az európai parlamenti mellett az országos, regionális és önkormányzati választás nem mozgatta volna a szavazókat, akkor az ezer eurós büntetés gondoskodott erről. Ennek ellenére 90 százalékkal századra pontosan megegyezett az eredmény Luxemburgéval, ahol szintén kötelező a részvétel.

Németországban, az Egyesült Királyságban és Franciaországban is nagyobb arányban járultak az urnákhoz, mint 2009-ben, ahogy többek között Dániában, Svédországban és Romániában is. Utóbbi kivételt jelentett, ugyanis a keleti tagállamok többségében – például Észtországban, Szlovéniában és Magyarországon – elmaradt a részvétel a 2009-estől. A nagy tagállamok közül Olaszország lógott ki a sorból, ahol nagyot esett a választási kedv az öt évvel ezelőttihez képest. A pénzügyi mentőövet kapott „programországok” vegyes képet mutattak: Görögországban emelkedett a részvétel (bár elvileg kötelező volt, így is csak 57 százalék lett), míg Cipruson óriásit, 17 százalékot zuhant. A programból kilépettek közül Spanyolországban gyakorlatilag stagnált, Portugáliában és Írországban csökkent a választók aránya.

Az utolsó helyre a kétszeres „címvédő” Szlovákia volt a legnagyobb esélyes. Bár napközben felröppent, hogy versenyben lehetnek a csehekkel, északi szomszédaink végül még a legborúlátóbb becsléseket is alulmúlták, a választópolgárok csupán 13,9 százaléka járult az urnákhoz. Főleg a fiatalok érdeklődése hiányzott.

Nem sokkal, de nyert a Néppárt

A hétfő hajnali adatok alapján 212 képviselővel az első helyen végzett a jobbközép Európai Néppárt. Annak ellenére, hogy a 2009-es 35,8 százalékról 28,2-re gyengültek, a 28 tagállam csaknem felében ők adták a győztest. Az EPP fő ereje továbbra is a legnagyobb tagállam legerősebb pártja, Angela Merkel német Kereszténydemokrata/Keresztényszocialista Uniója (CDU/CSU) 36 képviselővel. A jobbközép többek között Szlovéniában, Bulgáriában, Finnországban, némi meglepetésre Spanyolországban, valamint – nagy hajrával, de a vártnál jóval szorosabb eredménnyel – Lengyelországban is nyert. Magyarországon és Lettországban négyszer annyi mandátumot szereztek, mint a második helyezett.

Szlovákiából a Magyar Közösség Pártja és – első alkalommal – a Most-Híd is bejutott az EP-be. Mindkettejük képviselője a Néppártban fog ülni, akárcsak a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tagjai. Az EPP-ben csak egyetlen tagállam nem képviselteti magát. A Londonra koncentráló, nevével az uniós közös piac alapjaira utaló 4 Szabadság (4 Freedoms) alig szerzett szavazatot, így az Egyesült Királyságból nem lesz tagja a legerősebb pártcsoportnak.

„Ez egy tiszta győzelem” – jelentette ki a néppárti csúcsjelölt, Jean-Claude Juncker. A volt luxemburgi miniszterelnök és Eurócsoport-elnök azt üzente a szocialistáknak, hogy nem fog térden állva könyörögni a támogatásukért, de kész a kompromisszumokra, és kizárta, hogy a szélsőjobbal egyezkedjen helyettük.

Kikaptak, de „megkerülhetetlenek” a szocialisták

Az európai szocialistákat ezúttal is erősítette a 20 mandátumot szerző brit Munkáspárt. Ed Milibandék úgy tűnt, szoros csatát vívtak az Egyesült Királyság Függetlenségi Párttal (UKIP), de a hétfő hajnali adatok szerint jócskán lemaradtak, nem sokkal megelőzve a konzervatívokat.

A német szociáldemokraták a vártnál jobban teljesítettek 27 helyet szerezve, így a Néppárthoz hasonlóan itt is a németek a legerősebbek, de meg kell osztozniuk az első helyen az olaszokkal, akik Európa legfiatalabb miniszterelnöke, Matteo Renzi vezetésével visszaverték az Öt Csillag Mozgalmat. Romániában és Szlovákiában tarolt a balközép, valamint Portugáliában és Máltán is nyertek, a gyengélkedő franciák viszont a harmadik helyre szorultak hazájukban.

A szocialista pártcsalád vezetője, Hannes Swoboda a Néppárt gyengülésére mutatott rá, ami szerinte azt jelzi, hogy a választóknak elege van a politikájukból. Arra is figyelmeztetett, hogy a szocialisták megkerülhetetlenek a többség biztosításához, ezért Junckernek figyelembe kell vennie a szempontjaikat.

Hiába vezettek rövid ideig a közvélemény-kutatások szerint a választások előtt, hogy egy lemaradás után három képviselőnyi különbségre küzdjék magukat vissza, végül a vártnál nagyobb, 26 mandátumnyi különbséggel kaptak ki, és 2009-hez képest is csökkent kissé az arányuk. Ennek ellenére Martin Schulz, a szocialista csúcsjelölt első nyilatkozata alapján nem adja fel. „Bízom abban, hogy jobbak az esélyeim az Európai Bizottság elnöki tisztségének elnyerésére, mint Jean-Claude Junckernek” – fogalmazott. A pártok korábban megállapodtak, hogy a legtöbb szavazatot szerző kap először jogot a többség kialakítására.

Lapozzon!

A hollandok mentették meg a liberálisokat

Alaposan átrendeződtek a liberálisok sorai. A konzervatívokkal kényszerházasságot kötött brit tagpárt 12 mandátumából a hétfő hajnali állás szerint egyet tarthat meg. A Bundestagból tavaly kiszorult német szabaddemokratáknak sem sokon múlt, hogy ne csak a karlsruhei alkotmánybíróságnak köszönhessék a mandátumaikat.

A szépítéshez a hollandok járultak hozzá. Itt a D66 lett az első – amelyik 2009-ben csak ötödik volt hazájában –, a szintén az ALDE-ban ülő Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért (VVD) pedig a negyedik helyet szerezte meg, ami összesen hét képviselőt jelent. A francia liberálisok nyolc mandátumot szereztek, és a keleti országokból is érkezett utánpótlás: a liberálisok végeztek az első két helyen Észtországban, célfotóval az élre törtek Csehországban, és a román delegáció öt mandátumát is felértékelte a brit-német gyengélkedés.

„Az ALDE marad a harmadik legerősebb párt az Európai Parlamentben” – hangsúlyozta az eredmények kapcsán Guy Verhofstadt, a liberálisok bizottsági elnökjelöltje. Elismerte, hogy kissé visszaestek (10,8 százalékról 9,3-ra gyengülve), de kiemelte a holland eredményt. Rámutatott, hogy a két legnagyobb csoport 70-80 helyet veszített, ezért nincs stabil többségük.

A zöldek megtartották a negyedik helyet

A zöldek aránya alig több mint egy tized százalékkal csökkent az új Európai Parlamentben. „Valószínűleg néhány országban nagyon jó eredményeink lesznek” – nyilatkozta Ska Keller bizottsági társ-elnökjelölt a teljesítményükről. Mint elmondta, Svédországban a második helyen futottak be. Javítottak az osztrák és a brit zöldek is: előbbiek negyedikek lettek a nagykoalíció két fele és a populista Osztrák Szabadságpárt mögött, utóbbiak pedig a közvélemény-kutatásokban egy ideig szintén a negyedik helyen álltak, verve a liberálisokat.

Ska Keller újként üdvözölte az ír, a magyar és a horvát zöldeket a soraikban. Különösen a rövidítése alapján Diónak nevezett Horvát Fenntartható Fejlődés eredménye figyelemre méltó, mivel csak tavaly októberben hozták létre.

A nyereségeket a hagyományosan erős francia és német zöldek veszteségei ellensúlyozták, összesen tíz helyet veszítve.

A zöldekkel egy képviselőcsoporthoz tartozó regionalisták közül az exit pollok szerint az Új Flamand Szövetség (N-VA) nyert Belgium északi, holland nyelvű felében, és Spanyolországban is több mandátumot gyűjtöttek katalán, baszk és galíciai pártok.

Saját csoportjukban kisebbségbe kerülhetnek a toryk

A brit konzervatívok 2009-ben hozták létre az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) csoportját, mivel túl föderalistának találták a Néppártot. David Cameronék most abban a kínos helyzetben találhatják magukat, hogy elveszíthetik az ECR feletti dominanciát: vezetőjük, Martin Callanan be se jutott az EP-be, és hétfő hajnai állapot szerint csak 18 képviselőjük lesz (ez a szám azonban még elvileg nőhet).

A másik pólust a lengyel Jog és Igazságosság jelenti, amely a European Voice szerint 19 képviselővel alig maradt le az első helyről hazájában. A csoport harmadik ereje, a Polgári Demokratikus Párt a 2009-es kilenc helyett csak két mandátumot kapott. Az Európai Parlament adatai szerint az ECR éppen teljesíteni tudja a feltételt, hogy legalább hét tagállamból legyen képviselője, de az olasz Északi Liga sajtóhírek szerint kifelé kacsintgat.

A legutóbbi adatok mindenesetre az ECR visszaesését mutatják 57-ről 44 mandátumra, illetve 7,4-ről 5,9 százalékra.

Cikkünk utolsó részéért kattintson!

Délen erős a szélsőbal

Bár az előrejelzések egy ideig a zöldek elé tették, a hétfő hajnali állás szerint még az Európai Egyesült Baloldalt az Európai Konzervatívok és Reformerek is megelőzték egy mandátummal, így be kellett érniük a hatodik hellyel.

A csoportot egyetlen tagállamban, Görögországban tudott nyerni. A Radikális Baloldal Koalíciója (Syriza) súlyára jellemző, hogy már a pártcsalád bizottsági csúcsjelöltje is vezetőjük, Alekszisz Ciprasz lett, Olaszországban pedig az ő nevét viselte a szélsőbaloldal összefogása. A Ciprasz Lista 4,3 százalékot ért el, így az ország másik csúcsjelöltről elnevezett szövetségével, az „Európai Választás Verhofstadttal” szemben bejutott az EP-be. Ibériában gyengült a portugál Baloldali Blokk (Bloco de Esquerda), de ezt bőven ellensúlyozta a spanyolországi baszkok és katalánok Egyesült Baloldala (Izquerida Unida), amely 5+6 képviselővel a legnagyobb küldöttség egy országból.

Az oroszokat képviselő Harmónia Központ az eddigi egy helyett két képviselőt küldhet Brüsszelbe és Strasbourgba. A szélsőbaloldaliakkal együtt ülő, Ír Köztársasági Hadsereghez (IRA) kötődő Sinn Feinnek az előző ciklusban csak az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írországból volt képviselője, de a sziget egyesítésére törekvő párt most Írországban is jól teljesített, így egyedülálló módon két országból is küldhet képviselőket. A hagyományosan erős ciprusi, cseh és német tagpártok ugyanannyi vagy kevesebb mandátumhoz jutottak, mint 2009-ben akárcsak a franciák.

Ciprasz a három legnagyobb, megszorítás-párti csoport gyenge teljesítményét húzta alá. „Az Európai Baloldal olyan erő, amellyel most komoly sikert mondhat a magáénak” – nyilatkozta a görög csúcsjelölt, amikor pártja még az ötödik helyen állt.

A UKIP tarolt a briteknél

Az Európai Szabadság és Demokrácia (EFD) vezető ereje, az Egyesült Királyság Függetlenségi Párt (UKIP) egy ideig toronymagas esélyesnek tűnt hazájában, de végül fej-fej mellettivé vált a csata a Munkáspárttal. Nigel Farage pártelnök győztesen jött ki egy kétkörös tévévitából, amit liberális kollégájával folytatott, és egy euroszkeptikus üzletembernek köszönhetően rengeteg, nem túl cizelláltan fogalmazó és viharokat kavaró plakáttal rukkoltak elő. Farage viszont a finisben azt mondta a románokról egy interjújában, hogy az emberek nem járnának jól, ha a szomszédjukba költöznének. A kérdésre, hogy szerinte ők miben különböznek másoktól, csak annyit válaszolt: „nagyon jól tudja”. Az esetet később azzal magyarázta, hogy fáradt volt, de innentől felerősödött a rasszizmus vádja a párttal szemben. Emiatt például egy karneválszerű pártrendezvényüket is otthagyta a zenekar, mikor megtudták, kinek játszanának, a botrányba fulladó eseményen pedig végül – az előzetes tervekkel szemben – meg sem jelent Farage, akit a kampányban tojással is megdobtak.

Mindennek ellenére remekül szerepelt a UKIP, diadalmaskodva hazájában, akárcsak a négy mandátumot szállító Dán Néppárt. Ugyanakkor hiába a siker, egy új formáció ugyanis az EFD két pártját, a Szlovák Nemzeti Pártot és az olasz Északi Ligát is csábította – utóbbi eddig a csoport második legnagyobb alkotóeleme volt, míg előbbi most kiesett. Az EFD 4 százalékról az utolsó adatok szerint 4,8-ra növelheti a súlyát az EP-ben.

Előretörtek, de bajban lehetnek az EU-ellenesek

Az új, Északi Ligát is hívó szövetség az Európai Unió lebontására két, hazájában győzelemre esélyes párt, a francia Front National (FN) és a holland Szabadságpárt tengelye kristályosodik ki. Az FN démonizálása ellen küzdő Marine Le Pen eddigi legnagyobb sikerét érte el, 25,4 százalékos győzelemmel megkaparintva az első helyet az Európai Unió egyik legfontosabb tagállamában. Le Pen apja, a pártalapító Jean-Marie ugyan a finisben azzal borzolta a kedélyeket, hogy szerinte „Monsieur Ebola” megoldaná a bevándorlási és túlnépesedési gondokat, de úgy tűnik, a helyhatósági választások remek eredményei után sikerült kitörnie a pártnak az elszigeteltségből. A 2009-es három helyett idén 22 mandátumot söpörtek be.

A holland Szabadságpárt (PVV) ezzel szemben közel öt százalékot bukott 2009-hez képest, és csak másodikként futott be, ami még mindig kisebb pofon, mint amit az exit pollok jósoltak (4-ik hely). Vezetője, Geert Wilders kijelentései a közelmúltban diplomáciai feszültséget okoztak Szaúd-Arábiával, de a kampányban nyirbált uniós zászlót az Európai Parlament előtt, egy marokkóiakra tett megjegyzésével pedig még a párton belül is törést okozott. A megszólalás még nehezebbé teheti a törekvést, hogy a UKIP-et behúzzák a készülő parlamenti csoportba, mivel Farage-nak inkább a Front Nationallal volt több baja. A UKIP vezetője egyenesen Le Pennek tudta be a PVV rossz szereplését.

A leendő szövetség tagjai közül az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) csak egy mandátummal maradt le a két nagykoalíciós párt mögött. Az olasz Északi Liga, a svéd Demokrata Párt és az exit pollra rácáfolva a belgiumi Flamand Érdek (Vlaams Belang) is hozta a kötelező mandátumokat, ám a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) nem. Ezzel hiába van meg bőven a képviselőcsoporthoz szükséges 25 képviselő, még egy országból muszáj valakit szerezni.

Ehhez körül kell nézniük azok között, akik sehol nem kaptak vagy kerestek helyet. A Jobbikot és az Arany Hajnalt már korábban kizárták, ahogy a többi csoport is. Hiába teljesített jól mindkét párt (annak ellenére, hogy egyikük jelöltje ellen kémkedés miatt vizsgálódnak, másikuk vezetője pedig több párttársával együtt egy gyilkosság miatt ül előzetes letartóztatásban), a jelek szerint egyedül fognak maradni. Az sem valószínű, hogy a német neonácik bejutott képviselőjét bármelyik csoport befogadná.

A legerősebb el nem kötelezett párt az Öt Csillag Mozgalom, Beppe Grillóék után pedig az egyik leginkább fajsúlyos a 6,5 százalékot szerzett Alternatíva Németországnak (AfD). Bernd Lucke pártelnök a választások után nyilatkozva kizárta, hogy a UKIP-pel vagy Le Penékkel közösködnének, így valószínűleg az ECR-ben köthetnek ki. Ha nem jönne össze az új csoport, annak Farage örülhet, mert a Le Penékhez húzó Északi Liga és az SNS is az EFD-ben ült eddig, ráadásul a Dán Néppárt is otthagyhatja az ECR kedvéért. Az EFD cserébe Csehországból, a Szabad Polgárok Pártjától kaphat erősítést.

Pánikra egyik oldalon sincs ok, még bőven lehet válogatni a függetlenek és el nem kötelezettek közt. Nem kelt el például a lengyelországi Új Jobboldal Kongresszusa és Az Igazi Finnek pártja sem. Június 23. a határidő a csoportok összerakására, azaz akkorra kell kitalálnia a 38 függetlennek és 67 el nem kötelezettnek, hogy hova üljön, ha nem akar csoport nélkül maradni.

Európai Parlament vs. tagállamok

Amíg az euroszkeptikusok és EU-ellenesek egymással vetélkednek, az uniópártiaknak a tagállamokkal kell szembenéznie. A csúcsjelölti rendszer ugyanis nincs szerződésbe vésve, hivatalosan az Európai Tanács jelöli ki a Bizottság elnöki székének várományosát, bár a voksolás eredményét figyelembe kell vennie és konzultálnia is kell az EP-vel. Ezután a Parlament megválasztja – nem megerősíti vagy jóváhagyja – a jelöltet.

A tagállamok részéről Angela Merkel, valamint az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács vezetője, Herman Van Rompuy jelezte, nem biztos, hogy a csúcsjelöltek közül fognak választani. Ennek ellenére az utóbbi időben tett nyilatkozataikkal mindketten békülékenyebb hangot ütöttek meg, és a német kancellár sajtóértesülések szerint korábban támogatását fejezte ki Juncker iránt.

Állóháború alakulhat ki

A Bruxinfo egy forrása korábban arra is figyelmeztetett, hogy ha nincs komoly különbség a két nagy párt között, a tagállamok maguk vehetik a kezükbe a jelölést. Kérdés, hogy a 26 képviselőnyi előny elégnek számít-e, ráadásul itt léphet a képbe Silvio Berlusconi, aki az olasz választások után európai szinten is királycsinálóvá léphet elő. Az újjáélesztett Forza Italia (Hajrá, Olaszország) az Európai Néppártban ül, ám Berlusconi – akit egy ügye miatt közmunkára ítéltek és hivatalosan el van tiltva közhivatal viselésétől – az utóbbi időben számtalanszor kritizálta az EU-t és Németországot. Válaszul Juncker egy tévévitában nyíltan elítélte, de felmerülhet a kérdés, hogy ezek után beáll-e a Forza a jobbközép csúcsjelöltje mögé. Nélkülük a 26 fős néppárti előny 13-ra apad, ami kevésbé lehet meggyőző.

A hírek szerint viszont a britek senkit sem támogatnának, a választások vége előtt egy nappal pedig a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor bejelentette: „szó sem lehet róla”, hogy megszavazza Junckert – annak ellenére sem, hogy mindketten néppártiak. A tagállamoktól minősített (kétharmados) többséget kell kapnia az Európai Bizottság új elnökének, azaz elvileg nincs szükség egyhangú döntésre, de a BruxInfo forrásai szerint az állam- és kormányfők – ahogy általában, úgy most is – konszenzusra törekednek. Ha nem a csúcsjelöltek közül választanának, akkor viszont valószínűleg a Parlamentben nem lesz meg a többség, így elhúzódó állóháború alakulhat ki, miközben októberben lejár a jelenlegi Bizottság mandátuma. Junkcer mindenesetre kijelentette, nem hátrál meg.

Ami biztos, hogy május 27-én késő délelőtt az európai pártcsoportok vezetői összeülnek, majd kora délután Schulz az EP elnökeként tájékoztatja Van Rompuyt arról, mire jutottak. Később a legnagyobb pártcsaládok tartanak találkozót, este pedig összeül az Európai Tanács, hogy – elvileg konkrét nevek említése nélkül – mandátumot adnak Van Rompuynak a tárgyalásra.

Márton Balázs