Radikális szelek fújnak Kenyában

2014. novemberében a kenyai hatóságok sorozatos razziákat végeznek a keleti parti Mombasában található mecsetekben, mivel feltételezésük szerint az al-Shabaab terrorszervezet rejtegeti embereit ezekben. A több halálos áldozattal járó összecsapások tovább mélyítik az amúgy sem túl szoros keresztény-muzulmán viszonyt, miközben a terroristák populista ígéretekkel csábítják magukhoz a fiatalokat. Mi vezetett a növekvő radikalista közhangulathoz Kenyában és miért nem jó, ha a szélsőségesség elburjánzik?

November 15-én és 17-én is halálos áldozattal járt a kenyai hatóság razziasorozata az iszlám mecsetek ellen, melyben lehetséges terroristákat kerestek. A razziák során több mint kétszázötven fiatalt tartoztattak le a hatóságok. A Nemzeti Hírszerző Szolgálat már korábban felhívta a figyelmet a radikalizmus népszerűségének növekvésére, melyet komoly veszélyforrásként jellemeztek. Mombasa papja is párbeszédre hívta a fiatal agresszorokat, akik erőszakkal veszik el az utcán az emberek értékeit – az atya szerint fontos tudni, hogy mik a követeléseik, mert addig a problémát sem tudják megoldani.

A bosszú édes

A június közepe óta tartó erőszak hátterében mindig is az immár új vezetővel rendelkező szomáliai al-Shabaab terrorszervezetet sejtették, kiknek deklarált céljuk a lehető legnagyobb bosszút állni Kenyán a 2011-es katonai beavatkozás miatt. Ennek következménye volt a 2013-as Westgate túszdráma is. November 12-én a kenyai rendőrség tíz al-Shabaab tagot tartoztatott le, közülük két nő bizonyíthatóan öngyilkos merényletre készült. A szervezet által legjobban befolyásolt terület Lamu tartomány a szomáliai határ közelében, az ország azon részében, ahol legmagasabb a muzulmánok aránya. A helyzetet nem segíti a növekvő szélsőségesek száma, az etnikai feszültségek és a területi viszályok sem.

A baj nem jár egyedül

Az al-Shabaab hathatós tevékenysége miatt több mint egymillió embernek kellett elhagynia Szomáliát az évek folyamán, legtöbbjük az észak-kenyai Dadaab és Kokuma menekülttáborokban él szörnyű körülmények között. Szintén ide érkeznek a dél-szudáni polgárháború elől menekülők is, mely táborok ezáltal a világ legnagyobbjai. A kenyai és szomáliai kormányzat közötti baráti viszony kezd megromlani, egy tengeri terület hovatartozása miatt egészen a Hágai Nemzetközi Bíróságig cipelte Szomália szomszédját, ahonnan azonban csalódottan kellett távoznia. A lépés mindenki számára érthetetlen és indokolatlan volt. Szomália kormányzatának erőfitogtatása kicsit visszatetsző, mikor maguktól nem tudtak mit kezdeni az al-Shabaabbal és csak külföldi békefenntartók segítségével sikerült kiszorítani a fővárosból őket. És mikor azt hinnénk, hogy a humanitárius helyzetet nem lehetne rontani a körzetben, az ENSZ Világélelmezési Programja bejelentette, hogy a csádihoz hasonlóan a kenyai menekülttáborban is felére csökkentik a napi fejadagokat 2100 kilokalóriáról 1050-re legalább január végéig a megfelelő finanszírozás hiánya miatt. Segítség talán a 2015 január végén az USA-ból érkező segély ételszállítmány lesz.

Kirekesztettség, szegénység, út a radikalizmushoz

A negyvenöt és fél milliós Kenyának 11 százaléka muzulmán vallású, területi elhelyezkedésük főleg a keleti parti területekre és a szomáliai határvidékre tehető. Afrikában népszerű vallási alapon szétválasztani a társadalmat, rengeteg példát láttunk, ahol ez fegyveres konfliktusba torkollott. Az ilyen területeken a radikális eszmék terjednek a legjobban, és ez alól Kenya sem kivétel. A kormány mind gazdaságilag, mind szociálisan a perifériára kényszerítette az iszlám közösséget, akik a törvényhozásban szintén alulreprezentáltak. A szegénység és az alacsony iskolázottság tökéletes táptalaj a terrorszervezeteknek ideológiájuk terjesztésére és állományuk bővítésére. Ha ez kellő frusztrációval párosul az adott kormányzat felé, már készen is kapjuk a félelmet nem ismerő extrémista terroristákat. Az elmúlt időszakban az egész országban, de legfőképp a keletin részen jelentős probléma a radikális eszmék terjesztése. Ebben már partnerek egyes iskolák is, ahol már tíz éves kortól a dzsihád helyességét és a fegyverhasználatot tanítják a gyerekeknek. Warucu Ngehte klinikai pszichológus szerint ha szélsőséges ideológiát nevelnek a gyerekekbe és érzéstelenítik őket az erőszakkal szemben, a gyilkosok legkegyetlenebb fajtája válhat belőlük. Az al-Shabaab természetesen felismerte a lehetőséget és gyűlölt ellensége, Kenya hibáját kihasználva, jogaik megvédését és munkalehetőséget ígérve igyekeznek maguk mellé állítani és saját népük ellen fordítani a kenyaiakat. A kormány igyekszik a tanárok szűrésével elejét venni a helyzet további eszkalálódásának, de a politikából kiábrándult, a létminimumon élő közösséget nehéz lesz a radikalizmus útjáról eltéríteni. Pedig nemcsak Kenya érdekében, hanem a világon mindenhol fontos, hogy felismerjék ezt a veszélyt és minimalizálják a szélsősségeket, mert a radikalizmus nem megoldás semmilyen problémára sem.