Irreális költségvetés vagy a kisjövedelműek valósága?

A héten a McDonalds internetszerte felborzolta a kedélyeket az új, alkalmazottainak szánt költségvetési tervezővel. Az egyik oldal nevetségesnek tartja, míg a másik oldalról olyan véleményeket is hallani, hogy sajnos ez a valóság.

A hét elején a McDonalds a Visával együtt költségvetési tanácsokat adó aloldalt indított egy amúgy is személyes pénzügyi tippekkel foglalkozó oldalon. Az alapötlet hasznos, építő jellegű és teljesen hétköznapi formula: egy táblázatba beírhatjuk a jövedelmünket, az állandó kiadásainkat, és így megtudjuk, mennyi pénzt költhetünk naponta, hogy ebből le tudjunk faragni és idővel megtakarítani. A probléma csak azzal a példatáblázattal volt, amit kitöltve a kis brossúrájukba raktak:

Az első dolog ami sokakban kicsapta a biztosítékot, a két munkahely volt, a táblázat szerint így egyértelműnek vehető, hogy aki teljes állásban dolgozik egy McDonaldsban, még egyszer annyi pénzt kell keressen, hogy egyáltalán meg tudjon élni. Ehhez a 2060 dollárhoz (ami nagyjából 460.000Ft) az átlagos minimálbéren (7,25 dollár) 284 munkaórát kellene ledolgozni egy hónapban, ami heti kb 70-75 órára jön ki. Ha az átlag 40 órás munkahéttel számolunk, akkor pedig kb 12 dollár nettó órabért fizető, vagyis nagyjából 15 dolláros bruttó órabérű munkát kell találnunk. A McDonalds az esetek többségében minimálbért fizet alkalmazottainak, ráadásul az Egyesült Államok szövetségi minimálbérétől több állam eltér: Georgiában például 5,15 dollárt kell csak a cégeknek fizetniük.

Amellett, hogy a költségvetésnek már a bevételi oldala is ennyire nehezen kivitelezhetőnek tűnik, a Gawker szerint a kiadási oldal is „színtiszta fantázia”. Lakbérre 600 dolláral számoltak, viszont ahogy arról a Wall Street Journal beszámol, a 2012-es átlaglakbér 1048 dollár volt az Egyesült Államokban (New Yorkban pedig nagyjából a háromszorosa). Egészségbiztosításra a példa szerint 20 dollárt költhetnek a gyorséttermi dolgozók, ami azért különös, mert a McDonalds saját egészségbiztosításának legolcsóbb csomagjáért nagyjából havi 60 dollárt kell fizetniük – amennyiben még nincs gyerekük.

A fent linkelt híresebb amerikai hírportálok és blogok apránként darabjaira szedték a példaként beírt számokat, mindegyikre lobogtatva valamilyen saját tapasztalatot (főleg az északkeleti, köztudottan nagyobb megélhetési költségekkel rendelkező államokból), vagy valamilyen átlagot, amiről kevés matematikatudással kideríthető, hogy a széles árspektrumnak nagyjából a közepén helyezkednek el.

A Washington Post egyik bloggere azonban így fogalmazott: a példa, amit a McDonalds a brossúrába rakott nem kegyetlen, hanem realisztikus. Ha egy olyan átlag, mint amit a lakbérekre hoztak fel, csak kicsivel van fölötte annak a 600 dollárnak, akkor bele kell gondolnunk: a többi lakbérnek úgy nagyjából az egyharmada simán kifizethető ebből a pénzből. Az élelmezésre és a ruházkodásra is marad pénz, annak ellenére, hogy a legtöbb cikk szerint erre nem különítettek el állandó összeget: a 800 dollár maradék költőpénzből bőven kitelik. A két elem, amit valóban nehéz megvédeni, az a fűtésre szánt összeg (az eredeti példában nulla dollárral számoltak, csak a nagy nyomás hatására változtatták meg később 50 dollárra), és az életbiztosítási kiadás, ezen kívül ezek az alacsony összegek valós képet mutatnak – egy alacsony színvonalon élő, kis jövedelemmel rendelkező amerikai munkás valós képét. Még a két munkahely sem olyan ritka, mint gondolnánk, a kormány felmérései szerint nagyjából 7 millió amerikai (a munkaerő nagyjából öt százaléka) valóban erre kényszerül a megélhetésért.

Tehát az egész költségvetési tanácsadás értékelésében két járható út van: vagy kinevetjük a Mcdonaldsot és a Visát, hogy nem képesek felfogni, mennyi pénzből is kell megélni az Államokban, nem tudják, mennyit keresnek az alkalmazottaik, és nem tudják, hogyan is élnek meg abból, amit ők fizetnek nekik. Vagy pedig elismerjük, hogy megpróbálnak segíteni annak az öt százaléknak, akik – mint kiderült – valóban ilyen rossz körülmények között élnek, akiknek ez az egyetlen út, amivel valamennyire tényleg tudnak magukon segíteni: a személyes költségvetés mestersége.