A statisztika dönt a magyar kisker adó sorsáról

Az Európai Bíróság szerdai ítélete szerint a Hervis sportszergyártó által megtámadott magyar bolti kiskereskedelmi adó közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősülhet, és ellentétes lehet az uniós szerződés vonatkozó cikkeivel. A verdikt kimondása ugyanakkor az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet benyújtó magyar bíróságra tartozik.

Az Európai Bíróság magyar bolti kiskereskedelmi adóról szóló szerdai ítélete – amely kétségbe vonja az ilyen módon kivetett adóknak az uniós szerződés vonatkozó cikkeivel való összeegyeztethetőségét – megadja a kulcsot az ügyben eljáró magyar bíróságnak ahhoz, hogy meghozza a végleges ítéletet.

Az Európai Bíróság ugyanakkor a BruxInfónak nyilatkozó jogi szakértők szerint markánsan eltér a Bíróság főtanácsnokának szeptemberi véleményétől, ami nem tartotta az uniós joggal ütközőnek a kiskereskedelmi adót, legalábbis szerinte az nem különböztette meg hátrányosan a külföldi cégeket.

Szerdán kelt ítéletében ugyanakkor az Európai Bíróság (amelyhez a székesfehérvári bíróság fordult előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel) megállapítja, hogy a vállalatcsoportba tartozó, más tagállamokban székhellyel rendelkező társaságokhoz kapcsolt vállalkozásokat hátrányosan érintő adó a társaságok székhelyén alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül.

„Ez a helyzet állhat elő a bolti kiskereskedelem árbevételére kivetett magyar adó esetében, amelyet e társaságoknak csoportszinten összevont árbevételük alapján kell megfizetniük” – szögezi le közleményében a bíróság.

A luxembourgi taláros testület szerint az EU-szerződések vonatkozó cikkeivel (az EU működéséről szóló szerződés 49. és 54. cikkéről van szó) “ellentétes a bolti kiskereskedelem árbevételére kivetett adóra vonatkozó olyan tagállami jogszabály, amely e jogszabály értelmében kapcsolt vállalkozásnak minősülő, vállalatcsoportba tartozó adóalanyokat arra kötelezi, hogy árbevételüket egy erősen progresszív adómérték alkalmazása keretében adják össze, majd az így kapott adóösszeget egymás között valós árbevételük arányában osszák szét, amennyiben – és ennek ellenőrzése a kérdést előterjesztő bíróság feladata – a vállalatcsoportba tartozó és a különadó legfelső adósávjába eső adóalanyok többnyire más tagállamban székhellyel rendelkező társaságok kapcsolt vállalkozásai.

Mindez azt jelenti, hogy az előzetes döntéshozatalt kérő magyar (székesfehérvári) bíróságnak nincs más dolga, mint annak megállapítása, hogy a legfelső adósávba tartozó cégek “többnyire” (tehát a többségük) külföldi kapcsolódású-e. Ezt a kérdés nem vizsgálta, nem vizsgálhatta az Európai Bíróság, mert a statisztikai adatokhoz nincs hozzáférése. A magyar bíróság ugyanakkor lekérheti a listát, amiből megállapítható, hogy a legfelső sávban milyen arányban vannak magyar illetve külföldi cégek. Ha a törvényszék szerint többségében külföldi cégekről van szó, akkor az Európai Bíróság mostani, a felperes Hervisnek kedvező ítélete alkalmazandó. Ha viszont a magyar cégek fizetik a több adót a felső sávban is, akkor nincs diszkrimináció.

Ha az előbbi feltételezés erősödik meg, akkor a szóban forgo külföldi cégek a törvényszék ítéletének fényében külön bírósági úton visszaigényelhetik a magyar államtól az általuk befizetett kiskereskedelmi adót.

A Hervis Magyarországon sporteszközöket értékesítő üzleteket működtet, és olyan vállalatcsoport részét képezi, amelynek az anyavállalata (a SPAR Österreichische Warenhandels AG) más tagállamban rendelkezik székhellyel. A magyar jogszabály szerint a Hervis köteles megfizetni az e vállalatcsoportba tartozó valamennyi vállalkozás által fizetendő különadó egy részét. E jogszabály alkalmazása azonban azzal jár, hogy a Hervist egyértelműen magasabb átlagos adómérték terheli annál, mint amely a kizárólag a saját üzletei árbevételéből álló adóalap szerint alkalmazandó lenne.

Mivel az adóhatóság elutasította a Hervis arra irányuló kérelmét, hogy mentesítse a különadó alól, a Hervis keresetet indított Magyarországon. A nemzeti bíróság azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a különadóra vonatkozó magyar szabályozás összeegyeztethető-e a letelepedés szabadságával és az egyenlő bánásmód elvével, amennyiben potenciálisan hátrányosan megkülönböztető hatásokkal bír azon adóalanyok irányában, amelyek valamely vállalatcsoporton belül egy másik tagállamban székhellyel rendelkező társaság kapcsolt vállalkozásai.