Lassú kiűzetés az édenből a megújulóknak

Fokozatosan terelnék át piaci alapokra a megújuló energiák támogatását az Európai Bizottság által szerdán elfogadott iránymutatások a környezetvédelem és az energetika terén nyújtható állami támogatások új szabályairól. A kérdés nem csak a szakmát osztotta meg, de az Európai Bizottságot is, ahol szokatlan módon szavazást tartottak az iránymutatásokról. Az atomerőművek építéséhez nyújtandó állami támogatások elbírálásának továbbra is az EU-szerződés lesz az alapja.

“Egyetlen vállalatnak vagy üzemnek sem kell majd ezen iránymutatások miatt bezárnia a kapuit” – vette védelmébe Joaquín Almunia, az EU versenypolitikai biztosa a környezetvédelmi és energiaberuházásokhoz 2014 és 2020 között nyújtható állami támogatások új szabályait, amelyeket szerdán fogadott el szavazás után a biztosi testület.

Almunia elárulta a sajtónak, hogy a biztosok a Barroso-bizottság praxisában meglehetősen szokatlan módon szavazás után fogadták el a fontos iránymutatásokat: 18-an közülük támogatták az előterjesztést, egy biztos ellene szavazott, míg hárman tartózkodtak (hat biztos nem vett részt a testület heti ülésén). A spanyol származású bizottsági tag ugyanakkor neveket nem volt hajlandó elárulni.

Miként arra az uniós versenypolitika őre is rámutatott, kevés jogszabályt előzött meg olyan széleskörű és alapos egyeztetési folyamat, mint a környezetvédelmi és az energiaterület állami támogatási rendszerének elfogadását. Az iránymutatások kidolgozása két éve vette kezdetét, és azóta nem kevesebb, mint három társadalmi konzultációt bonyolítottak le, amelyekre összesen 5 ezer hozzájárulás érkezett; két körben egyeztettek mind a 28 uniós tagállammal, és kétoldalú találkozók százait tartották a kormányok, illetve a különböző szakmai és civil szervezetek képviselőivel.

“Az eredmény egy politikai szempontból maximálisan kiegyensúlyozott támogatási rendszer” – húzta alá Joaquín Almunia, aki szerint sikerült egyensúlyt tartani a két, egymásnak ellentmondó szempont, a klímaváltozás elleni fellépés és az európai ipar versenyképességének megőrzése között.

Az iránymutatások a Bizottság szerint támogatni fogják az EU 2020-as klímapolitikai céljainak elérését, miközben orvosolják azokat a piaci torzulásokat, amelyeket a megújuló energiaforrások elterjedéséhez nyújtott szubvenciók idéztek elő.

A biztos egy kérdésre válaszolva ugyanakkor világossá tette azt, hogy a most bemutatott szabályozói keret sem a Hinckley-be tervezett brit atomerőműre, sem pedig bármilyen jövőbeni nukleáris beruházásra nem vonatkozik majd. Az új atomerőmű-blokkok építését továbbra is az EU-Szerződés alapján fogja elbírálni az Európai Bizottság.

A szerdán ismertetett iránymutatások az államiról a piaci alapúra történő fokozatos elmozdulást irányozzák elő a megújuló energiák esetében. Külön kritériumokat rögzítenek arra is, hogy a tagállamok milyen könnyítéseket adhatnak a megújulók támogatása céljából kivetett adók és illetékek alól a nemzetközi versenynek különösen kitett nagy energiafelhasználású ipari létesítményeiknek. Az új szabályok az energia infrastruktúrák és az áramtermelő kapacitások támogathatóságának kereteit is rögzítik.

“Eéjött az ideje annak, hogy a megújulók belépjenek a piacra. Az új iránymutatások a piaci feltételeket tükröző hatékonyabb állami támogatási intézkedéseket vázolnak fel fokozatos és gyakorlatias megközelítéssel. Ez hozzá fog járulni az európai polgárok és a cégek számára elérhetőbb energiához” – szögezte le a versenypolitikai biztos.

Az állami támogatások eddigi rendszerének módosítását indokolva Almunia hangsúlyozta, hogy miközben a megújuló energiák figyelemreméltó elterjedése az elmúlt években hozzájárult az előrelépéshez a környezetvédelmi célok terén, egyúttal komoly piaci torzulásokat idézett elő és növelte a fogyasztók számára a költségeket. Az új iránymutatások 2014. július elsején lépnek hatályba és 2020 végéig lesznek érvényesek.

A csomag fő eleme a piaci alapú mechanizmusokra való fokozatos áttérés a megújuló energiák támogatásában. Egyes megújuló technológiák ugyanis olyan érett szintet értek el, ami Brüsszel szerint indokolja az árampiacba való integrálásukat. Az új iránymutatások értelmében ezért az úgynevezett betáplálási támogatásokat (kötelező átvételi tarifákat) fokozatosan felváltják majd a “versenytárgyalások” (licitek), amelyek javítani fogják a költséghatékonyságot és korlátokat szabnak a verseny torzításának.

Az áramtermelőknek 2016-tól – tehát két évvel az új iránymutatások hatályba lépését követően – a piacon kell értékesíteniük a villamos energiát és úgynevezett kiegyenlítő kötelezettségek vonatkoznak majd rájuk. Ez azt jelenti, hogy kompenzációt kell nyújtaniuk a korábbi szállítási kötelezettségüktől való rövid távú eltérésekért. A tagállamok ettől kezdve kötelesek lesznek betáplálási felárakat alkalmazni (a piaci árak kiegészítése) vagy igazolásokat kibocsátani a megújuló energiáknak a piacra való beillesztésének előmozdítása érdekében.

A tagállamok 2015-ben és 2016-ban a megújulókból származó új kapacitásaiknak csak egy kis hányadánál kezdik majd bevezetni a versenytárgyalási eljárást. 2017-től pályázatokat kell majd kiírniuk valamennyi új létesítmény támogatása céljából.

A kis létesítményeket ugyanakkor továbbra is támogatni lehet majd a kötelező átvételi tarifákon keresztül, és az új szabályok nem érintik a mostanáig érvényes szabályok alapján felállt támogatási rendszereket.

Az új iránymutatások másik lényeges eleme az európai ipar versenyképességének fenntartása. Az ezzel kapcsolatos aggodalom tárgya az, hogy a megújuló energiák támogatása céljából kivetett terhek egyre nagyobb részét alkotják az ipari létesítmények által fizetett villanyszámlának, különösen azoknak a nagy energiafelhasználású cégeknek, amelyek erős nemzetközi konkurenciának vannak kitéve. Az iránymutatások ezért lehetőséget adnak egy korlátozott számú energiaintenzív szektor esetében a terhek mérséklésére ebben a kategóriában, de más különösen nagy energiafelhasználású szektorok esetében is. Almunia szerint nem kevesebb, mint 68 szektor szerepel a listán.

Az új szabályok kritériumokat állítanak fel az energia-infrastruktúrák támogatására is, olyan beruházásokra fókuszálva, amelyek előmozdítják a határokon átnyúló energiaáramlást és Európa legelmaradottabb régióiban ösztönzik az infrastruktúrák fejlesztését.

A Bizottság végül engedélyezni kívánja állami támogatások nyújtását a biztonságos áramtermeléshez ott, ahol az áramtermelő kapacitás elégtelensége miatt valós kockázatok léteznek. A tagállamok ennek megfelelően úgynevezett “kapacitási mechanizmusokat” vezethetnek be, új áramtermelő kapacitások megépítésére ösztönözve a termelőket, vagy elejét véve a meglévő erőművek bezárásának, illetve megjutalmazva azokat a fogyasztókat, akik a csúcsidőszakban csökkentik az áramfogyasztást.

Ahogy arra számítani lehetett, a Bizottság iránymutatásait mindkét oldalról (mind a megújuló, mind a hagyományos ipar oldaláról) össztűz alá vették.

Reinhard Bütikofer, az európai zöldek társ-frakcióvezetője szerint az új állami támogatási rezsim rossz jelzéseket küld. “Ahelyett, hogy kiköveznék az utat a hatékony alacsony szénkibocsátású gazdaságra való áttérés előtt, ezek az új iránymutatások a semmibe vezetnek. Minél több energiát használ fel egy ipar, annál több kibúvót kap. Nincs erős ösztönzés a kevesebb energiafelhasználásra. Ez azt jelenti, hogy az energiahatékony cégek és a háztartások fizetik majd a számlát” – jelentette ki a zöldpárti képviselő, aki szerint az Európai Bizottság végül feladta energia és klímapolitikai ambícióit.

Gordon Moffat, az Európai Acélszövetség főtitkára szerint a minimum 15 százalékos hozzájárulás a nemzeti megújulók szunvencionálásához így is számos energiaintenzív vállalat energiaköltségeinek jelentős növekedését idézi majd elő, és olyan költségekről van szó, amelyeket a konkurenciának nem kell viselnie.