A kínai turisták átalakítják a világgazdaságot

Egyre több kínai látogat külföldre. Egyelőre leginkább „turista minőségben”, a kikapcsolódásért utaznak, azonban ez nemsokára átterjedhet a beruházások és a munkalehetőségek területére is.

Ha azt szeretnénk bizonyítani, hogy a kínai fogyasztók miként alakítják át a világot, elég, ha megnézzük, hányan hagyják el Kínát. Igaz, egyelőre csak nyaralás céljából. A kiutazó kínai idegenforgalom az elmúlt évtizedben robbanásszerűen növekedett, és ez még csak a töredéke az onnan várható tömegeknek, ugyanis Kína polgárainak mindössze 5 százaléka rendelkezik útlevéllel, szemben például az amerikaiak 40 százalékával. Ez még rengeteg kiaknázatlan területet jelent, valamint azt sugallja, hogy ennek a fellendülésnek lesz „hatalma”.

Miközben az Egyesült Államokban a nyilvános diskurzusok zöme olyan dolgokra összpontosít, mint az acélárak és az olcsó gyártási cikkek, a kínai gazdaságban a domináns téma a fogyasztói kiadások és szolgáltatások ereje. Ez eredetileg hazai jelenség volt, azonban lassan kezdi határon átívelő témává kinőni magát.

A Turisztikai Világszervezet adatai szerint a kínai kiutazó idegenforgalmi kiadások 2016-ban 261 milliárd dollárra nőttek (ez a világpiaci érték 21 százaléka), ami 12 százalékos növekedést jelent 2015-höz képest, valamint az egy évtizeddel korábban elköltött összeg 11-szerese. A kiutazók száma 6 százalékkal 135 millióra nőtt 2016-ban. Ezek a számok megerősítik, hogy 2016-ban Kína volt világviszonylatban a turizmus egyik fő hajtóereje:

Forrás: Turisztikai Világszervezet (UNWTO) / Bloomberg

Hogyan történt mindez?

Mint sok más változás, ez is részben Teng Hsziao-ping reformer politikushoz köthető, akinek vezetésével az 1980-as évektől kezdődően Kína a világ leggyorsabban fejlődő gazdaságává vált. A turizmusban ez egészen 1995-ig nem igazán éreztette hatását, akkor azonban Kína elindította a jóváhagyott célállomás (Approved Destination Status / ADS) programot, amely szervezett túrákat tett lehetővé külföldi országokba.

Az idegenforgalom fellendülésének három fázisa volt:

1. Először is, a 80-as évek közepétől a 90-es évek elejéig csak „csörgedezett” a külföldi idegenforgalom, mivel mindössze néhány szomszédos ázsiai országba, kizárólag családlátogatásokra volt lehetőség. Ezen kívül különleges esetben engedélyeztek néhány, a kormány vagy a munkáltató által fizetett üzleti utat és kulturális csereprogramot.
2. Ezután az 1990-es évek közepétől egészen 2010-ig az ADS-politika égisze alatt néhány, engedéllyel rendelkező utazási iroda szervezett csoportos túrákat – immár az utazni vágyók saját költségére –, amelyek általában több célt érintettek. Ezek az utazások leginkább az ikonikus városokban történő felszínes városnézést, fotózást, valamint szuvenírvásárlást jelentettek a család és a barátok számára. A turistáknak még mindig nem volt sok interakciójuk a helyi színtéren, főként az alacsony jövedelmük, a merev utazásszervezés, a rohanó útiterv, a nyelvi akadályok, valamint a tengerentúli utazási tapasztalatok hiánya miatt.
3. Végül 2010-től napjainkig a növekvő jövedelem, az utazási élmény fokozása, a célországok könnyebb vízumszabályozása és marketinges erőfeszítései megkönnyítették a dolgokat. Ehhez hozzájön, hogy a kínai emberek életmódja is megváltozott: sokkal önállóbbak lettek, keresik a tapasztalatszerzési lehetőségeket és az élményeket. A kínai turisták lábnyomai ma már Délkelet-Ázsiában, Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában, sőt a sarkvidéki régiókban is megtalálhatók. Az Y generáció uralja az önálló turistacsoportokat, melyeknek érdeklődése a városnézésről és a bevásárlásról a történelem megismerése és a kultúra megtapasztalása felé fordult.

Hszi Csin-ping kínai elnök is egyre inkább arra törekszik, hogy a kimenő idegenforgalom teret nyerjen a globális színpadon. A tisztviselők pedig az ország politikai kapcsolatainak „hőmérséklete” szerint igyekeznek „terelgetni” a kínai turisták áramlását. Mindeközben a növekvő kínai jövedelmek miatt mindenki többet költ minden egyes utazásra.

Továbbá az internet, a közösségi média, a mobil alkalmazások és az okostelefonos fizetés robbanásszerű növekedése nagyobb kényelmet biztosít a turisták számára. Ez persze nem egyedül Kínára igaz, de alátámasztja a kínai idegenforgalmi ágazatban megfigyelhető rohamos növekedést.

Milyen befektetési hatások figyelhetők meg?

Mivel a fellendülés csak nemrég kezdődött, a legjava még hátravan. A befektetőknek olyan célállomásokat, iparágakat és vállalatokat kell megcélozniuk, amelyek vonzhatják a kínai turistákat. A nemzetközi szállodaláncok, az utazási szolgáltató cégek, a légitársaságok és a külföldi luxus márkakereskedések mind haszonélvezői lesznek ennek a növekvő tendenciának.

A kimenő kínai turizmus a tengerentúli kínai befektetések és fogyasztások előfutára, amelynek segítségével jelentős számú munkahelyet hozhatnak létre a célországokban. Hogy csak egy példát említsünk: a Ctrip online utazási iroda vezérigazgatója szerint évente mintegy 15 millió kínai turista veszi igénybe a cég szolgáltatásait, akiknek külföldi utazásai világszerte 100 millió munkahelyet teremtettek.

Annak ellenére, hogy a befektetők szkeptikusak a hivatalos kínai gazdasági adatok miatt, a lakosság növekvő gazdagsága tükröződik a kimenő idegenforgalom fellendülésében. Ezen a ponton alakulhat valami rosszul? Biztosan. De a kiadások legalább részben megcáfolják azt az elgondolást, miszerint a kínai növekedés csak egy adósság-fűtötte kártyavár.

Forrás: Bloomberg