Léket kaphatnak a horvát-szlovén területi tárgyalások

Az 1918-ra megvalósuló, a 20. század folyamán többféle formában is létező, végül 1991-re végzetesen széteső délszláv állam máig ható kritikus gazdasági, társadalmi és főképp etnikai öröksége mellett nem szabad szó nélkül elmenni a sokszor súlyos gondatlansággal meghúzott egykori tagköztársasági határok mellett sem, megidézve ezzel a 90-es évek heves vitáit és zűrzavarát, mint például nem olyan régen Bosznia-Hercegovina és Montenegró között is. A múlt héten napvilágra került botrány ugyanakkor sajnálatos módon a területi viták rendezésének egyik bevett gyakorlatának, a választott bírói döntés renoméjának is visszafordíthatatlan presztízsveszteséget okozhat.

A zágrábi törvényhozás (Hrvatski sabor) várhatóan még a hét folyamán, szerdán és csütörtökön, rendkívüli ülésszakon tárgyalja a kérdést, amelyen a Milanović-kabinet egyhangú támogatást vár a honatyáktól. A Piran-öböl és vizeinek mindenki számára igazságos elosztásával kapcsolatban Jernej Sekolec, a bírói testület tagja még korábban közölte a ljubljanai külügyminisztérium egyik tisztviselőjével, Simona Drenikkel, hogy kollégái egymás közötti bizalmas egyeztetéseiken a kérdéses tengerfelületet – előzetes igényeiknek megfelelően – mintegy 75 százalékban Szlovéniának ítélnék oda.

Míg a horvát kormányfő meglátása szerint súlyos incidens történt, ami ugyanakkor reményei szerint nem befolyásolja a közeljövőben az amúgy kiváló bilaterális kapcsolatokat, addig Miro Cerar szlovén miniszterelnök sajtónak tett nyilatkozatában kategorikusan cáfolni igyekezett a zágrábi vádakat. Ennek némiképp ellentmond, hogy azóta az érintett Sekolec és Drenik is benyújtották azonnali lemondásukat, a hágai bíróság szerint azonban az eljárás egy új bíra 15 napon belüli kinevezésével zökkenőmentesen folytatódhatna tovább.

A Piran-öböl ügye már a Jugoszláviától való függetlenedés 1991-es kivívása óta komoly feszültségek forrása a két ország között, amelyet Szlovéniának a horvát uniós csatlakozási tárgyalások 2008. decemberi blokkolása is ékesen bizonyít. A vita alapját az a gazdaságföldrajzi anomália képezi, amely következtében a szlovén hajók csak horvát vizeken tudják elhagyni az öblöt, a javukra történő módosításra azonban Zágráb egy, a felezővonalnál történő felosztással kontrázott rá, lényegében változatlanul hagyva a jelenlegi állapotokat. A kérdéses határvonal mellett egy mintegy 20 négyzetkilométeres partszakasz sorsa is kockán forog a Dragonja folyó mentén.

A 2008-as fagyos államközi kapcsolatokat egy 2009 októberében aláírt egyezmény enyhítette valamelyest, amelyben Jadranka Kosor akkori horvát és Borut Pahor akkori szlovén miniszterelnök kötelezettséget vállalt a vita választott bíróság előtti rendezésére. Az öttagú kamarába a két érintett ország egy-egy, míg a hágai testület három tagot delegál.