Teljesen más kampányt ígérnek 2014-re

Másfajta európai választási kampányra kell felkészülni 2014-ben, mint a korábban, és ha a kormányok és az uniós intézmények nem tudják számukra fontos üzenetekkel megszólítani a szavazókat, akkor az egyszerű érvekkel operáló szélsőséges, sokszor EU-ellenes pártok tarolni fognak – figyelmeztetett Győri Enikő az európai ügyi miniszterek vilniusi találkozóján.

A litván EU-elnökség is átvette azt a megelőző, ír EU-elnökségi gyakorlatot, hogy az európai ügyi miniszterek informális találkozóján intézményi kérdést javasolt megvitatásra. Az augusztus 29-30-i vilniusi ülésen az Európai Parlament helyzetének és a többi uniós intézményhez fűződő viszonyának – elnökség által javasolt – értékeléséhez a jövő tavasszal esedékes európai parlamenti választás adta az apropót. Ez utóbbi szele szakértők és diplomaták szerint már az idei első félévben is érezhető volt, midőn az EP-képviselők növekvő tábora láthatóan a leendő választásokra is figyelve alakította érveit az EP elé kerülő ügyekben, nem egyszer a képviselőtestület meglévő mandátumát is feszegető követelésekkel, feltételekkel állva elő.

Mindez általános vélemények szerint a következő hónapokban egyre jellemzőbbé válik majd, miközben a jelenség maga érthető módon sokszor megterheli az EP és a többi uniós intézmény – mindenekelőtt a tagországok kormányait megjelenítő EU Tanács – viszonyát. A mostani vilniusi eszmecsere egy részére a litván elnökség éppen ezért parlamenti képviselőket is meghívott.

Győri Enikő az ülés után a Bruxinfónak elmondta: felszólalásában emlékeztetett arra, hogy a válság érezhetően rányomja a bélyegét a küszöbönálló választási kampányra. Az a furcsa kettőség áll fenn, hogy miközben az emberek egyre nagyobb aránya mind inkább elutasító az Európai Unióval szemben – különösen a déli tagországokban, de például Magyarországon is -, addig egy hasonlóan nagy hányad a problémák megoldásában éppen az EU-tól is várná a megoldást, vagy annak elősegítését. Mindez, valamint a meglévő eredmények megfelelő kommunikálása alapot adhat ahhoz, hogy a hátralevő időben eredményes legyen a választópolgárok „európai” megszólítása. Ha erre nem kerül sor, akkor azok a körök, amelyek egyszerű kérdéseket tesznek fel, és ezekre többnyire erősen leegyszerűsített válaszokat adnak, a kampányban tényleges társadalmi befolyásokat meghaladó hatást érhetnek el. „Ne engedjük át a terepet a szélsőségeseknek!” – intette ennek kapcsán az ülés résztvevőit a magyar EU ügyi államtitkár.

Informális találkozóról lévén szó, végkövetkeztetésre, vagy döntésre egyelőre nem jutottak a delegációk, ez nem is volt most a dolguk, de jó néhány konkrétum így is elhangzott, amelyet többnyire széles támogatás is övezett a résztvevők körében. Ilyen volt például az, hogy a tanácsi munkában mindenképpen kiemelt figyelmet kell azon ügyeknek szentelni – mint a foglalkoztatás, vagy versenyképesség -, amelyek alakulása meghatározó módon befolyásolhatja a választók szavazati prioritásait. Célszerű javítani az EP és az EU Tanács közötti munkakapcsolatot is. Szervezeti oldalról ennek kapcsán felmerült, hogy az uniós jogalkotásban a bonyolultabb ügyek kapcsán már bevett gyakorlatnak számító, folyamatos háromoldalú egyeztetésben – a Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti „trialógusba” – tanácsi oldalon hasznos lehet minden félévben bevonni az adott időszak soros EU-elnöksége mellett a rákövetkező hat hónap leendő elnökségét is. Ennek hozadéka lehet, hogy a félév lejártával a következő elnökség minden zökkenő és időveszteség nélkül tudná ilyen formán továbbvinni az ügyeket az EP felé.

Az utóbbi témakört érintve óhatatlanul felmerült az a nem ritka parlamenti törekvés, amely az uniós jogalkotásban követeléseivel, feltételek előzetes kikötésével, ezek konkrét tartalmával – tanácsi megítélés szerint – nem egyszer az EP szerződésben rögzített hatáskörét meghaladó módon vesz részt a folyamatban, sokszor nem kevéssé megnehezítve azt. Győri Enikő példaként utalt a több éves közösségi keretköltségvetés (MFF), vagy az éves uniós büdzsé kapcsán nem egyszer megmutatkozó parlamenti „árukapcsolásokra”, vagy éppen a Magyarország kapcsán született Tavares-jelentésre. Az ilyen típusú parlamenti fellépés a magyar államtitkár szerint erőteljes elutasítást váltott ki a vilniusi tanácskozáson is a tagállamok körében.

„Veszélyes játéknak” minősített Győri azt is, amikor uniós intézmények látszólag abban versengenek, hogy melyikük rendelkezik nagyobb legitimitással. Sok EP-képviselő hajlik arra, hogy a közvetlen európai választásokra hivatkozva mandátumuknak elsődleges demokratikus fedezetet tulajdonítson az uniós döntéshozásban. De azért arról sem szabad megfeledkezni – így Győri -, hogy a tagállamok kormányait is nem kevésbé demokratikus mandátummal ruházza fel az őket életre hívó nemzeti választás.

Példaként merült fel az az EP-törekvés, hogy a jövő évi választási kampányban lehetőleg minden nagyobb európai pártcsalád állítson jelöltet az Európai Bizottság élére. Amivel sokak szerint mintegy kész helyzetet készülnek teremteni a bizottsági elnök kiválasztásában kulcsszerepet játszó Európai Tanács (EiT) számára, lévén a Lisszaboni Szerződés egyik elvárása, hogy a Bizottság elnökének kiválasztásánál tekintettel kell lenni az EP-ben kialakuló párttöbbségre is. Ez azonban csak egy szempont, miközben a szerződés azt is világosan leszögezi, hogy a bizottsági elnök kiválasztása az EiT dolga, amit a Parlament csupán jóváhagy (vagy elutasít) – mutaott rá Győri Enikő, aki szerint „nem szabad felcserélni a szerepeket”.

Összességében, az intézményközi kapcsolatrendszerben aktívabb EU-tanácsi szerepvállalásra, és aktívabb nemzeti parlamenti jelenlétre volna szükség. Az előbbi kapcsán a magyar államtitkár emlékeztetett arra a közelmúltban történt esetre, amikor az uniós intézmények közötti munka- és hatáskör megosztásról szóló egyeztetésről a Tanács kivonult, éppen az EP szerinte túlzott követelései miatt, és így végül a dossziét egyelőre csak az EP és a Bizottság kétoldalú egyeztetése alapján zárták le. Ilyesminek többé nem szabad előfordulnia, érveltek többen is Vilniusban, a Tanácsnak igenis addig kell jelen lennie és érvelnie kell mindaddig, amíg mindenki számára elfogadható megoldás nem születik.

A nemzeti parlamentek erőteljesebb bekapcsolódását Győri Enikő egyebek között azzal indokolta, hogy számos esetben az európai szintű döntések költségterheit utóbb a nemzeti büdzséknek kell viselniük.