Nemzetiségi alapú autonómia Ukrajnában?

A nemrégiben Béke-Nobel-díjra felterjesztett Musztafa Dzsemil, a krími tatárok egyik politikai vezetője, az ukrán parlament ellenzéki képviselője bejelentette: itt az ideje, hogy a félszigeten élő krími tatárok végre nemzeti alapon szerveződő területi autonómiát kapjanak.

A korrespondent.net hírportál beszámol arról, hogy a krími tatárok medzsliszének elnöke szerint vissza kell állítani azt az autonómiát, melyet népe az 1944-es kitelepítések előtt élvezett. A krími tatárok autonóm területe 1924-ben jött létre a Szovjetunión belül, ám Sztálin 1944-ben a nácikkal való együttműködés vádjával tömegesen deportálta a Krím-félszigeten őshonos krími tatárokat.

A Szovjetunió széthullását követően sok egykori kitelepített tért vissza szülőföldjére családjával együtt. A visszatelepülés mértékét jelzi, hogy míg az 1989-es szovjet népszámlálás mindössze 46,8 ezer krími tatárt jelez, a 2001-es cenzus adataiban már 248,1 ezer krími tatár szerepel. A félszigetre visszatérő krími tatárok helyzete számos tekintetben máig megoldatlan.

Az 1991-ben független állammá vált Ukrajnán belül a Krími Autonóm Köztársaságnak különleges státusa van, ám ez az autonómia nem a krími tatárok nemzeti önrendelkezése.

Az autonómia ügye azonban kevés eséllyel talál majd egyértelműen kedvező fogadtatásra Kijevben, vagy pedig a Krímen. A kijevi központi vezetés minden autonómiára vonatkozó törekvést szeparatizmusnak, az ország területi épsége elleni támadásnak tekint. Valószínűleg a fekete-tengeri félsziget orosz többsége (az autonóm területen belül az orosz nemzetiségűek aránya 58%, az orosz anyanyelvűeké 77%) sem látná szívesen a krími tatárok önrendelkezését.