Előttünk is nyitva állna az új „euróalap”

A valutaövezeten kívüli uniós tagállamok előtt is nyitva állna egy új, a gazdasági és pénzügyi uniónak már egy érettebb szakaszát tükröző pénzügyi alap, amelynek létrehozását az október közepi EU-csúcstalálkozót követően veheti fontolóra a jelenleg tizenhét tagú eurózóna. Az „európarlament”ötlete ugyanakkor a BruxInfo értesülése szerint végleg lekerült a napirendről.

Hiába biztosította elvi támogatásáról az EU-nak mind a 27 tagállama a gazdasági és pénzügyi unió nagyjából egy évtized alatt történő kiteljesítését, az ehhez szükséges lépések természetéről, sorrendiségéről és a különböző érdekek egyensúlyáról továbbra is eltérnek a nézetek. Tulajdonképpen ezt a bizonytalan, átmeneti helyzetet tükrözi az október 18-19-i uniós csúcsra készülő következtetések első tervezete, amely szerdán szivárgott ki Brüsszelben.

Az Európai Tanács két hét múlva esedékes ülésének középpontjában a majdani teljes körű gazdasági és pénzügyi unió négy fázisáról készülő időközi jelentés lesz, amit négy uniós intézmény vezetői készítenek, és amelynek végleges változatáról – egy komplett integrációs menetrenddel – tervek szerint a decemberi csúcstalálkozójukon kell dűlőre jutniuk az állam- és kormányfőknek.

Az uniós intézmények vezetői, Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnökének irányításával javában dolgoznak a menetrenden, ám a dolgukat alaposan megnehezíti, hogy

úgy tűnik, alábbhagyott a kezdeti lendület. Úgy tudni, hogy a tagállamok jó része egyelőre nem kíván további költségvetési hatáskörökről lemondani a közös javára, és azt szeretné, ha a gazdaságpolitikai koordinációt szorosabbra fűző „hatos”, majd az ezt továbbfejlesztő, jelenleg is tárgyalt „kettes” jogszabályi csomaggal, és a márciusban aláírt fiskális paktummal egy időre lezárulna a nemzeti költségvetési jogok átruházásának folyamata.

Ezzel egy időben a „jó magaviseletű” országok Berlin vezette klubjának is megmerevedett az álláspontja az adósságmegosztást és a majdani közös adósságkibocsátást illetően, amelynek végleges formája az eurókötvények bevezetése lenne. Mivel az integrációs előrenyomulás a nagyobb szolidaritást (déli, periférikus államok) és a cserébe szigorúbb költségvetési ellenőrzést (az északiak) követelő országok kiegyezésének függvénye, brüsszeli forrásaink szerint a két szembenálló oldal egyidejű befékezése miatt jobb híján áthidaló, pótmegoldások kerülhetnek előtérbe.

Ebben a kontextusban értelmezhető forrásaink szerint a csúcskövetkeztetések első, most kiszivárgott változatában az a mondat, ami a szolidaritás és a felelősség kettős célját szolgáló mechanizmusok között felveti egy, a valutaövezeten belüli „fiskális kapacitás” létrehozásának lehetőségét, illetve ennek mérlegelését és a koncepció kiérlelését javasolja a tagállamoknak. Az ötletet állítólag Berlin és Párizs közösen dobta be, mert úgy ítélik meg, hogy ez anélkül kínálhat minden oldal számára elfogadható megoldást, hogy a jelenlegi szakaszban odahaza nehezen felvállalható, túlzottnak minősített engedményeket tegyenek.

Az elképzelés ugyan szándékosan nem különbejáratú „eurózóna költségvetésről” szól, ennek ellenére némely valutaövezeten kívüli ország máris annak tekinti, és él a gyanúperrel, hogy a belül lévő országok a 27-ek közös büdzséjének, azon belül is a kohéziós kiadásoknak a megkurtításából akarnak saját pénzügyi alapot, költségvetést létrehozni a 17 tagú euróövezet igényeinek kielégítésére.

A vitát jól ismerő források ezt cáfolják, arra hivatkozva, hogy a következő többéves pénzügyi keretről (vagyis a 27-ek büdzséjéről) folyó vita és az alapvetően a 17-ek „fiskális kapacitásának” megteremtésére irányuló elképzelés időben elválik egymástól, hiszen az előbbiről már hónapokon belül meg kell állapodni, míg a másikból, kiteljesült formájában várhatóan még évekig nem lesz semmi.

Az irányadónak tűnő álláspont szerint a tíz nem eurózóna-tagnak ráadásul felkínálnák a lehetőséget arra, hogy saját belátásuk szerint közreműködjenek a fiskális képesség kialakításában, ami természetesen a tehervállalásban való részvételt is jelenti egyúttal.

Illetékesek ugyanakkor elismerik, hogy a koncepció ma még meglehetősen kiforratlan, éppen erről kellene tárgyalni többek között az időközi és a végleges jelentés, vagyis október közepe és december vége között. Olyan kérdéseket kell majd tisztázni, hogy honnan származzon a pénz; mire lehessen felhasználni a közös forrásokat és milyen idősíkban alakítsák ki a mechanizmust.

Ami a célját illeti, alapvetően két elképzelés fogalmazódott meg. Az egyik értelmében olyan tagállamok kaphatnának pénzügyi támogatást az alapból, amelyeket aszimmetrikus sokkhatások értek, úgy, mint Spanyolországot. Ebben az esetben a szóban forgó ország például a szélsőségesen magas munkanélküliség visszaszorítására vehetné igénybe a segítséget. Ezzel az elképzeléssel elsősorban a franciák szimpatizálnak.

Ezzel szemben Berlin arra használná fel az alapot, hogy versenyképességi hiányosságaik kiküszöbölésére sarkallja a tagállamokat. A szerdán kiszivárgott előzetes szövegtervezetben ezzel összefüggésben merül fel az az ötlet, hogy a valutaövezet tagjai szerződéses megállapodást kössenek az európai intézményekkel, amelyben bizonyos gazdasági reformok végrehajtására köteleznék magukat. Ez a megoldás nagyobb kötőerővel rendelkezne az európai szemeszter keretében megfogalmazott jelenlegi országspecifikus ajánlásoknál, amelyekre a tagállamok gyakran fittyet hánynak. Megfigyelők szerint előnye, hogy nem kellene hozzá szerződést módosítani, hiszen az ajánlások jellegüknél fogva nem lehetnének jogilag kötelezőek.

Az ostor mellett mézesmadzag is előkerülne, mert a dokumentum tervezete szerint megvizsgálnák, hogy milyen „korlátozott, ideiglenes, rugalmas és célzott pénzügyi ösztönzőkkel támogathatnák a tagállamok reform-erőfeszítéseit”.

A „fiskális kapacitáshoz” a pénz költségvetési vagy tőkeforrásokból származhatna. Ezek között szóba jöhetnek a pénzügyi tranzakciós adóból származó bevételek, az áfabevételek és egyéb források is. Ezek azonban még csak elképzelések szintjén vetődtek fel, a vitát október és december között kellene lefolytatni.

Brüsszeli források szerint fontos megkötés, hogy az eszköz (büdzsé?) fölött kizárólag uniós intézmények gyakorolhatnának ellenőrzést, párhuzamos, autonóm eurózónabeli intézmény felállításáról tehát nincs szó.

A komplett gazdasági és pénzügyi unió négy pillére a bankunió, a költségvetési, a gazdasági és lényegében a politikai unió valamilyen formája lenne. Utóbbi, vagyis a demokratikus legitimitás erősítésének keretében a viták során felmerült, hogy a valutaövezet rendelkezzen külön európarlamenttel. Ezt az ötletet azonban értesülésünk szerint végleg levették a napirendről, többek között az Európai Parlament tiltakozása miatt. Nem temették el ugyanakkor azt az elgondolást, hogy az EP-n belül hozzanak létre esetleg egy külön „euróbizottságot”.