Gépeszűek

Zajlik az állóháború a minden hájjal megkent, hivatásszerűen kekeckedő, orra koppintó, sarokba szorító állami hatóságokkal.

Az anyanyelven történő kommunikáció ellehetetlenítése, illetve a közösségi, nemzeti jelképek szabad használata ellen zajló hadjárat egy olyan alattomos foglalatosság, amely egyértelműen a „célközönség” közérzet- és identitásrombolására irányul.

Ennek kivitelezésére minden „forró” helyen megvannak a megfelelő emberek, akik mögött minden bizonnyal egy központi apparátus áll – sokan még a mai, békésen szűk esztendőkben is fontos feladatnak tartják Románia lakossága hat százalékának állandó szekálását.

De vajon hol fáj a csaknem két évtizednyi tanulás után külföldre űzött bukaresti orvosnak, az adóterhek, a bürokrácia és a korrupció miatt mindenét elvesztő craiovai vállalkozónak, vagy a munka hiányában családját fenntartani képtelen galaci szülőnek, hogy Románia egyik távoli piacán osztogatott kétnyelvű árcímkék szórólapok-e vagy sem, hogy a kitűzött székely lobogó reklámanyagnak minősül-e, vagy hogy az egyik községházára a hivatalos vagy a nem hivatalos piros-fehér-zöld zászló került ki?!

Az államapparátus gépezete egy feje tetejére állított felvetésnek köszönhetően dübörög ma is: ugyan már, minek nektek kétnyelvűség, minek a székely és a piros-fehér-zöld lobogó – csak bosszantani akartok vele?! Akkor nesztek! Az elnyomó ellenreakció sokak fejében hazafias kezdeményezéssé „szépült”, kiindulóponttá vált – hogy a másik mit is akart, akar valójában, mindegy: a baj az, hogy akar valamit. S ha manapság már nem lehet bárkit bunkósbottal elhallgattatni, legyen egy gépezet, amely profi szinten kekeckedik, orra koppint, sarokba szorít, bírságol, nem ad engedélyt, betilt, beperel és nyer.

Ezzel szembe lehet szállni, de legyőzni egyelőre nem. Jól tudjuk, hogy mondjuk a bírságok kifizetését fedező pénzalapok létrehozása, az igazságszolgáltatás tucatperekkel történő leterhelése, a polgári engedetlenség bármilyen formája csak megerősíti a gépezet létjogosultságát, viszont büszkének kell lennünk azokra, akik nap mint nap munkára fogják. Mert egyszer minden elromlik.