Így lehetne elkerülni a görög csődöt

A görög pénzügyi felügyelet nyomozást indított annak érdekében, hogy kiderítse mely piaci szereplők híresztelték a héten a görög adósságátstrukturált.

A Financial Times értesülései szerint az amerikai Citigroup küldött ki hivatalos emailt, amelyben az elemzők arról értekeztek, hogy a görögök már a húsvéti hétvégén kérvényezhetik az uniós hatóságoknál adósságtörlesztésük átütemezését.

A nyomozásnak legfeljebb elvi jelentőséget tulajdonítunk, valós jogsérelem valószínűleg nem történt, de azt viszont jól mutatja az eset, hogy a görög tőkepiac és a politikai elit is mennyire érzékeny a csőddel kapcsolatos spekulációkra. Szerdán jelentős esésben voltak a görög részvényárfolyamok, míg a hozamok és a CDS-felár rekordszintre ugrottak. Egyelőre kérdéses a görög átstrukturálás, de a hosszú hozamok tényleg olyan magasságba kerültek, ahol elmondható, hogy a piac kezelhetetlen kockázatokat áraz, vagyis hiába az EU mentőcsomag, menthetetlennek gondolják a görögöket. Valószínűleg egy darabig még eltart a huzavona, és lehetséges, hogy ez a mostani „nyomozás” az athéni pénzügyi hatóság részéről is csak egy epizód ebben a vergődésben. Mindenesetre továbbra is úgy látjuk, hogy a görögök csődje komoly földindulást idézhetne elő, annak ellenére, hogy meglepetést már nem kelthet.

A történet negatív üzenete inkább az, hogy még egy ilyen kisebb ország esetében sem képesek az uniós tagállamok az adósságválság kezelésére, és ahogy korábban is átterjedt a görög pénzügyi pánik más országokra, egy csődhullám potenciális forgatókönyve is komoly megrázkódtatást okozhatna a térségben, és persze a tagállami vezetőket arra kényszerítheti, hogy valamilyen új konstrukcióban védjék meg magukat (az egyes országok kötvénypiacait és az eurót) ezektől a hullámverésektől. Hosszú távú megoldás mindenképpen az lehetne, ha a nagyobb finanszírozó országok rávennék egymást a kockázatközösség szorosabb kialakítására, ami gyakorlatilag azt jelentené, hogy létrejöhetne az eurókötvény-piac, ahol közösség egységes kockázatait finanszíroznák. Erre még abban az esetben is szükség lehet, ha az egyes nemzetgazdaságok fiskális politikájának összehangolás csak döcögősebben halad, hiszen ez a fajta politikai unió már olyan szuverenitási kérdéseket érinthet, aminek a harmonikus kialakítása évtizedeket vehet igénybe. Ennyi idő nincs, ha Maastrichtban már előrefutottak az integrációval a tagországok, és kialakították a monetáris uniót, akkor nincs hátra út, muszáj a kockázatközösség irányába is lépéseket tenni, különben elkerülhetetlen a görög- és más legyengített tagállamok bedőlése, és újra napirendre kerülhet az eurózóna szétesése. Egyelőre a németek és más finanszírozók (hollandok, osztrákok, finnek..) ellenállnak a kockázatközösség ötletének, de simán lehet, hogy a későbbi piaci kényszererők hatására revideálják hozzáállásukat.