Kitekintő.hu Ha nyitott vagy a világra.
Emmanuel Macron megválasztott francia elnök gazdaságpolitikájának célja a vállalati tevékenység liberalizálása, ennek érdekében a héten hivatalba lépő új államfő azt tervezi, hogy módszeresen lebontja a gazdaság normatív szerkezetét és csökkenti az állam súlyát.
Az Oxfordi Egyetem Londonban működő gazdasági elemzőrészlege, az Oxford Economics szakértői úgy ítélik meg, hogy a Morgan Stanley amerikai nagybank által – a Macron és az economics szavak összevonásából – Macronomics névre keresztelt program képes lehet rövid és hosszú távon is növelni a gazdasági dinamizmust és a francia export versenyképességét.
Mindazonáltal megvalósításuk esetén a már amúgy is mélyen megosztott országban további feszültségeket kelthetnek Macron programjának a vállalatokat érintő főbb pontjai, kezdve a munkaidő szabályozásától a közkiadások szűkítéséig.
Franciaországban heti 35 óra a munkaidő törvényben rögzített mértéke, de a valóságban gyakran többet dolgoznak a munkavállalók. Emmanuel Macron meg akarja tartani ezt a törvényi szabályozást, de lehetővé tenné, hogy a munkaadók és a szakszervezetek tárgyalások útján döntsenek a munkaidő kiigazításáról.
A magas, 9,7 százalékos munkanélküliség elleni küzdelem jegyében Macron azt tervezi, hogy emelik az oktatás és a szakmai képzés színvonalát, vállalva például, hogy kiképeznek „egymillió fiatalt és egymillió tanulatlan vagy kevéssé felkészült munkanélkülit”.
- Kapcsolódó cikkeink:
Az új elnök el akarja törölni az alacsony béreket sújtó adók egy részét, a vállalatoknak nyújtott bizonyos állami támogatásokat az adóteher enyhítésével váltaná fel, vagy a vállalati nyereségre kivetett adót 33,3 százalékról 25 százalékra, az európai átlagszintre csökkentené – emögött az az elképzelés húzódik, hogy a vállalatok az így felszabaduló forrásokat beruházásaik és a foglalkoztatottság növelésére fordíthatnák, nem pedig további osztalékok kifizetésére.
Macron azt tervezi, hogy a következő öt év alatt 120 ezer közalkalmazotti állást szüntetnek meg, ami 60 milliárd eurós megtakarítást eredményezne. Az állami kiadások 2015-ben Franciaország hazai össztermékének (GDP) 57 százalékát vitték el, ami nagyjából a finnországi szintnek felel meg, de jóval magasabb mint például az Egyesült Államokban (37,7 százalék), Nagy-Britanniában (42,8 százalék) vagy Németországban (44 százalék) volt. A terv az, hogy 2022-re 3 százalékponttal csökkentsék a közkiadások szintjét a 2016-ban mért 55 százalékról.
A következő öt évben – hitelek révén – 50 milliárd eurót pumpálnának állami beruházásokba, a legkülönbözőbb szektorokba, kezdve a zöld gazdaságba való átmenettől, az oktatáson és a mezőgazdaságon keresztül a közlekedésig.
Emmanuel Macron tavaly hozta létre a magát a hagyományos jobb- és baloldali pártok fölé helyező En Marche! (Indulás!) nevű politikai mozgalmát, amely a történelmi mélységben álló kamatokra hivatkozva támogatja az állam hitelfelvételét.
„Az állam a gazdasági növekedési ütemnél jóval alacsonyabb kamattal tud hitelt felvenni… ami azt jelenti, hogy nem fenyeget az eladósodottság ördögi körébe való belecsúszás” – olvasható az egyik gazdasági és költségvetési dokumentumban.
Mindazonáltal ez a feltevés bizonytalan alapokra épül, mivel a kamatok emelkedni fognak Európában, amint az Európai Központi Bank szigorítja mostani rendkívül laza monetáris politikáját – jegyezte meg az AFP hírügynökség háttéranyagában.
Forrás: MTI/AFP
