India aligha a lehetőségek országa

India soha nem volt a legigazságosabb társadalmak egyike. Azonban mivel itt is demokrácia van, a kormányok legalább megpróbálták bővíteni a legszegényebb polgárok lehetőségeit: végtére is az ő szavazatuk legalább annyit ér, mint bárki másé. A legújabb adatok azonban azt sugallják, hogy ezek az erőfeszítések messze nem elegendőek.

Az egyik módja a lehetőségek megteremtésében elért haladás megítélésének a generációk közti mobilitás mérése, azaz annak meghatározása, hogy „neked jobb életed van-e, mint a szüleidnek volt”. Az indiaiak már régóta azt feltételezik, hogy ez a fajta mobilitás idővel növekszik, szerintük ugyanis a korábban hátrányos helyzetű társadalmi csoportokból (vagy kasztokból) származó emberek képesek arra, hogy megtalálják a módját annak, hogy jobb életkörülményeket teremtsenek maguknak. India talán politikailag megosztott és társadalmilag rétegzett, de elméletben ma az összes indiai képes előrelépni, mégpedig az egyéni vállalkozásoknak köszönhetően.

A Világbank, a Dartmouth Egyetem és a Massachusetts Institute of Technology közgazdászainak nemrég készített kutatása azonban megkérdőjelezi ezeket a kényelmes feltételezéseket. A tanulmány szerzői új módszert alkalmaztak a társadalmi mobilitás kiszámítására, ami rámutat az adatok hiányosságaira és hibáira. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy az intergenerációs mobilitás 1991 – azaz a gazdaság liberalizációja – óta stagnál az indiai társadalomban.

Ez elég rossz hír, lévén a liberalizációnak épp az lett volna a célja, hogy jobb lehetőségeket teremtsen egyes társadalmi rétegek számára. A közelebbi vizsgálat ráadásul még inkább aggasztó képet mutat. Ha földrajzilag nézzük, India nagy részén különösen rossz sora van az embereknek – sok a vidéki térség, illetve ott vannak például az elmaradott északi területek és azok, ahol nagyon kevés jó középiskola található.

Narendra Modi jelenlegi miniszterelnök 2014-ben Gudzsarát szövetségi állam főminisztereként indult a választáson. A kutatók ezt az államot név szerint megemlítik, mint egy „nagyon magas jövedelemnövekedéssel, de viszonylag alacsony mobilitással” rendelkező területet.

Demográfiai szempontból a kép még ennél is rosszabb. Mint kiderült, egy csoport estében a mobilitás nemhogy stagnál, hanem csökkenőben van: az indiai muszlimoknál. Az ő kilátásaik ugyanis még a történelmileg hátrányos helyzetű csoportokhoz képest is szörnyűek. Eközben a felső kasztokhoz tartozó hinduk esetében a bevételi mobilitás már viszonylag magas és időarányosan nő.

Bizonyos értelemben ez nem újdonság. Az indiai kormány már egy évtizeddel ezelőtt is vizsgálta az indiai muszlimok gazdasági helyzetét. A vizsgálóbizottság akkori jelentése megállapította, hogy a muszlimok egy főre jutó kiadásai sokkal alacsonyabbak, mint más közösségek esetében; hogy a muszlim férfiaknak kevesebb munkalehetősége van; hogy sokkal alacsonyabb arányban alkalmazzák őket kormányzati munkahelyek betöltésére, és így tovább…

Az indiai muszlimok által elszenvedett hátrányok sokfélesége mélyen megrázta a liberális indiaiakat. Ezért Manmohan Szingh akkori miniszterelnök elrendelte, hogy a kormány dolgozzon ki programokat a csoport támogatására. Emellett közölte, hogy – a szűkös állami források ellenére – e segélyprogramoknak elsőbbséget kell élvezniük.

Ami sokkoló, az az, hogy ez a „hisztéria” azóta is folytatódik: egyes politikai pártok például – saját elmondásuk szerint – csak a muszlimokkal törődnek. Azonban ez természetesen nem igaz, lévén egyetlen párt sem akar politikai öngyilkosságot elkövetni azáltal, hogy csupán a lakosság 14 százalékára koncentrál.

Úgy tűnik, az indiai muszlimok számára nincs kiút ebből a helyzetből. A strukturális megkülönböztetés azt jelenti, hogy nem férhetnek hozzá sok olyan lehetőséghez, amelyet a piacgazdaság megnyitott más csoportok számára. Néhány közgazdaságtani tanulmány azt mutatja, hogy harmad annyi – azonos képzettséggel rendelkező – muszlim jelentkezőt hívnak be állásinterjúkra, mint amennyi hindut. A szociológusok pedig rávilágítanak arra, hogy a muszlimokat a városok régebbi részeibe tömörítik, akik így elvesztik a növekvő gazdaságban rejlő lehetőségeket.

Eközben minden olyan társadalmi terv, amely a muszlimok élethelyzetének javítására irányul, politikailag mérgező, mivel ezáltal a politikusokat azzal lehet vádolni, hogy csak a muszlim szavazók megszerzésére törekednek.

Mindezek fényében India nem engedheti meg, hogy abba a hitbe ringassa magát, hogy a dolgok elkerülhetetlenül a megfelelő irányba haladnak. Az országnak nem csupán új munkahelyekre van szüksége, hanem olyan munkahelyekre, amelyek mindenki számára nyitottak és elérhetőek, különösen azok számára, akik a társadalmi piramis alján vannak. Az esélyegyenlőség nélkül India jó eséllyel tűzfészekké válhat.

Forrás: Bloomberg

Felkapott hírek

Friss hírek

Kamala Harris lesz Joe Biden alelnökjelöltje

Joe Biden demokrata elnökjelölt Kamala Harris kaliforniai szenátort választotta alelnökjelöltjének. Ha Joe Bident megválasztanák, Harris lenne az első színesbőrű nő, aki alelnökként szolgálna az Egyesült Államokban. A demokraták egyöntetűen üdvözölték a döntést, a republikánusok máris támadásba lendültek.

Read More »

Újabb pofont kapott a hongkongi demokrácia

Peking jóváhagyta az eredetileg szeptemberben esedékes hongkongi törvényhozási választások egy évvel későbbre halasztását. Carrie Lam kormányzó szerint a halasztás mellett kizárólag a közegészség védelme miatt döntöttek, a határozatban nem játszott szerepet semmilyen politikai indok. Ez azonban az elmúlt hetek eseményeinek tükrében igencsak kérdéses.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás