Itt a meglepetés: Tomiszlav Nikolics Szerbia új elnöke

Szerbiában megtörtént az, amit csak kevesen tartottak elképzelhetőnek: 2004 után első ízben nem Boris Tadićnak hívják az ország vezetőjét. Tomislav Nikolić sokadszori nekifutásra most sikerrel vette az elnökválasztás második fordulóját, és ha csak pár százalékkal is, de legyőzte a korábbi államfőt. Az elnök kiléte már ismert, és az is valószínű, hogy kormányt az államfővel ellentétes politikai oldal alakíthat majd, már most egy sor jövőbeli konfliktust  előrevetítve.

Most már biztos, hogy óriási meglepetéssel zárul a szerbiai választási verseny. Vasárnap, május 20-án, az elnökválasztás második fordulójában kiderült, hogy a DS (Demokrata Párt) színeiben induló,  2004 óta regnáló Boris Tadić most vereséget szenvedett régi ellenlábasától, az SNS (Szerb Haladó Párt) vezetőjétől, Tomislav Nikolićtól. A szabad és demokratikus választásokra felügyelő központ, a CeSID nem hivatalos eredményei szerint az új államfő éjfélig a számlálás akkori állása alapján a szavazatok 49,5 százalékát szerezte meg 46,3 százalékos részvételi arány mellett.

Az SNS már este kilenc óra körül bejelentette jelöltjének sikerét, maga Tomislav Nikolić pedig győzelmi beszédében kiemelte, hogy immáron nem pártpolitikusnak tekinti magát, mert mindenkinél jobban tudja, hogy milyen emberek a politikusuk – idéz a B92 belgrádi rádió hírportálja. Nikolić kiemelte a gazdaság nehéz helyzetét, a fogyatkozó lakosságot és leszögezte: véget kell vetni az oligarchák uralmának és le kell törni a korrupciót. Koszovóval kapcsolatban megjegyezte, hogy Szerbia nem fogja az ott élő honfitársait elhagyni, de az ország tovább halad majd az európai integráció útján. A DS és Tadić még kora este elismerte vereségét és gratulált ellenfelének, az SNS hívei pedig több nagyvárosban is az utcára vonultak ünnepelni.

Nikolić minden bizonnyal az egyik legsikertelenebb választási politikus volt eddig Európában. Egészen mostanáig a nacionalista, Vojislav Šešelj-féle Radikális Párt színeiben indult harcba az elnöki székért négy különböző alkalommal. 2000-ben még csak harmadik lett Vojislav Koštunica és Slobodan Milošević mögött az akkor még Jugoszláv Szövetségi Köztársaságnak hívott ország elnökválasztásán, majd 2003-ban ugyan elnyerte a legtöbb szavazatot, de a voksolást alacsony részvétel miatt érvénytelenítették. 2004-ben és 2008-ban pedig hiába kapott rendre több szavazatot az első fordulóban, a második körben mindig vereséget szenvedett Boris Tadićtól. 

A mostani versengés félidejében is úgy tűnt, hogy Tadićot nem lehet legyőzni, hiszen ha csak hajszállal is, de több szavazatot nyert el úgy, hogy szinte az összes fontosabb politikai erő az ő támogatására szólította fel híveit. Hiába azonban a biztosnak tűnő siker, Nikolić  szavazói nagyobb számban jelentek meg az urnák előtt  és ezúttal kiénekelték a sajtot az immáron ex-elnök szájából. Tadić hívei talán túlságosan is megnyugodtak a két héttel korábbi eredmények ismeretében, esetleg hatással voltak a választási csalásokról szóló hírek, de lehet, hogy most érték el magát Tadićot is az általános elégedetlenség hullámai. A nagy fokú korrupció, a húsz százalék fölötti munkanélküliség, a széteső egészségügy és a Koszovóval kapcsolatos kérdések álltak a Tadić-éra negatív oldalán, míg sikerként az EU tagjelölti státusz elnyerését, a vízummentes schengeni zónába történő utazást találjuk.

Az idei elnökválasztás, eltérően a korábbiaktól, már nem egyszerűen egy Nyugat-párti jelölt és egy EU-ellenes nacionalista harcáról szólt. Nikolić 2008-ban több társával együtt úgy döntött, hogy szögre akasztja korábbi radikális nézeteit és egy Brüsszelben is szalonképes politikai erőt hoz létre. Ezt a pálfordulást egy olyan ember hajtotta végre, akit mindenki csak Šešelj legjobb tanítványaként tartott számon, aki részt vett a radikálisok és Milošević közös kormányzásában, de még 2007-ben is egy közös szláv állam megalapításáról beszélt Oroszország, Belarusz és Szerbia részvételével, mely képes lenne ellenállni a „zsarnok” USA-nak és az Európai Uniónak.

Az SNS tehát már biztosan államfőt adhat az országnak, a kormányalakítás ügyében viszont még mindig a demokratáknak áll a zászló, mivel a haladók saját 73 mandátumuk mellett, csak a Koštunica-féle DSS (Szerbiai Demokrata Párt) 21 képviselőjére számíthatnak biztosan. Így kormányképes koalíciót megint csak a demokraták hozhatnak össze a 250 fős skupstinában a maguk 67 és a szocialisták 44 parlamenti helyével, melyhez még egy harmadik kisebb pártnak kellene csatlakoznia, legesélyesebb erre a Szerbiai Egyesült Régiók pártja 16 fővel.

Az már korábban világos volt, hogy az előző kabinet belügyminiszterét, Ivica Dačić szocialista párti vezetőt kell a két legnagyobb pártnak körüludvarolnia koalíciós ajánlatokkal. Sokan már előre borítékolják, hogy Dačić mindenképpen magának fogja követelni a kormányfői pozíciót a tárgyalásokon, melyeket a demokratákkal kezdenek meg. A szocialisták ugyanis már az első forduló után megállapodtak a DS-szel, hogy mindenképpen folytatják a korábbi együttműködést. Így egy, a 2008-2012 közötti időszakhoz hasonlatos kabinet állhat újra össze, alaposan megerősödött szocialistákkal és egy olyan államfővel, aki az ellentétes táborhoz tartozik, megkeserítve ezzel majd a kormány életét. A választási harcnak, mely sokak szerint az eddigi legvadabb és legdurvább volt, immáron vége, eljött a politikai háttéralkuk és egyezkedések ideje.