Az orosz zsoldosok megjelentek az afrikai gyémántbizniszben

A három orosz újságíró meggyilkolása a Közép-afrikai Köztársaságban – mely a Világbank adatai alapján a világ legszegényebb országa – rámutatott arra, hogy Oroszország hogyan igyekszik befolyást és erőforrásokat szerezni Afrikában. Miközben Kína évtizedeket és több milliárd dollárt szánt arra, hogy megerősítse pozícióit a kontinensen, Oroszország más megközelítést alkalmaz – és a taktikája sikeresnek tűnik.

A három áldozat, Orhan Dzsemal haditudósító, Alekszandr Rasztorgujev rendező és Kirill Radcsenko operatőr egy, a Wagner katonai vállalatról szóló film forgatásának a céljából tartózkodtak az afrikai országban. A Wagner vállalat a hírek szerint Jevgenyij Prigozsinhoz, egy szentpétervári vállalkozóhoz köthető, aki közeli kapcsolatban áll Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. A Wagner neve már korábbi konfliktusokban is előkerült, például katonákat biztosított Oroszországnak a kelet ukrajnai és a szíriai harcokhoz, és feltehetően a Közép-afrikai Köztársaságban és a szomszédos Szudánban is jelen van.

Márciusban az orosz külügyminiszter bejelentette, hogy országa a Közép-afrikai Köztársaság kormányával és elnökével, Faustin-Archange Touaderaval dolgozik együtt, abból a célból, hogy új természeti erőforrásokat fedezzenek fel koncessziós alapokon.

Ezzel egy időben a miniszter úgy nyilatkozott, hogy Oroszország fegyvereket, valamint 5 katonai és 170 civil instruktort küldött az afrikai ország haderejének kiképzésére. A köztársaság, ahol folyamatosak a keresztény és muszlim csoportok összecsapásai, az ENSZ által kivetett fegyverembargó alatt áll, azonban Oroszország sikeresen megszerezte a hivatalos felmentést, miután azzal érvelt a szervezet előtt, hogy az 5200 géppisztoly és további fegyverek az ENSZ által támogatott rezsim oldalán kerülnek bevetésre.

A bányászati koncessziók és a „civil instruktorok”, azonban úgy látszik, hogy jobban beilleszkedtek az országba, mint amennyire azt az orosz külügyminiszter bevallotta. Az Africa Intelligence, egy párizsi központú nyomozó- és kutatócég júliusi jelentése szerint a Közép-afrikai Köztársaság elkezdte a gyémántok bányászatát a főváros, Bangui közelében, a Lobaye Invest cég segítségével, mely az Africa Intelligence szerint, az orosz Prigozsin által alapított M Invest leányvállalata.

Az Africa Intelligence riportja szerint a Wagner emberei bányászati felszereléseket szállítottak páncélozott kamionokban a kitermelés helyszínére, ezzel egyidejűleg pedig Touadera orosz tanácsadói segítséget nyújtanak az elnöknek egy fegyverszüneti megállapodás tető alá hozásában, melyet több olyan csoporttal kötnének meg, amelyek a múltban egy muszlim felkelői mozgalom, a Seleka csoport tagjai voltak.

Ezt a fajta üzleti modellt a Wagner Szíriában is alkalmazta, ahol privát csapatokat adott bérbe az Aszad-rezsimnek, és cserében részesedett azon olajkutakból származó bevételekből, melyeket segítségükkel visszafoglaltak a felkelőktől. Februárban a Wagner zsoldos csapati nagyobb veszteségeket is szenvedtek az amerikai katonáktól, miközben megpróbáltak elfoglalni egy finomítót.

A szíriai olajhoz hasonlóan, a Közép-afrikai Köztársaság gyémántjai is olyan árucikkek, amelyekre hétköznapi üzletemberek nem tehetik rá a kezüket. A hatvanas években az ország félmillió karátnyi gyémántot exportált évente, amely mennyiséggel napjainkban a hetedik helyet foglalnák el a kitermelők ranglistáján. Míg a szomszédos Kongói Demokratikus Köztársaság inkább az ipari minőségű gyémántbányászatban jeleskedik, a Közép-afrikai Köztársaság gyémántjai drágakő minőségűek, azonban a hatalmas gazdasági potenciál ellenére az iparág sikerét  eddig aláásta a versengés és a kormány kapzsisága, az exportot pedig egy részleges tilalom is nehezíti. Részben emiatt nagyon sok gyémántot a mai napig illegálisan bányásznak ki és csempésznek az országhatáron kívülre.

Az ország másik fő természeti erőforrása az arany. A három orosz újságíró is éppen egy aranybánya felé tartott, amikor megtámadták őket – valószínűsíthető, hogy az orosz jelenlét nyomait kutatták volna a helyszínen. A haláluk körülménye a mai napig tisztázatlan, az autó sofőrje, aki túlélte a támadást, folyamatosan változtatja a tanúvallomását. Így bár a teljes történetet immár homály fogja fedni, az újságírók elég ismertek voltak hazájukban ahhoz, hogy felhívják a közvélemény figyelmét a Wagnerre.

Moszkva állítása szerint nem tartozik felelősséggel a három személy haláláért. Maria Zakharova, a külügyminisztérium szóvivője elmondta, hogy az orosz „civil instruktorok” afrikai jelenléte nem volt titok. Ugyanakkor különböző helyi médiumok beszámolói alapján sokkal több orosz volt jelen a köztársaságban, mint a kommunikált 170 fő, továbbá Oroszország azt sem ismerte el, hogy kapcsolat lenne az „instruktorok” és a bányászati koncessziók között.

A koncessziók megszerzésével viszont Oroszország sikeresebbnek bizonyult Kínánál az afrikai természeti erőforrások megszerzéséért folytatott harcban. Kína már 2007 óta jelen van a köztársaságban, amikor is egy kínai vállalat fúrásba kezdett, hogy olajat találjon. Kína időközben több milliárd dollárnyi adósságot engedett el a Közép-afrikai Köztársaságnak, és egy programot is elindított a kormányzati tisztviselők képzéséhez, az olajprojektet azonban 2017-ben lefújták, más szerződést – például az oroszhoz hasonló fegyverszállítási üzletet – pedig nem kapott az ország.

A Közép-afrikai Köztársaság pedig nem az egyetlen példa az Oroszországhoz köthető koncessziókra, hasonló projektek vannak folyamatban Szudánban, Csádban, Ruandában és Gabonban is. A Wagner-féle üzleti modell kiválóan illeszkedik egy olyan régióra, ahol az erőteljes jelenlét az előfeltétele a sikeres üzletnek – és ahol az ezen tevékenységek iránt puhatolódzók az életüket teszik kockára.

Forrás: Bloomberg