Gázszállítás: Brüsszel figyelni fogja Moszkva megállapodásait

Az Európai Bizottság célszerűnek tartaná a tagállamok és harmadik országok kormányai között tervezett gázszállítási és a cégek közötti kereskedelmi szerződések átláthatóbbá tételét, hogy ezzel is erősítse az EU alkupozícióit – jelentette ki szerdán a biztosi testületben tartott első orientációs vitáról beszámolva Maros Sefcovic, az Energia Unióért felelős bizottsági alelnök.

Miközben továbbra is mérlegeli a közös gázvásárlás önkéntes formájának az energia uniós projekt keretében történő kezdeményezését, az Európai Bizottság gázbiztonság javításának alternatív módját látja az Unió tagállamai által tárgyalt hosszú távú gázszállítási megállapodások, sőt még ezen is túlmenően az energiacégek között megkötött üzleti szerződések átláthatóságának javításában.

Többek között ez volt az Energia Unióért felelős bizottsági alelnök válasza szerdán a BruxInfo arra vonatkozó kérdésére, hogy milyen konkrét üzenete van az Oroszországgal a hosszú távú gázszállítási megállapodások megújítását mérlegelő tagállamok számára a Bizottság egyértelmű kételyeinek az ukrajnai gáztranzit török útvonalra való átterelhetőségét illetően.

Maros Sefcovic a kérdésre válaszolva megismételte korábban már hangoztatott fenntartásait a Gazprom terveivel szemben, „radikális javaslatnak” nevezve a Török Áramlatot. Alekszej Miller Gazprom elnök-vezérigazgató bejelentése szerint 2019-ig az ukrán gázszállítási útvonalról teljes egészében Törökország felé terelnék át a jelenlegi évi 63 milliárd köbméteres mennyiséget. Miller felszólította az EU-t, hogy minél előbb gondoskodjon a török-görög határra érkező földgáz elszállításáról.

Az Energia Unióért felelős bizottsági alelnök azonban újból megkérdőjelezte a projekt technikai és jogi szempontból történő kivitelezhetőségét. Rámutatott, hogy nem csak ekkora gázmennyiség átterelése, de a gáz török-görög határon lévő leszállítási helye sem tűnik reálisnak. „Kételkedem benne, hogy a török határ képes ilyen volumenű gáz befogadására” – tette hozzá, emlékeztetve arra, hogy Törökországnak éves szinten mindössze 15 milliárd köbméter gázra van szüksége, míg a megépítés előtt álló TANAP csővezeték 30 milliárd köbméteres kapacitásából 15 milliárd már foglalt (az azeri gáz Transz-adriai Gázvezetéken át Dél-Európába történő szállításához), így maximum további 15 milliárd köbméterre van hely.

„Miért lenne szüksége valakinek is több mint 60 milliárd köbméter földgázra? Ez így nem működőképes. Nem hiszem, hogy ez lenne a végleges megoldás” – jelentette ki a bizottsági alelnök, aki szerint erről a kérdésről a későbbiekben higgadt és racionális vitát lehetne folytatni.

Maros Sefcovic – aki február 25-én mutatja be az Energia Unió létrehozására irányuló stratégiai keretet – azt mondta, hogy a biztosok szerdai orientációs vitáján erőteljes támogatást kapott az az elképzelés, hogy a jelenleginél átláthatóbbá tegyék a Moszkva és európai partnerei között a gázszállításról tárgyalt kormányközi megállapodásokat, illetve az ezeken a megállapodásokon alapuló kereskedelmi szerződéseket is.

A jelenlegi szabályok mellett a kormányok csak az aláírást követően kell, hogy bejelentsék (notifikálják) Brüsszelnek a kétoldalú megállapodásokat, bár önkéntesen megtehetik azt, hogy már a tárgyalási folyamatba bevonják egyfajta tanácsadói minőségben az Európai Bizottságot. Éppen ez történt, amikor Lengyelország kitárgyalta és megkötötte a megállapodást néhány éve Oroszországgal a Jamal gázvezetéken keresztül történő szállításról. Brüsszel asszisztenciája volt a záloga annak, hogy Varsó nem megy bele egy olyan egyezménybe, ami sérti az uniós jogszabályokat.

A cégek által megkötött kereskedelmi szerződések ugyanakkor teljesen titkosak, így a Bizottság nagyobb transzparenciára vonatkozó elképzelései, feltéve, hogy megkapják a támogatást a tagállamoktól, merőben új helyzetet teremtenének.

A szerződések nagyobb átláthatósága mellett a közös gázvásárlás volt a másik sarkalatos pontja Donald Tusk, akkor még lengyel miniszterelnök tavalyi energia uniós tervének, amit felkarolt és programba készül foglalni most a Bizottság. Maros Sefcovic szerdai sajtótájékoztatóján emlékeztetett rá, hogy miközben a közös gázvásárlás a likvid gázpiaccal rendelkező Nyugat-Európában nem járható út, addig a megfelelő infrastruktúrák és tényleges belső gázpiaccal nem rendelkező Közép- és Kelet-Európában másként viszonyulnak ehhez a kérdéshez. A szlovák nemzetiségű biztos szerint a két hozzáállást össze lehet egyeztetni egymással, és a Bizottság éppen ezen dolgozik. Megerősítette, hogy a szakszolgálatok egy tanulmányon dolgoznak, ami azt a kérdést járná körül, hogy milyen alapon lehetne sort keríteni a közös vásárlásra. Hozzátette, hogy három szempontot kell megvizsgálni: az önkéntesség elvét (nem lenne tehát szó kötelező formáról), a (vásárlói kartelleket kizáró) uniós versenyjogi szabályoknak és a WTO-szabályoknak való megfelelést.

Kérdésre válaszolva Sefcovic leszögezte, hogy a tagállamok még mindig nem eléggé fegyelmeztettek a belső energiapiaci jogszabályok átvételében és végrehajtásában, ezért a Bizottság nagyon kemény lesz, hogy bevasalja rajtuk az elmaradásaikat. Hozzátette, hogy kettős jellegű kihívásról van szó: egyszerre kell felvenni a kesztyűt az adminisztratív-szabályozói akadályokkal (a software kérdése), és másfelől a kapacitás, az infrastruktúrák terén meglévő technikai problémákkal is (hardware problémák).