Nehéz lesz a demokratikus átmenet Mianmarban

A várakozásoknak megfelelően elsöprő fölénnyel nyerte az első szabad választást az Ang Szán Szu Csí által vezetett ellenzéki Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) nevű párt, messze maga mögé utasítva a hadsereg által támogatott Szövetségi Szolidaritás és Fejlődés Pártot (USDP). Az NLD a parlament alsó- és felsőházában is megszerezte az abszolút többséget, így önállóan alakíthat kormányt, valamint a párt elegendő szavazattal rendelkezik ahhoz, hogy meghatározza az új elnök személyét, amiről március elején dönt majd a mianmari parlament. Az országos választáson aratott sikere mellett a regionális voksolásokon is óriási fölénnyel nyert az NLD.

Bár voltak problémák a kampány és a választás lebonyolítása során, és a szavazatszámlálás is rendkívül lassan haladt, a választás a nemzetközi megfigyelők szerint is összességében békésen és eredményesen zajlott le.

A választópolgárok határozott akaratnyilvánítása ellenére sokan aggódnak, hogy a hatalmi átmenet valóban megtörténik-e. Szu Csí már a választások után három nappal levélben fordult a hadsereg vezetőjéhez, a jelenlegi elnökhöz és a házelnökhöz, mielőbbi megbeszélést sürgetve a „nemzeti megbékélés” jegyében. Közülük eddig csak a házelnök egyeztetett Szu Csível, a másik két fél kijelentette, hogy addig nem hajlandó találkozni a győztes párt vezetőjével, amíg a választásokkal kapcsolatos minden panaszt ki nem vizsgált a mianmari választási bizottság. Ez akár több hónapot is igénybe vehet, különös tekintettel arra, hogy a még hatalmon lévő USDP bejelentette, hogy jelöltjei közül százan biztosan panaszt fognak tenni. A vitás esetek tisztázása így jóval tovább tarthat, mint az új kormány hivatalba lépésnek időpontja, ami jövő év elején esedékes.

Így azonban jogosak a kétségek, hogy az USDP és az azt támogató hadsereg valóban hajlandó-e átadni a hatalmat és elfogadni az emberek akaratát, ahogy azt korábbi nyilatkozataikban hangoztatták. Az ő együttműködésük mindenképpen szükséges a békés hatalmi átmenethez, emellett Szu Csí hosszú távon is kénytelen lesz alkudozni a hadsereggel, hiszen a 2008-ban elfogadott alkotmány kimondja, hogy a parlamenti képviselői helyek 25 százaléka a hadsereg számára van fenntartva, és mivel az alkotmány módosításához háromnegyedes többség kell, az nem hajtható végre a hadsereg beleegyezése nélkül. Továbbá a hadsereg önálló költségvetéssel rendelkezik, a két alelnök közül az egyiket ő nevezi ki, a belügyminisztert és a honvédelmi minisztert pedig a hadsereg soraiból választják ki. Az alkotmány továbbá olyan rugalmasan értelmezi a hadsereg hatáskörébe tartozó feladatokat, hogy azok szükség esetén szinte mindenre kiterjeszthetők. Ilyen körülmények között az új kormány mozgástere igen korlátozott.

A szoros együttműködésre pedig minél előbb szükség lenne. A több mint 50 évnyi katonai diktatúra alatt Mianmar a világ egyik legszegényebb országává vált. Ez idő alatt a katonai junta az ország politikai vezetésén túl a gazdasági hatalmat is megszerezte, amit nem lehet majd egy egyszerű választással kivenni a kezei közül. A bizonytalan politikai helyzet kedvezőtlenül hat a külföldi befektetésekre is, amelyek kulcsfontosságúak az országban néhány éve megindult gazdasági fejlődés szempontjából. Ezeken felül kiemelten súlyos probléma a különböző etnikumok, főleg a muszlimok hátrányos megkülönböztetése. Közülük sokan politikailag jogfosztottak és kénytelenek a határ mentén felállított táborokban élni. A kisebbségek a lakosság 30 százalékát teszik ki, így az igazságtalan kizárások ellenére is döntő fontosságuk volt a választások során, sok elemző nyilatkozott úgy, hogy az igazi politikai harc az etnikumok által lakott területen zajlik majd. A hátrányos megkülönböztetés ellenére a kisebbségek egyértelműen az NLD-t támogatták dacára annak, hogy az semmilyen őket érintő ígéretet nem tett a kampány során. Mindössze két tartományban került ki etnikai párt jelöltje győztesként, a többi esetben a kisebbségek az NLD-re szavaztak. Ennek fényében jogosan várnák el, hogy a választás eredménye számukra is hozzon némi előrelépést, bár sokan úgy fogalmaztak, hogy megértik, milyen nehéz Szu Csí számára az ügyükben eljárni, és pusztán abban reménykednek, hogy nem lesz rosszabb a helyzetük, mint eddig volt.

A probléma súlyosságát mutatja a szintén kisebbségekhez kapcsolódó fegyveres etnikai csoportok ügye. Október közepén az USDP-nek sikerült fegyverszüneti megállapodást kötni a 16 lázadó fegyveres csoport felével, de a többi csoporttal nem voltak hajlandóak tárgyalni. A fegyveresek gratulációjukat fejezték ki Szu Csínek és pártjának, és közölték, hogy készek tárgyalni, ám az egyelőre bizonytalan, hogy Szu Csí hogyan fog lépni ebben az ügyben, hiszen hosszú távon a hadsereggel kell együtt dolgoznia, az viszont eddig nem volt hajlandó minden csoporttal tárgyalni. Ez pedig ellehetetleníti a Szu Csí által hangoztatott „nemzeti megbékélést”, amivel az országot megosztó problémákat próbálja kezelni, és amire égető szükség lenne a növekvő etnikai és vallási feszültség miatt.

A helyzet nagyon összetett, hiszen az országban már politikai befolyásra is szert tettek a szélsőséges buddhista csoportok, amelyek az egyik meghatározó kisebbséget, a muszlimokat támadják, és már több törvényt is sikerült elfogadtatniuk, amelyek indirekt módon a muszlimok ellen irányulnak. Ennek ellenére sokan vannak az etnikumok között is, akik javulást remélnek csakúgy, mint a lakosság többségét kitevő burmaiak, akik a jobb egészségügyi ellátás és oktatás, illetve az életszínvonal emelkedésének reményében szavaztak az NLD-re, valamint azért, mert nem akarnak többé szigorú korlátozások közt élni.

Szu Csínek és pártjának tehát komoly kihívásokkal kell szembenéznie. A történelmi jelentőségű választás után az egész világ történelmi jelentőségű tetteket vár tőle. Eddig is többen kritizálták a gazdaságpolitikai programjának kidolgozatlansága miatt, ám a többség bízik Szu Csíben, sőt sokak szerint nem is annyira logikai, mint inkább érzelmi alapon állnak mellette az emberek. Az kérdéses, hogy a politikai játszmák során mennyit fog veszíteni népszerűségéből és ennek milyen következményei lesznek. Egy biztos: jelenleg a nép feltétlenül hisz Szu Csíben, és a muszlimokkal kapcsolatos politikáját ért kritikát leszámítva, a nemzetközi közvélemény szimpátiáját is élvezi. A választás eredményeire és a jövőre vonatkozóan Szu Csí úgy nyilatkozott: „Még nem értük el a célunkat. Ez csupán az út kezdete. Még sok dolgunk van, mielőtt az emberek eléggé biztonságban érezhetik majd magukat ahhoz, hogy ünnepeljenek.”