Róma berúgná a gazdasági növekedés motorját

Az olasz gazdaság jelenlegi helyzetéről és kilátásairól a közelmúltban átfogó kitekintést készített az illetékes minisztérium. A borongós kilátásokat ellensúlyozza, hogy a minisztertanács a napokban fogadta el a jövő évi stabilitási törvényt, amely a gazdasági növekedést és a foglalkoztatás fellendítését célozza meg.

A gazdasági- és pénzügyminisztérium által a közelmúltban készített, az olasz gazdaság állapotát leíró úgynevezett „Gazdasági és pénzügyi dokumentum” aggasztó képet fest a félsziget kilátásairól. Pier Carlo Padoan gazdasági- és pénzügyminiszter a dokumentum bevezetőjében súlyosan fogalmaz: „az eurózóna válaszút előtt áll. Jelentős beavatkozások nélkül az európai országok azt kockáztatják, hogy bekerülnek a stagnálás és defláció spiráljába; a nagyarányú munkanélküliség és a nominális növekedés hiánya megnehezítik a versenyképesség és az adósság fenntarthatóságának visszanyerését.” Az áprilisban előrejelzett 0,8 százalékos GDP-növekedéssel szemben 0,3 százalékos csökkenést tapasztalt az olasz gazdaság, ami a miniszter szerint „az 1929-es nagy gazdasági válság során tapasztalt GDP-csökkenésnél is jelentősebb”. Padoan szerint „szükséges több fronton is a céltudatos cselekvés annak tudatában, hogy erős fellendülés nélkül a termelési és társadalmi rendszer kockázatnak van kitéve, a családok vagyonát veszély fenyegeti, a fiatalok kilátásai pedig bizonytalanokká válnak.”

A dokumentum 2014-2015-re a GDP-arányos nettó államháztartási hiány mértékét 3, illetve 2,9 százalékra teszi. A gazdasági helyzet romlása miatt szükséges a költségvetési egyensúly elérésére vonatkozó célkitűzés 2017-re történő elhalasztása. A gazdasági áttekintés olyan szempontból sem derűlátó, hogy 2016-ig az adóterhek fokozatos növekedését helyezi kilátásba, és csak azután várható csökkenés. Az adóelkerülés elleni küzdelem révén 1 milliárd eurót akar a kormány 2014-ben visszaszerezni, ami magasabb a 2013-ban megvalósított összegnél.

A kiadvány szerint a Renzi-kormány által elindított reformok (közigazgatási, igazságügyi, munkaügyi) 2020-ra 3,4 százalékpontos, majd hosszútávon 8,1 százalékpontos emelkedést hoznak a GDP-ben. A munkanélküliségi ráta kapcsán óvatosabbak az előrejelzések, ugyanis 2016-ig 12 százalék fölöttire becsülik, majd az előrejelzések szerint ezután kezd fokozatosan csökkenni. Általánosságban a GDP-növekedést 2016-ra 1 százalékosra, majd ezután fokozatosan egyre magasabbra becsülik. A GDP-arányos államadósságot 2016-ra 131,9 százalékosra becsülik, majd ezt követően enyhe csökkentést vetítenek előre.

Törekvés a gazdasági helyzet javítására

A borongós gazdasági kilátások tudatában nem marad tétlen Matteo Renzi miniszterelnök, a minisztertanács elfogadta ugyanis a 2015. évi stabilitási törvényt, amely a kormány bejelentése szerint expanzív jellegű, vagyis a növekedésre helyezi a hangsúlyt annak érdekében, hogy megállítsák a recesszió ördögi körét és fellendítsék a foglalkoztatást. A törvény 36 milliárd euróval számol, amelyből 9,5 milliárd eurót az évi 26 ezer eurónál kevesebbet kereső dolgozóknak juttatott 80 eurós kormányzati támogatásra, 7 milliárdot a bérköltségek csökkentésére, 1,5 milliárd eurót a munkaügyi törvényben (jobs act) meghatározott szociális támogatásokra fordítanának. Ezenkívül olyan célokra is szánnak forrásokat a stabilitási törvényben, mint könnyítések a nagycsaládosok számára, ingatlanok felújítására adható bónusz, valamint iskolákban foglalkoztatott tanárok helyzetének rendezése.

A Renzi által „anticiclikusnak” titulált stabilitási törvény, amely tiszteletben tartja az EU által előírt, a GDP-arányos költségvetési hiányra vonatkozó 3 százalékos küszöböt, négy pilléren nyugszik. A törvény előírja a közigazgatás kiadásainak drasztikus csökkentését, az adóterhek mérséklését, a munkáltatók által fizetendő adók és ezáltal a bérköltségek csökkentését, és a határozatlan időre felvett új munkavállalók után fizetendő járulékok eltörlését. Utóbbi két könnyítés különösen fontos az olasz munkaerőpiaci helyzetet figyelembe véve, ahol komoly probléma, hogy a munkavállalók jelentős részét csak határozott időre, átmenetileg foglalkoztatják, ami jelentős bizonytalanságot okoz az érintettek számára.

A 36 milliárd eurót érintő stabilitási törvényhez – amely most elkezdheti rögös útját a parlament végső jóváhagyása felé – körülbelül 15 milliárd eurót a „spending review”-ból, 11 milliárdot pedig a deficit terhére teremtenek elő. A maradékot többek között az adóelkerülés elleni harcból, a költségvetési bevételekből és a már előirányzott források újraprogramozása révén gyűjtik össze.

A stabilitási törvényből adódó kiadáscsökkentések egy része a régiókat és a helyi önkormányzatokat sújtja majd, amelyeknek így körülbelül 4 milliárd euróval kell hozzájárulniuk a törvény végrehajtásához. A településeknek ugyanakkor előnyük is származik az új törvényekből, hiszen az “Olaszország fellendítése” néven emlegetett törvényjavaslat révén számos pénzhiány miatt el nem indított vagy időközben leállított építkezési beruházást indítanak majd be vagy indítanak újra.

Az olasz régiók és az EU rosszallása

A régiók elégedetlenségüknek adtak hangot a törvénnyel kapcsolatban, és képviselőik aggodalmukat fejezték ki az általuk túlzottnak ítélt megszorítások kapcsán, amelyek álláspontjuk szerint az alapvető szolgáltatásokat, köztük az egészségügyet is veszélyeztetik.  Nicola Zingaretti, Lazio régió kormányzója azt mondta, „könnyű csökkenteni az adókat mások pénzével”. Renzi így reagált a támadásokra: „a régiók inkább a saját pazarlásaikkal kezdjék, semmint hogy adóemeléssel fenyegetőznek”. Sergio Chiamparino, a régiók konferenciájának elnöke ellentámadásba lendült, mondván, hogy „mindenki törődjön csak a saját pazarlásaival. Ha megnézzük a minisztériumokat, vajon ott nincsen pazarlás?”

Brüsszel már korábban kritikákat fogalmazott meg a törvénnyel kapcsolatban, ugyanis kevesellte a strukturális deficit korrekcióját. A törvény elfogadását követően az Európai Bizottság még nem nyilvánított hivatalosan álláspontot. Padoan elébe ment a brüsszeli kritikáknak és azt hangsúlyozta, hogy „ami lényeges, hogy Olaszország továbbra is tartja a költségvetési egyensúlyra vonatkozó célkitűzést”. Bár ezt későbbre halasztották (2017-re), mindezt a gazdasági miniszter azzal magyarázza, hogy áprilisban, amikor vállalták a korábbi célkitűzést, magasabb növekedést jeleztek előre 2015-re, mint most. Renzi pedig azzal mentette ki országát előre is az Európai Bizottság esetleges figyelmeztetése alól, hogy „Olaszország kétszeresen is a rendkívüli körülmények kategóriájába esik a strukturális reformok és a gazdaság jelenlegi állapota miatt”. Az Európai Bizottságnak november végéig kell véleményt mondania a stabilitási törvényről, ha azonban az uniós előírásokkal ellenkezőnek tartja a törvényt, két hete van, hogy módosítást kérjen.