EU: öt csapás a multik adóelkerülési trükkjei ellen

Öt fontos intézkedést tartalmaz az a csomag, aminek révén az EU tagállamai összehangolt akcióval lezárnák a jogi kiskapukat az egyes multinacionális cégek által alkalmazott adóelkerülési módszerek előtt. Az irányelv le kíván számolni az agresszív adótervezési és adóelkerülési trükkökkel, amelyek rengeteg adókiesést okoznak a tagállamoknak.

Írásos eljárással fogadta el a Tanács a héten az Európai Bizottság adóelkerülés elleni javaslatcsomagjáról szóló közös álláspontot.

Az irányelv célja az elsősorban multinacionális vállalatok által az eltérő tagállami adószabályozások kihasználásával praktizált adóelkerülési és agresszív adótervezési módszerekkel szembeni hatékony fellépés. Az említett adóelkerülési módszerek becslések szerint minden évben több milliárd euróval rövidítik meg a tagállamokat. Brüsszel javaslatai éppen ezért nagyrészt az OECD BEPS-re ( „a nyereség másik államba való áthelyezéséből eredő társasági adóalap amortizáció”) vonatkozó ajánlásait ültetik át az Európai Unió jogrendszerébe.

A tagállamok a januári bizottsági javaslatra válaszul, és annak bizonyos pontokon történő módosításával öt olyan intézkedést fogadtak el, melyek célja, hogy leszámoljon a rendkívül káros adóelkerülési gyakorlatokkal.

Az első közösen alkalmazandó előírás az úgynevezett „ellenőrzött külföldi cég” (CFC) szabály, amely a nyereségnek az adómentes vagy alacsony adóterhelésű országokba való áthelyezésétől kívánja elriasztani a multinacionális cégeket. Ezek esetében ugyanis általánosan bevett gyakorlatnak számít, hogy a nyereséget az adóteher csökkentése érdekében a magas adóterhelésű országban bejegyzett anyavállalattól átirányítják a cégcsoport alacsony adóterhelésű országban működő leányvállalatához.

A CFC szabály lehetővé teszi majd az anyacég bejegyzés szerinti EU-tagállamának, hogy adót vessen ki bizonyos olyan nyereségekre, amelyeket a vállalat egy alacsony adóterhelésű harmadik országban parkoltat. Ez az előírás akkor lép életbe, ha a harmadik országban befizetett társasági adó kevesebb, mint a fele annak az összegnek, amit a multinacionális cégnek elvileg a kérdéses tagállamban kellett volna befizetnie.

A második szabály az úgynevezett kilépési adó, ami annak megelőzését szolgálja, hogy a cégek az adó elkerülése érdekében máshová irányítsák át az eszközeiket. Az olyan vagyoneszközök, mint a szellemi tulajdon vagy a szabadalmak jelenleg nem adókötelesek, ha egy uniós tagállamból egy harmadik országba irányítják át ezeket. Egyes cégek a nyereségadó EU-n belüli elkerülése céljából adómentes vagy alacsony adózású országokba irányítják át ezeket az eszközöket, hogy ne kelljen fizetniük a szellemi jogok eladása során keletkezett profit után.

A direktíva-tervezet értelmében valamennyi tagállamnak egy kilépési adót (exit tax) kell fizetniük abban az esetben, ha ilyen jellegű eszközeiket átviszik egy másik országba. Az adó mértékét az eszközöknek az adott pillanatban érvényes értéke határozza meg. A tagállami hatóságok a cégek üzleti mérlege alapján tudják majd nyomon követni, hogy a szellemi tulajdont kivitték-e az ország területéről.

A harmadik előírás a kamatfizetések limitálására irányul annak érdekében, hogy elvegye a cégek kedvét az adók minimalizálását célzó mesterséges adósságügyletek létrehozásától.

A kamatkifizetéseket az EU-ban általában le lehet vonni az adóalapból. Egyes cégek úgy alakítják a cégcsoporton belüli kölcsönnyújtást, hogy az adósság a vállalatcsoportnak azt a tagját terhelje, amely egy olyan magas adórátájú országban működik, ahol a kamatkifizetéseket le lehet vonni az adóból. Eközben az adósság után a kamatot a cégcsoportnak az a hitelező tagja fizeti, amely egy olyan országban működik, ahol a kamatokat alig vagy egyáltalán nem adóztatják meg. Ezzel a módszerrel a multinacionális cégcsoport csökkenti az általános adóterhet. Az irányelv felső korlátot szab a cégek által az adóból levonható nettó kamatoknak. A kormányok megállapodásának értelmében a 2016. június 17. előtt keletkezett adósságra nem vonatkozik ez az előírás, a hosszú távú infrastruktúra-beruházásokkal egyetemben, amelyek finanszírozása részben a kamatokon keresztül történik.

A negyedik szabály az eltérő (hibrid) tagállami szabályozásokból fakadó adóelkerülési kiskapuk bezárása a cégek előtt. Egyes vállalatok azt használják ki, hogy a tagállamok adózási szempontból eltérően kezelik ugyanazt a jövedelmet vagy cégeket (ezek az ún. hibrid összeférhetetlenségi megállapodások). A cégek előnyt húznak ezekből az eltérésekből, hogy mindkét országban levonhassák a kiadásokat, vagy az egyik országban a jövedelemre szerzett adókedvezményt mentesíthessék az adófizetés alól a célországban. Az irányelv értelmében a kettős levonás lehetősége csak a származási (forrás) országban áll majd fenn.

Végül az ötödik intézkedés egy általános visszaélés-ellenes szabály, amely olyan helyzetekben kíván fellépni az agresszív adótervezés ellen, ahol az említett többi szabályt nem alkalmazzák. Ez bizonyos értelemben egy biztonsági háló arra az esetre, ha más megoldások nem alkalmazhatók vagy nem működnek.