Mit jelent Irán az arab világ számára?

Irán számos dolgot képviselt az iszlám forradalom 40 éve alatt. Az arab világnak, amely ma körülveszi, veszélyt és kifogást jelent.

Az arab világ reakciója az 1979-es iráni forradalomra a kezdetektől fogva megosztott volt, és a mai napig az. Az arab kormányok, különösen az Öböl-térségbeliek, bepánikoltak, és a kollektív önvédelem érdekében sietve megalapították a jelenleg épphogy csak működő Öböl Menti Együttműködési Tanácsot. Az észak-afrikai arab államok – különösen Egyiptom – ezzel szemben alig vették észre a Teheránban egyre inkább eluralkodó felfordulást. Ez alól egy fontos kivétel van: Ruholláh Homeini ajatollah síita forradalma radikalizálta és elnyomta a szunnita arab iszlamistákat az egész régióban.

Az új Iráni Iszlám Köztársaság pedig megmutatta az arab iszlamistáknak – a Muszlim Testvériségtől kezdve egészen azon csoportokig, akik végül al-Kaida és Iszlám Állam néven váltak ismertté – a sikerhez vezető utat. Az ő szemükben az iráni iszlamisták lehet, hogy rosszul értelmezik a vallás számos aspektusát, de ha képesek megdönteni egy hatalmas állam erős kormányát, mégpedig mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió akaratával szembemenve, akkor a vallási fundamentalizmus és a forradalmi politika jobb változatát hirdetők számára a határ a csillagos ég.

A szunnita arab iszlamisták utánozták az irániakat, miközben versenyeztek is velük. Az első nagy teszt Afganisztán szovjet inváziójával következett be, mindössze néhány hónappal az iráni forradalom után.

Pakisztán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Államok irányítása alatt az arab világból és azon túlról származó szunnita iszlamisták összefogtak Afganisztánban a kommunisták elleni küzdelem során. Amikor „győztek”, a fanatikusok azt hitték, hogy sikerült bizonyítaniuk fölényüket. Közülük kerültek ki az al-Kaida alapítói. Éveken át győzködték magukat, hogy bármikor szétzúzhatnák akár az Egyesült Államokat is, sőt mi több, néhányan ma is ezt hiszik.

Az USA-barát muszlim országok – nevezetesen Szaúd-Arábia és Pakisztán – keményen ragaszkodtak a saját verzióikhoz a vallási jog kapcsán azért, hogy elejét vegyék egy „helyi Homeini” felbukkanásának – ez pedig megint csak az erőszakos szélsőségesek felemelkedésének kedvezett.

Az arab síiták meggyőzése, hogy elfogadják a forradalmi Irán eszméit, ennél lényegesen bonyolultabbnak bizonyult. Az iráni forradalmárok azonban felismerték, hogy támaszkodhatnak ellenségeikre.

A forradalom kiterjesztése érdekében az iráni ügynökök a nem állami arab szereplőket próbálták arra használni, hogy elérjék céljaikat a régióban. Az első – és azóta is a legsikeresebb – kísérlet a Hezbollah „szponzorálása” volt Libanonban, 1982-től kezdődően. A Hezbollah az a modell, amelyet Irán továbbra is követ az arab világban.

Az arab világ nagy része, különösen az olyan Öböl-menti országok, mint Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek, valamint Izrael, úgy definiálják az iráni fenyegetést, mint a káosz terrorista csoportokon (pl. a Hezbollahon, a síita iraki milíciákon és a jemeni húszikon) keresztül történő népszerűsítésének többéves stratégiáját.

  • Egy kis történelem

Az 1980-as években az arab országok az iraki háborúval, az 1990-es években pedig az amerikaiak Bagdad és Teherán felé irányuló, „kettős elszigetelés” politikájával igyekeztek féken tartani Iránt. 2001. szeptember 11-e azonban mindent megváltoztatott. A 2003-as iraki invázióval és a Szaddám Huszein-rezsim megdöntésével az Egyesült Államok akaratlanul is olyan fejleményeket indított el, amelyek Irán regionális szuperhatalommá válásához vezethettek.

A Szaddám által vezetett Irak volt az a bástya, amely megakadályozta Irán stratégiai hozzáférését a Közel-Kelet többi részéhez. Azonban ahogy a régi, szunnita dominanciájú iraki állam és hadsereg eltűnt, Irán befolyása egyre terjedt. Ez 2005 és 2010 között érte el csúcspontját – ebben az időszakban a Hezbollah népszerűsége is jelentősen nőtt.

Ám amikor az arab tavasz demokrácia-mozgalma 2011-ben fellángolt, akkor jöttek a gondok. A szíriai háború megtörte a szövetséget Irán és a Muszlim Testvériség csoportjai között – ilyen volt a Hamász – míg az arab közvélemény gyorsan meggyőzte a Testvériség már hatalomra került pártjait (leginkább Egyiptomban).

A feszültség 2016 januárjában hágott a tetőfokára, amikor az iráni tömeg megtámadta Szaúd-Arábia teheráni nagykövetségét, miután a sivatagi királyságban negyvenhét embert kivégeztek, köztük egy ismert síita főpapot. A forrongó hangulat azóta mit sem változott. És mivel az Irán-párti erők folyamatosan győzelmet arattak Szíriában, Izrael kezdte olyan színben látni az iráni fenyegetést, mint sok más arab ország.

Ebben az évtizedben egy erős arab diskurzus alakult ki, amely Iránt tartja felelősnek a régió legnagyobb problémáiért. A rosszindulatú iráni befolyás azonban csak a másodlagos rossz, nem pedig az a „halálos kór”, aminek az arab vezetők láttatni szeretnék.

Ugyanis nem Irán hozta létre a síita milíciák térnyerését Libanonban, Irakban vagy Jemenben, továbbá nem játszott jelentős szerepet a szíriai háború kitörésében sem, hanem egyszerűen csak kihasználta a Teherántól függetlenül kialakult káoszt.

Mohammed bin Szalmán szaúdi koronaherceg előszeretettel hangoztatja, hogy a szaúdi vallási szélsőségesség, amely életet lehelt az al-Kaidába, valójában 1979-ben, az iráni forradalom következtében alakult ki. De ez nem igaz: az arab szunnita politikai és vallási szélsőségesség külső segítség nélkül jött létre.

Az arab fantázia végső cáfolata, miszerint lényegében minden Irán hibája, a líbiai polgárháború esete. Líbiában nem volt fellelhető egyik olyan fő tényező sem, amely egy arab állam „meghibásodásához” vezetne: nem voltak etnikai viszályok, jelentős földrajzi különbségek vagy külföldi beavatkozások. És biztosan nem volt iráni befolyás. A Moammer Kadhafi ezredes uralma alatti Líbia „szimplán” a sok más arab köztársaságra jellemző, rossz irányítás akut esetétől szenvedett. Csak úgy lángra kapott, és Irán beavatkozása nélkül, továbbra is fényesen égett.

Irán kétségtelenül probléma az arab világ számára – még az is lehet, hogy az ország jelenti az egyetlen külső problémát a térségben. A belföldi konfliktusok azonban továbbra is nagyobb kihívást jelentenek. Az iráni forradalommal vagy anélkül, az arab világban így is, úgy is zűrzavar uralkodna.

  • Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: Bloomberg

Felkapott hírek

Friss hírek

London nem akar újabb skót népszavazást

London nem kíván hozzájárulni az újabb skót függetlenségi népszavazás kiírásához - mondta csütörtökön a brit kormány kabinetirodájának vezetője. David Lidington a csütörtöki BBC-interjúban kijelentette azt is, hogy a 2014-es referendum egy nemzedéknyi időre rendezte a kérdést.

Read More »

Észak-Korea felé is gázvezetéket tervez Oroszország

Bár Vlagyimir Putyin és Kim Dzsong Un mai csúcstalálkozója hivatalosan az atommentesítésről szólt, a tárgyalásokból a gazdasági kérdések sem maradtak ki. Mint kiderült, Moszkva és Phenjan között tárgyalások folynak a Koreai-félszigetre vezető kőolaj- és földgázvezeték, a két Koreát a transzszibériai vonallal összekötő vasút és új áramvezetékek megépítésének lehetőségéről.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás