Megkezdődött Montenegró forró tavasza

Montenegróban az utóbbi évtizedek legnagyobb kormányellenes tüntetésére került sor vasárnap. Az ország problémái és az egyre elkeseredettebb lakosság követelései tipikusan kelet-európaiak: az életszínvonal zuhanásának megállítása, a korrupció felszámolása és a maffia kapcsolatokkal vádolt politikusok elszámoltatása. Kétséges, hogy Európa legfiatalabb miniszterelnöke képes lesz-e sikeresen megvívni harcát az általános elégedetlenséggel.

„Igor Lukšić, jól figyelj rám, vagy a mi oldalunkra állsz, vagy a maffia játékszere vagy”. Ilyen és ehhez hasonlóan harcias üzeneteket küldött március 19-én Vanja Ćalović, a montenegrói MANS nevű civil szervezet vezetője Igor Lukšić miniszterelnöknek- számol be a Dan napilap. Vasárnap Montenegró történetének talán legnagyobb demonstrációjára került sor, melynek célja a kormány „tetemre hívása”, vagyis a politikusi korrupció, a fogyasztói árak növekedése és sajtószabadságot fojtogató légkör elleni tiltakozás volt.

Egész Montenegró területéről érkeztek tüntetők vasárnap a főváros Podgorica központi terére. A tiltakozás főszervezője a MANS, a Szabad Szakszervezet és a Diákszövetség voltak. A tüntetés feszült hangulatban, de békés mederben zajlott le és az események végeztével azonnal kitört a megszokott számháború a rendezők és a kormány között a tömeg nagyságát illetően. Az elégedetlen szervezetek szerint húsz ezer ember gyűlt össze a demonstráció „Itt az idő”, „A kanóc rövid” és „Félnetek kellene” jelszavai alatt. Ezzel szemben az eseményt nagy erőkkel biztosító rendőrség hivatalos beszámolója szerint maximum hét ezer fővel lehet számolni.

A tüntetők elsősorban a szegénység ellen emelték fel szavukat és követelték a kormánytól, hogy az fagyassza be az energia és távközlési szolgáltatások árait. Ez az igény nem új keletű, hiszen már idén januárban is tiltakozásokat váltott ki az állami áramszolgáltató döntése a díjak emeléséről. Múlt héten ráadásul a központi statisztikai hivatal, a Monstat is közzé tette februárra vonatkozó adatait, melyek szerint a mintegy 625 ezer lakosú országban az átlagjövedelem jelenleg csak havi 495 euró, 2,2 százalékkal csökkenve az elmúlt év hasonló időszakához képest. A száraz statisztika mögött pedig ott ál a növekvő munkanélküliség (12 százalékot közelíti) és a szomorú tény, miszerint ma már a lakosság 6-7 százaléka él a szegénységi küszöb alatt.

Srđan Keković szakszervezeti vezető a demonstráción tartott beszédében követelte az összes kétes privatizációs szerződés felülvizsgálatát is. Keković megemlítette az utóbbi évek legnagyobb érdeklődésre számot tartó botrányát, az egykor állami kézben lévő Telekom Crne Gore távközlési vállalat Magyar Telekom (MT) általi megvételét. 2005-ben a magyar társaság majd 77 százalékos részesedést szerzett a Telekom Crne Gorében, de az ügyletre nagyon hamar gyanússá vált. A vádak szerint a magyar cég vezetői hamis szerződéseket gyártottak, hogy azzal fedezzék befolyásos montenegrói személyek, köztük Milo Đukanović akkori kormányfő testvérének, megvesztegetését.

A tüntetés szervezői nem felejtették el a Podgoricai Alumíniumkombinát (Kombinat Aluminijuma Podgorica) esetét sem. Az ország legnagyobb munkaadója (a nikšići bauxit bányával együtt 4000 főt alkalmaz) már évek óta súlyos problémákkal küzd. A gyár tavaly a csőd szélére jutott és a kisebbségi tulajdonos montenegrói állam kénytelen volt átvállalni adósságainak jó részét, mely 22 millió euróval terhelte meg a büdzsét. Bár abban mindenki egyetért, hogy az Alumíniumkombinát megszűnése súlyos csapást jelentett volna a gazdaság számára, így megmentése kötelező feladat volt, sokan úgy vélik, hogy a költségvetési egyenleg stabilitásának gyengítése is végezetes hiba. A lakosságot az is ingerli, hogy míg a kombinát igen alacsony áron kap energiát az állami szolgáltatótól, addig a lakossági árak folyamatosan növekednek, így sok montenegrói szerint közvetve ők fizetik meg a cég által kitermelt veszteséget.

A demonstráció résztvevői sürgették a független sajtó képviselői elleni erőszakos támadások kivizsgálását, a nepotizmus elleni harcot (nemzetközi jogvédő szervezetek szerint ezek az esetek a legékesebb bizonyítékai a politikai vezetés és a szervezett bűnözés közötti összefonódásnak), de Demir Hodžić, a Diákszövetség vezetője kiállt az ingyenes felsőoktatás mellett is. A főszervezők végül lemondásra szólították fel a kormányt amennyiben az nem teljesíti követeléseiket.

A kormányfőre nézve legkínosabb kérdést is Vanja Ćalović kezdte el feszegetni, ugyanis közölte, ahelyett hogy a belügyi szervek plakátokat ragasztó és tüntető fiatalokkal foglalkoznának, a montenegróiak olyan rendőrséget szeretnének, mely még a korábbi miniszterelnököt is képes letartóztatni – utalva ezzel Milo Đukanović volt kormány- és államfőre, aki gyakorlatilag 1989-től 2010 végéig különböző posztokat betöltve irányította Montenegrót és komolynak tűnő bizonyítékok utalnak maffia kapcsolataira.

Igor Lukšić sokszor és sok fórumon hangoztatja, hogy bár volt pénzügyminiszterként elismeri párttársának (Đukanović még mindig a kormányzó szociáldemokrata párt elnökségének tagja) érdemeit, de a korrupció és az alvilággal folytatott harcban szakítani kíván a korábbi gyakorlattal és keményebb fellépést ígér. Nagyon úgy tűnik azonban, hogy Montenegró erős embere még mindig az ex-miniszterelnök, aki a pletykák szerint naponta vitatja meg az ország problémáit a regnáló kormányfővel, kinek kormányában is ott ülnek Đukanović bizalmasai. A mostani tüntetés várhatóan nem az utolsó, ami Lukšić és pártja renoméját aláássa. Montenegró rákfenéi, a korrupció és a maffia, pedig nem olyan betegségek, melyekből egyik napról a másikra nem lehet kigyógyulni, főleg, ha a fiatal kormányfőnek még a múlt árnyaival is folyamatosan küzdeni kell.