Minden francia párt Emmanuel Macrontól tart

Az áprilisi francia elnökválasztáson függetlenként induló Emmanuel Macron, a szocialista kormány volt gazdasági minisztere egy hónap alatt tíz százalékkal növelte a szavazótáborát, s amennyiben a tendencia folytatódik, esélye lehet bejutni a második, májusi fordulóba.

A Marine Le Pen vezette Nemzeti Fronthoz hasonlóan a politikai rendszer kétosztatúságát elutasító jelöltről egyelőre nem tudni, hogy tényleges változást hoz-e a francia politikai életbe, vagy pedig csak a kampány nem várt szenzációja, amelyet a média figyelme felerősít – vélte Alain Duhamel elemző a Libération című baloldali lapban csütörtökön közzétett elemzésében.

A 39 éves Emmanuel Macron a teljes ismeretlenségből került a francia média középpontjába – soha nem volt választott tisztsége, 2012 óta Francois Hollande államfő gazdasági tanácsadójaként dolgozott, aki a közvélemény előtt addig ismeretlen, filozófusból és irodalomtanárból lett bankárt 2014 augusztusában kinevezte gazdasági miniszternek.

Macronnak ellenfeleivel ellentétben nincs választási tapasztalata, sem felépített imázsa és ideológiája, egyetlen párthoz sem tartozik, nincs biztos szavazótábora sem – márpedig ezek nélkül Franciaországban eddig elképzelhetetlennek tűnt választást nyerni.

A volt gazdasági miniszter tavaly márciusban saját politikai mozgalmat indított, s amerikai típusú kampányával lassan, de folyamatosan állítja maga mögé a szavazókat. A „Macron-mánia” egyelőre nemhogy visszaesne, ahogy azt az elemzők előzetesen gondolták, hanem egyre erősödik. A felmérések alapján Macron a harmadik helyen végezne, ha most tartanák az elnökválasztás első fordulóját, de hónapok óta ő a legnépszerűbb francia politikus. Valamennyi kampányrendezvénye teltházas, egyre több vezető politikus áll mellé, még a kormányzó Szocialista Pártból is, jóllehet valódi szövetségeket egyelőre nem kötött.

A „macronizmus” a korábbi politikai váltógazdaság kudarcainak köszönheti előretörését, azért vonzza az embereket, mert nagyon más, mint a többi irányzat, és a hagyományos politikai pártok számára veszélyt jelent. „Nem favorit, nem kihívó, hanem dzsóker. Ilyenre még nem volt precedens” – hangsúlyozta az elemző.

A szocialisták azt remélték, hogy amennyiben Francois Hollande nem jelölteti magát, a többi baloldali pályázóval esetleg elkerülhető a nagy vereség. Emmanuel Macron azonban fokozatosan hódítja el a kormánypárt választóit.

Francois Fillon konzervatív jelölt tanácstalanul figyeli, ahogy az övéhez hasonló liberális gazdasági programmal Macron a riválisává nőtte ki magát, Marine Le Pen pedig láthatóan tudatában van annak, hogy már nem kizárólag ő testesíti meg a jelenlegi pártrendszer elutasítását – az új hangot már nem Le Pen, hanem Macron jelenti.

Forrás: MTI