Nehéz dolga lesz a francia baloldalnak Fillonnal

A Franciaország nagyságát és európai vezető szerepét helyreállítani kívánó szuverenista Francois Fillon jobboldali elnökjelöltté választása rossz hír Marine Le Pennek, a Nemzeti Front elnökének, aki a jelenlegi felmérések szerint a jövő májusi elnökválasztás második fordulójában a konzervatív jelölttel mérkőzhet meg az államfői székért.

A bevándorlás-ellenes és a multikulturalizmust visszautasító Nemzeti Párt vezetőjének a Franciaország sokszínűségét hirdető, centrista Alain Juppé lett volna az ideális ellenfele az elnökválasztáson – a francia jobboldali államfőjelölt-állításon részt vett szavazók összetételéből azonban jól látszik, hogy a Nemzeti Front bázisának egy része is hozzájárult Fillon győzelméhez.

A volt miniszterelnök elsősorban jól körülhatárolható, szilárd alapokon nyugvó, alaposan felépített és koherens politikai identitásával győzte meg a választókat. Francois Fillon negyven éve nem váltott köpönyeget, és leginkább maga csodálkozott el azon az elmúlt években, hogy a francia társadalom jobbratolódásával divatba jöttek azok az otthonról hozott, sokáig ódivatúnak gondolt konzervatív nézetei, amelyeket soha nem titkolt, de amelyek egy ideje már nem tartoztak a francia jobboldal fő irányvonalához.

Marine Le Penhez hasonlóan Francois Fillon is visszaszorítaná a bevándorlást, nem hisz a multikulturalizmusban és párbeszédet kezdeményezne Oroszországgal, Szíriában pedig Bassár el-Aszad szíriai elnökkel is összefogna az Iszlám Állam dzsihadista szervezet terroristáinak ártalmatlanná tételében.

Gyakorló katolikusként Fillon kiemelt feladatának tekinti az iszlamisták elsőszámú áldozatainak tekintett keleti keresztények megvédését. Fillonnal ellentétben azonban Marine Le Pen nem ápol jó kapcsolatot a katolikus választói réteggel, viszont azt remélte, hogy unokahúgát, a katolikus Marion Maréchal-Le Pen állíthatja majd csatasorba a katolikusok politikai meghódítására. Ők azonban már letették a voksukat Fillon mellett.

A Nemzeti Front Franciaországnak az eurózónából történő kilépését szorgalmazza, és elnökké választása esetén Marine Le Pen népszavazást írna ki az uniós tagságról.

Francois Fillon sem az EU-ból, sem az eurózónából nem támogatja a kilépést, de gyakran bírálja a szerinte gyenge európai intézményrendszert. Úgy látja, hogy a francia-német együttműködést kell még szorosabbra fűzni, valamint az eurózóna kormányzását és a nemzetek Európáját kell létrehozni.

A volt miniszterelnök konzervatív társadalomképével és szuverenista felfogásával megfosztja Marine Le Pent attól a lehetőségtől, hogy önmagát tüntesse fel az egyedüliként, aki a nemzeti nagyság helyreállítása érdekében politizál.

Fillon azt hirdeti, hogy a radikális, megszorításokra épülő gazdasági programra éppen a nemzet nagyságának helyreállítása érdekében van szükség, éppen ezek a gazdasági elképzelések azok, amelyek megkülönböztetik a konzervatív politikust a Nemzeti Front vezetőjétől.

Fillon Margaret Thatcher egykori brit vagy Gerhard Schröder volt német kancellár liberális reformpolitikáját tartja követendőnek, míg Marine Le Pen alapvetően etatista, a francia szociális modellt megtartó szociálpolitikát hirdet.

Jean-Yves Camus, az európai radikális mozgalmak franciaországi szakértője szerint tény, hogy Fillon értékalapú politikát folytat, a családot helyezi előtérbe és nem titkolja vallásos meggyőződését.

A Nemzeti Front választóinak viszont nem tetszik az ultraliberális gazdasági programja – Marine Le Pen ugyanis a választói rétegét a globalizáció veszteseiből építette fel, a munkásokból, a leszakadó munkanélküliekből, azokból, akik az életüket napról napra tengetik.

Miközben Fillon meggyőződése, hogy a túlköltekező francia szociális modell akadályozza meg az országot a gazdasági fellendülésben, ezért azt vissza kell szorítani, Marine le Pen azt a francia nemzeti identitás egyik alapértékének tartja és mindenáron meg akarja tartani. Ezenkívül a Nemzeti Front szemszögéből Fillon annak az évtizedek óta uralkodó politikai elitnek a tagja – ötször volt miniszter és öt éven át kormányfő -, amelyet a párt el akar söpörni és Marine Le Pennel felváltani.

Ezt a megosztottságot tükrözi a francia előválasztás választói összetétele is. A jobboldali franciák tömegesen, 4,3 millióan vonultak az urnákhoz – de nem mindenhol az országban. A hosszú sorok elsősorban a városokban alakultak ki, és a tömegben ötven év feletti diplomások és nagy számban nyugdíjasok várakoztak. Az alacsonyabb néprétegeket és a munkanélkülieket egyáltalán nem vonzotta az előválasztás.

A jobboldali Köztársaságiak vezetősége az előválasztáson megértette, hogy a leszakadó rétegeket, a szegényebbeket, az alacsony fizetésből élőket is meg kell szólítaniuk, különben azok a Nemzeti Front táborát fogják növelni vagy távol maradnak majd az elnökválasztástól. A Nemzeti Front vezetői vasárnap óta pedig balról támadják a jobboldal „antiszociális”  programját, ami mostantól várhatóan az elnökválasztási kampány egyik legfőbb témája lesz.

Forrás: MTI

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »