Rossz úton jár Obama Szíria-politikája

A terrorizmus elleni harc Obama elnök egyik legfőbb külpolitikai prioritása, amely egyelőre Washington Szíria-politikájában is elsődleges. Ugyanakkor az alkalmazott stratégia a polgárháború rendkívüli komplexitása miatt nem jár sikerrel, amelyet a háború napi eseményei egyre inkább alátámasztanak.

Az Egyesült Államok Szíria-politikájának egyik legfontosabb eleme a mérsékelt lázadó csoportok kiképzése és felfegyverzése, amelyek a légitámadások által támogatva hatékonyan képesek lesznek felvenni a harcot az Iszlám Állammal. Az előzetes tervek szerint háromezer főt kívántak kiképezni, ez a szám azonban végül mindössze hatvan lett. E hatvan fő ugyanakkor kevés ideig bírta: az al-Kaidához köthető, annak szíriai szárnyaként számon tartott Nuszra Front az elmúlt hetekben körülbelül felét megölte, elfogta vagy megsebesítette. 

E tény tovább erősíti azt a nézetet, hogy Barack Obama Szíria-politikája a jelenlegi körülmények között nem lehet hatékony, és felszínre hozza azokat az ellentmondásokat, amelyektől nem könnyű megszabadulni.

Az Egyesült Államok célja, hogy a mérsékelt ellenzéki csoportokra támaszkodva, őket támogatva a koalíciós légicsapásokkal megszabaduljon az Iszlám Államtól, miközben Aszadot egyelőre érintetlenül hagyja, valamint megakadályozza a többi szélsőséges szervezet megerősödését. 

Ahogy már egy korábbi írásomban is rámutattam, ennek a stratégiának több hiányossága is van, amelyek mostanra, az elmúlt hetek fejleményeinek tudatában még inkább felerősödtek. A legfőbb probléma továbbra is az, hogy a Washington által támogatott erők kénytelenek erőforrásaik nagyrészét Aszadra összpontosítani, miután a rezsim az Iszlám Állam állásai mellett nagy erőkkel támadja az ellene lázadó csoportokat is. Ezt csak erősíti, hogy a legtöbb ellenzéki csoport is sokkal inkább veszi fel a harcot a gyűlölt Aszad ellen – az Iszlám Állam helyett sok esetben. 

Tovább bonyolítja a helyzetet az, hogy Aszad az Amerika által támogatott szervezetek akcióit lényegében egy, a szíriai rezsimet megdönteni kivánó amerikai akcióként foghatja fel, és cselekedhet ennek megfelelően. Ezzel pedig megint a legfőbb – és talán az egyetlen közös – cél sérül: az Iszlám Állam felszámolásának célja, amelyben mindegyik szereplő egyetért, valamint csak egyvalakinek kedvez, méghozzá az Iszlám Államnak. Amennyiben Aszad eltávolítása lenne a prioritás, ezen eszközök valószínűsíthetően hatékonynak bizonyulnának, de jelenleg nem ez az elsődleges, sőt Washington kényesen ügyel arra egyelőre, hogy elkerülje az Aszaddal való közvetlen konfrontációt. (Ezzel is alátámaszthatjuk és vitatkozhatunk azokkal az érvekkel, amelyek Amerikát vádolják az Iszlám Állam „létrehozásával” azzal a céllal, hogy eltüntesse Aszadot, miután a valóságban ennek ellenkezője zajlik.).

Egy másik problémát jelent, hogy a mérsékelt erők támogatása sok esetben a szélsőséges erők támogatását is jelenti közvetetten. A szíriai polgárháború szereplői meglehetősen differenciáltak, a mérsékeltektől egészen a radikális szervezetekig mindenki megtalálható, és sajátosság, hogy gyakori az átjárás a csoportok között. Azt természetesen nem állítom, hogy ez lenne a bevett gyakorlat, de előfordulhat, hogy a jól kiképzett, modern fegyverekkel ellátott „mérsékelt” harcos egyszercsak valamelyik szélsőséges csoportban köt ki. Továbbá általánosságban elmondható, hogy a legtöbb szíriai lázadónak van kapcsolata az extrémizmussal. 

Illetve ne felejtsük el, hogy a Nuszra Front szintén egy, az Aszad ellen lázadó csoport közül, amely szemben áll az Iszlám Állammal is. Washington elkezdte bombázni az al-Kaidához köthető szervezet állásait is Szíriában, amely ezt követően, az Amerika által támogatott csoportokat egyértelműen ellenségként bélyegezte meg, attól tartva, hogy ezek ellene fordulnak majd Amerika kérésére az extrémizmus elleni harc keretében, amely az elsődleges prioritás.

Az azonban kétségtelen, hogy az Obama-kormányzat nincs könnyű helyzetben, amennyiben Szíriáról kell döntést hozni, korántsem arról van szó, hogy Amerika hibát hibára halmoz, egyszerűen a polgárháború komplexitása, az abban harcoló számos, különböző szervezet, illetve a regionális és nemzetközi kontextus jelentősen korlátozza Washington mozgásterét. Az adminisztráció a középutas megoldást választotta: a szárazföldi intervenció minden áron való kizárását, ugyanakkor a diplomáciai és gazdasági elszigetelésnél, a célzott rajtaütéseknél hatékonyabb eszközök alkalmazását. Azonban egyelőre és a fenti érvek alapján feltehetőleg a későbbiekben sem fogja biztosítani a végcél, az Iszlám Állam felszámolásának megvalósulását.