Kiaknázatlan lehetőségek az afrikai nyomornegyedekben

A nyomornegyedekben uralkodó életkörülmények láttán-hallatán valószínűleg kevesekben vetődik fel a gondolat, hogy ilyen helyen bármi jó is történhet, ám ebben a cikkemben arra vállalkozom, hogy feltárjam a nyomoregyedekben rejlő potenciált, és megvilágítsam „jó oldalukat”.

Az erőszakos kitelepítési és ledózerolási akcióknak vége

A nyomornegyedek sok esetben informális vagy földfoglaló telepek, idegen szóval squatterek. A városba költöző szegények minden komfortot nélkülöző hajlékokból álló telepei, amelyeket általában magán- vagy állami tulajdonban álló földterületeken létesítenek. Informális jellegük tehát abból adódik, hogy a földfoglalók olyan helyet vesznek birtokba, amely jogilag nem az övék. Ez feszültséget generál a telep lakói és az állam vagy a magántulajdonos között.

Afrikában az 1970-es években erre a helyzetre adott leggyakoribb válasz a squatterek „üldözése” volt: gyakoriak voltak az erőszakos kitelepítések és a rögtönzött hajlékok ledózerolása. Ám ezek az akciók többnyire sikertelenek voltak, ugyanis a squatterek a dózerolást követően a legtöbb esetben újjáalakultak, csak esetleg egy kicsit arrébb.

Napjainkban ezt a megoldást egyre ritkábban alkalmazzák, melynek több oka is lehet. Egyrészt a hatóságok részéről értelmezhetjük a módszer kudarcának elismeréseként. Másrészt az érintettek – főleg a kilencvenes évektől – egyre erőteljesebben fejezték ki nemtetszésüket és tiltakoztak a nyomornegyedeket ért igazságtalanságok ellen. Kenyában például 1996-ra megalakult a szegényeket egyesítő, Muungano wa Wanavijivi mozgalom, mely agresszíven és hatékonyan képviselte a legszegényebben érdekeit. Fontos tényező volt továbbá a fokozódó nemzetközi nyomás – pl. az ENSZ részéről –, mely elítélte ezt a fajta „problémakezelést” és hatékony megoldás kidolgozását szorgalmazta. Negyedik tényezőként említhetőek a nyomornegyedekkel kapcsolatos, egyre kiterjedtebb kutatások, melyek feltárták ezen telepek funkcióit és jellemzőit.

A nyomornegyedek tehát

1. a városba érkező bevándorlók fogadóhelyei,
2. a legszegényebb rétegeknek nyújtanak lakóhelyet,
3. sok munkalehetőséget kínálnak,
4. az erős társadalmi és közösségi köteléknek köszönhetően védelmet nyújtanak az egyén számára munkanélküliség és más személyes problémák időszakában,
5. serkentik az önerőre támaszkodást a lakások felújítása terén,
6. a városi munkahelyek közelében elérhető otthont nyújtanak a szegényeknek

Vagyis a nyomornegyedek látják el a hatóságok feladatát – a megfelelő számú lakhely biztosítását – annak gazdasági, politikai korlátai következtében. Döntően ezen felismerésnek köszönhető, hogy az ezredforduló után nagyjából megszűnt a nyomornegyedek üldözése.

A fejlett világ nagyvárosai pazarolnak

A tulajdonjog hiánya mellett a lakáskörülményekkel kapcsolatos másik nagy probléma az infrastruktúra hiánya, melynek káros egészségügyi hatásairól olvashattunk az Afrika urbanizációja című cikkben is. A fejlett világ városaiban a 19. századi közegészségügyi problémák megoldására jelentős méretű modern infrastruktúra épült ki (például London szennyvízelvezető-rendszerének építését az 1850-es évek kolerajárványa után kezdeményezték). Bár műszaki szempontból a lakosság igényeit kielégítik a fejlett világ nagyvárosai, a velük kapcsolatos legnagyobb probléma, hogy nem fenntarthatóak. Napjainkban ugyanis a fejlődő világ nagyvárosaiban embertelenek az életkörülmények, de ezzel párhuzamosan a fejlett világban az erőforrások tarthatatlan pazarló felhasználása folyik. Például ahhoz, hogy a londoniak élelmiszer- és faigényét kielégítsék, a város területének 58x-osát kell hasznosítaniuk. Ám ha a világ népességének szükségleteit a londoniak szintjén elégítenénk ki, legalább még három Földre lenne szükségünk.

Az afrikai nagyvárosok fenntarthatóbbak lehetnek?

Bár a várostervezők múltban alkalmazott számos megoldása sokat javíthat a mai városok egészségügyi helyzetén, ma már a városi rendszereknek és struktúráknak környezeti szempontból is fenntarthatónak kell lenniük.

Ha érdekli a folytatás, amelyben olvashat a dél-afrikai „napfaluról”, és a nyomornegyedek lakóinak leleményességéról, kattintson az afrikablog.hu-ra!