Politikai összeomláshoz vezethet a legújabb indonéziai katasztrófa

A legutóbbi természeti katasztrófák Indonéziában – a nagy erejű földrengés és az azt követő szökőár – jelentős visszalépést jelenthetnek az ország demokratizálásában.

Szeptember 28-án 7,5-ös erősségű földrengés rázta meg az Indonéziához tartozó Celebesz szigetének középső részét, a rengéseket pedig csaknem 3 méter magasságú szökőár követte. A földrengés fészke a felszínhez közel, mindösszesen 10 kilométer mélyen volt, Donggala városától mintegy 50 kilométerre északnyugati irányban. Az amerikai földtani intézet nem sokkal később 5,8 erősségű földmozgást is jelzett a térségben. A földrengéseket követő szökőár, amely Donggalára és a közeli Palu városára csapott le, további súlyos károkat okozott a térségben. Azóta további kisebb rengéseket is jeleztek.

A katasztrófasorozat következtében több mint 1900 ember meghalt és ezrek tűntek el. A megsemmisült házak számát mintegy 66 ezerre becsülik, és több mint 74 ezer ember vált földönfutóvá.

A hozzávetőleg 17 ezer szigetből álló Indonézia a mintegy 40 ezer kilométer hosszú, úgynevezett csendes-óceáni tűzgyűrű mentén fekszik, ahol az átlagosnál sokkal több a földrengés és a vulkánkitörés. Legutóbb augusztusban pusztítottak sorozatos földrengések az indonéz Lombok és Sumbawa szigeteken, a halálos áldozatok száma meghaladta az ötszázat. És persze nem szabad elfeledkezni a 2004-es indiai-óceáni cunamiról, amely legalább 225 000 embert ölt meg, és amit követően Indonézia és nemzetközi partnerei korszerű szökőár-figyelő rendszert telepítettek az országba, amely 2011 óta az indonéz hatóságok irányítása alatt áll.

A tisztviselők motivációjához a rendszer elindítására nagyban hozzájárult Indonézia viszonylag új keletű demokratizálása. Elemzők érvelése szerint „egy demokráciában a vezetőknek a lakosság nagy részének bizalmát fenn kell tartaniuk, hogy hatalmon maradjanak. Ehhez pedig meg kell védenünk az embereket a természeti katasztrófáktól.”

Lévén Indonézia csak 1998-ban vált demokráciává, és mindössze hónapokkal a 2004-es szökőár előtt tartotta első közvetlen elnökválasztását, az ország új vezetői óriási nyomás alatt álltak, hogy tegyenek valamit a katasztrófa után – különben azt kockáztatták volna, hogy rövid időn belül elveszítik munkájukat. A figyelmeztető rendszer telepítése ezért kétségkívül jó döntés volt.

Idén ősszel azonban a rendszer nem felelt meg az elvárásoknak. Ez és a karbantartásáért felelős szervezet jelenleg vizsgálat alatt áll, mert a legfontosabb alkatrészek vallottak kudarcot, és mert a tényleges szökőár-figyelmeztetés nyilvánvalóan rövid és elégtelen volt. Egy jól megalapozott demokráciában, mint például az Egyesült Államokban, egy ilyen mértékű kormányzati megbízhatatlanság „felvonultatása” általában lemondások hullámát, de minimum elmozdításokat vált ki a vezetésben. Indonézia fiatal demokráciájában ezzel ellentétben a „baki” akár politikai összeomláshoz is vezethet.

Palu, 2018. október 8.
Mentőalakulatok tagjai a házak romjai között az indonéziai Celebeszen (Sulawesi) fekvő Paluban 2018. október 8-án. A szeptember 28-án történt 7,5-ös erősségű földrengésnek és az azt követő szökőárnak a legfrissebb összesítések szerint legkevesebb 1944 halottja és ezernél is több sérültje van. A földrengésben megsemmisült házak számát mintegy 66 ezerre becsülik. (MTI/AP/Dita Alangkara)

Indonézia 20 éves rekordja a demokrácia terén meglehetősen rövid. Ráadásul a 20 év valójában még annyi sem, hiszen az elején az átalakulást többnyire a törvényhozó ágazat szívében tevékenykedő politikai vezetők határozták meg. Valójában csak 2004 óta van, hogy a politikusok bármilyen értelemben elszámoltathatók a nyilvánosság előtt.

Idővel a választott tisztviselőknek erőteljes nyomást kell gyakorolniuk az állampolgárok védelme érdekében, illetve a katasztrófa utáni segítségnyújtás kapcsán, hogy megőrizhessék hatalmukat. Ez az ösztön azonban nem fejlődik ki egyik napról a másikra. A vezetők és a lakosság csak lassan építik fel a „jó kormányzásért cserébe politikai támogatást” rendszerét, különösen az olyan politikailag sérülékeny országokban, mint Indonézia. És úgy tűnik, a politikusok simán beleesnek abba túlságosan is gyakori csapdába, hogy rövid távú személyes nyereségre törekszenek – és ennek megszerzése érdekében sokszor a korrupciótól sem riadnak vissza –, nem pedig hosszú távú sikerük biztosítása a cél.

Egy erősebb demokráciában a természeti katasztrófák általában nem ássák alá a demokratikus intézményeket, még akkor sem, ha hátrányos hatással vannak a rosszul teljesítő választott tisztségviselők karrierlehetőségeire. Azonban mikor egy természeti csapás és következményei a hozzá nem értéssel párosulnak egy olyan országban, ahol még csak gyerekcipőben jár a demokrácia, a politikai hatás katasztrofális lehet. Erre jó példa, hogy a 2010-es haiti földrengés után a nem megfelelő katasztrófa-elhárítás fosztogatást és a demokratikus intézmények közel teljes lejáratását eredményezte.

A legutóbbi indonéziai földrengés nyomán a kormány felszólította a katonaságot, hogy lépjenek fel segítségnyújtás címén, ami aggasztó, lévén a fegyveres erők történelmi szerepet játszanak a választott tisztviselők hatalmának aláaknázásában. Ehhez hozzájön a szegénység, az egyenlőtlenség, valamint a korrupció, és a legújabb természeti katasztrófa máris további nyomást gyakorolhat a már amúgy is feszült demokratizálódási folyamatra.

Sőt mi több, az országnak lassan nem csak földrengésekkel és cunamikkal kell szembenéznie, hanem egyre sürgetőbb problémát okozhatnak az árvizek is. Az éghajlatváltozásnak és a tengerszint emelkedésnek köszönhetően ugyanis Jakarta a világ leggyorsabban süllyedő városa. Itt fontos megemlíteni, hogy Jáva szigetén, ahol a főváros is található, az indonéz lakosság mintegy 80 százaléka él, így az árvizek a szavazók kritikus tömegét befolyásolják majd a nem is olyan távoli jövőben.

Elemzők már azt rebesgetik, hogy a két héttel ezelőtti nagy erősségű földrengés és az azt követő szökőár veszélybe sodorhatják Joko Widodo indonéz elnök jövő évi újraválasztási esélyeit, ha megvádolják azzal, hogy a kormánya nem kezeli elég hatékonyan a helyzetet. Az elnök a múlt hét folyamán többször is Paluba látogatott, és türelemre intette a lakosságot, illetve tagadta a fosztogatásokról szóló híreket. Megerősítette továbbá, hogy hatalmas erőfeszítéseket tesznek a lakosság nehéz helyzetének enyhítése érdekében.

A történelem azt mutatja, hogy azok a demokráciák, amelyek képesek fenntartani lakosságuk hosszú távú és széles körű védelmét a természeti veszélyekkel szemben, nagyobb valószínűséggel élnek túl. Ha Jakarta demokratikus rendszere a természeti katasztrófák súlyosbodása közepette kudarcot vall, akkor viszont lehet, hogy ennyi volt.

Bár a demokratizálás elősegítette az ország védelmének javítását, a demográfia, az éghajlatváltozás, az autokrácia öröksége, a korrupció és a szegénység meggátolja a demokratikus politikusokat abban, hogy hosszú távon fenntartsák ezeket az erőfeszítéseket – és ez lehet a vesztük.

Forrás: Foreign Policy / MTI / Kitekintő

Felkapott hírek

Friss hírek

Folytatódhat Törökország szíriai offenzívája

Mevlüt Cavusoglu török külügyminiszter szerint sem Washington, sem Moszkva nem tett eleget az októberben kötött tűzszüneti megállapodásokban foglalt vállalásának, amely értelmében az Ankara által terrorszervezetként kezelt Népvédelmi Egységek (YPG) nevű kurd milícia - a tartós fegyvernyugvás érdekében - záros határidőn belül kivonul a határ menti sávból Észak-Szíriában.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás