Oroszország újból kettészakítja Európát?

Idén márciusában járnak le az egy éves időtartamra meghirdetett Oroszország elleni szankciók, melyeket Európa foganatosított a Krím annektálása után. Ellentmondásos információk látnak napvilágot arról, hogy mit is kezd Brüsszel Moszkvával az egy év lejárta után. A helyzet komlikált, hiszen maga Európa sem egységes a kérdés kezelésében, nem lehet konkrét EU-s érdekekről beszélni, a nemzetállami szempontok felülírhatják az eszméket.

Az Európai Unió hét országa üdvözölné az Oroszország elleni szankciók megszüntetését- adta hírül az ITAR TASS hírügynökség január 15-én egy meg nem nevezett brüsszeli diplomatára hivatkozva.

Az említett – Európai Unió Tanácsához közeli – forrás elmondása alapján ez a hét ország: Ausztria, Magyarország, Olaszország, Ciprus, Csehország, Szlovákia, valamint Franciaország. A tagállamok külügyminisztereinek első találkozója január 19-én kerül megrendezésre Brüsszelben, azonban a diplomata szerint az orosz-ellenes szankciók ügyében nem terveznek konkrét döntést.

„Oroszország kérdése természetesen napirenden lesz, azonban nem várható döntés abban, hogy a szankciókat megszüntetik, enyhítik, meghosszabbítják-e vagy sem. A külügyminiszterek vélhetőleg annak az előkészítésén dolgoznak, hogy a szankciós rendszer enyhítésének megfelelő alapja legyen”- közölte az ITAR TASS a diplomata meglátásait.

A Wall Street Journal (WSJ) hasonló információkat közölt egy a birtokukba került olyan dokumentumra hivatkozva, melyet az EU Külügyi Szolgálata állított össze. Ez alapján az EU kész enyhíteni a Moszkva elleni szankciókon, amennyiben az hajlandó változtatni az ukrán konfliktushoz való hozzáállásán. A WSJ értesülései szerint a dokumentumot a január 19-i külügyminiszteri találkozó résztvevői fogják áttárgyalni.

Ennek a feltevésnek ellentmondani látszik Angela Merkel német kancellár Allgemeine Zeitung-ban pénteken megjelent interjúja, melyben elmondta, hogy véleménye szerint tekintettel a jelenlegi orosz gazdasági helyzetre Európa számára szükségtelen a szankciók átértékelése, továbbá kevés esélyt lát arra, hogy a Krím annektálása következtében foganatosított intézkedéseket – melyek egy éves időtartama márciusban jár le- a tavasz folyamán enyhítsék, illetve megszüntessék.

Mindeközben az Európai Parlament sürgette az Európai Tanácsot, hogy az további korlátozó intézkedéseket vezessen be Oroszországgal szemben, amennyiben továbbra sem történik előrelépés az ukrán konfliktusban. Az európai törvényhozók azt javasolták, hogy a szankciók legyenek kiterjesztve az orosz energiaszektorra, valamint Oroszország azon képességeire, melyek a nemzetközi pénzügyi tranzakciók elvégzéséhez elengedhetetlenek.

A kérdés az, hogy amennyiben a korlátozások kiterjednek az orosz energiaszektorra, az milyen következményekkel bírna az orosz energiaimportnak nagymértékben kitett közép-kelet-európai államokra?

A Krím bekebelezése, valamint a kelet-ukrajnai helyzet a nemzetközi jog elveinek durva megsértése, e mellett súlyosan szembe megy a G7-ek értékeivel is. Tavasszal megtárgyaljuk, hogy hogyan kezeljük a Krím elfoglalása miatti szankciókat, azonban tekintettel a jelenlegi helyzetre azok változatlanul fennmaradnak”- nyilatkozta Németország kancellárja.

Tisztán látszik, hogy Európa nem egységes az orosz kérdésben – bér ezen nincs miért meglepődni, hiszen a kezdettől fogva sem volt az. François Hollande francia elnök a héten egy a France Inter rádiónak adott interjújában enyhébb hangot ütött meg Merkel asszonynál. Véleménye szerint a romló orosz gazdaság Európának sem jó, és szükségtelen lenne új szankciókat érvénybe léptetni. Hozzátette továbbá, hogy az orosz-ellenes intézkedéseket teljes mértékben újra kell gondolni, amennyiben az ukrán helyzetben bármiféle előremozdulás érzékelhető.

Bár az oroszok örömmel fogadták Hollande elnök szavait, sajnálatosnak vélik, hogy a szankciók jövőjét az ukrán helyzethez kötik Európában. E mellett Moszkva úgy véli, hogy az európai politikusokat nem az érzelmeknek kellene engedelmeskedniük, hanem az észérveknek.

A véleményütközés nem csak az EU szervezetén belül nyilvánul meg. Zajlanak a közelgő G7-es találkozó előkészületei, melyen az Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Japán, Kanada, Németország és Olaszország képviselői vesznek részt. A japán Kyodo hírügynökségre hivatkozva közölte az ITAR TASS, miszerint a világ hét legiparosodottabb államának sem sikerült egyhangú döntésre jutnia a helyzet kezelésében.

Az említett japán hírügynökség G7-es forrásokat idézett, melyek azt állították, hogy az USA és az Egyesült Királyság a szankciók folytatását, erősítését szorgalmazzák, azonban Japán és – Merkel asszony szavait enyhítendő – Németország a Moszkvával való párbeszéd fontosságát hangsúlyozza.

Az USA a mellett áll ki, hogy a márciusban lejáró szankciókat kőkeményen folytatni kell. Japán és Németország érdekei azonban mást diktálnak: Japán alig várja, hogy végre előremozdíthassa az Oroszországgal való vitás területi kérdések tárgyalásait, valamint Berlin, aki a Moszkvai földgáz nagy importőre, szintén a párbeszédben érdekelt.

E mellett amennyiben hiteles az ITAR TASS ügynökség névtelen brüsszeli diplomatától szerzett információja a G7-ek másik két országa -Franciaország és Olaszország- is enyhébb hangot szeretne megütni. Az USA felhívta az érintett országok figyelmét arra a veszélyre, miszerint Oroszország ezt a véleménykülönbséget felhasználva éket fog verni közéjük.

Január 14-én Dmitrij Medvegyev miniszterelnök reményét fejezte ki abban, hogy az orosz-EU kapcsolatok a közeljövőben a régi mederben folyhatnak tovább.

Nagyon nagyra értékeljük azokat a kapcsolatokat, melyeket Európával, a fő kereskedelmi partnerünkkel építettünk ki. Remélem, hogy a közeljövőben sikerül normalizálnunk ezt a kapcsolatot”- nyilatkozta Medvegyev.

Hangsúlyozta továbbá, hogy Oroszország versenyképességét lehetetlen fokozni a nemzetközi kapcsolatok javítása, szorosabbra fűzése nélkül. Ezzel kétértelmű mondattal üzenhetett burkoltan Európának is, hogy Moszkva is kezd rájönni, Európa nélkül nehéz helyzetben van, illetve utalhatott arra is, hogy Oroszország kész szorosabbra fűzni viszonyát új, ázsiai partnereivel.

A „chicken game”

Látható, hogy merőben eltérő információk kerülnek napvilágra hivatalos forrásoktól, illetve névtelen diplomatáktól. Túl egyszerű lenne, ha ezt az ellentétet egyszerűen annak lehetne betudni, hogy mindenki a maga „névtelen forrásait” és „hiteles információit” kreálja meg és publikálja.

A felállás egyszerű. Az Egyesült Államok, aki energiatartalékainak növelésével párhuzamosan minimalizálja a csekély kapcsolódását Oroszországhoz, kiáll a szankciók folytatása mellett, és európai szövetségeseit is erre buzdítja. Az USA „trójai falova”, az Egyesült Királyság, lévén semmiféle gazdasági függésben nincsen Moszkvával támogatja tengerentúli szövetségesei javaslatát. 

Európa többi nemzete azonban nincs ilyen egyszerű helyzetben, a közép-kelet-európai volt szocialista országok továbbra is Moszkvától függenek mind energetikai, mind gazdasági területen. Franciaország valószínűleg enyhébb hangot ütne meg, és nem kivétel ez alól Németország sem.

Azonban nem adja magát könnyen a német-francia tengely, mind a két ország hivatalosan kiáll a mellett a szilárd elhatározása mellett, miszerint csak és kizárólag akkor lehet enyhíteni a szankciókat, ha előrelépés történik az ukrán eseményekben orosz fronton.

Oroszország puhatolózik kelet felé, de közben reményüket fejezik ki a nagyrabecsült európai kapcsolatok normalizálásában. Látható, hogy (csaknem) mindenkinek érdeke az orosz-európai megbékélés, mind a két fél hajlik is rá, azonban senki nem lép először, senki nem akar a „gyáva nyúl” lenni.

A „chicken game” vagy „gyáva nyúl” a játékelmélet egyik alapmodellje: két sofőr, két autó, aki először elkapja a kormányt- megfutamodik- az lesz a megvetett „gyáva nyúl”. A szituációban az egyik fél számára az az optimális, amennyiben kitart, illetve hitelesen adja elő a másik félnek, hogy ő a végsőkig kitart, Ez esetben ő verseng, míg a másik fél kooperál, elkapja a kormányt, így mind a ketten életben maradnak, természetesen ebben az esetben a másik félnek le kell nyelnie a presztízsveszteséget. 

A helyzet egy másik megoldásában végül mind a két fél kooperál, és kitérnek, így mind a ketten életben maradnak, és nem csak az egyik fél alázkodik meg. A legrosszabb kimenet mindenképpen az, ha mind a két fél verseng, a sofőrök frontálisan ütköznek, és nem élik túl.

Mi a jobb: a végsőkig kitartani az elhatározásunk mellett, és frontálisan ütközni, vagy életben maradni, és „gyáva nyúlnak” lenni?

Az autók közelednek, Európának és Oroszországnak döntenie kell, hogy verseng, vagy kooperál.