Katalán-kavar: eljött a függetlenség ideje?

Arthur Mas szombaton aláírta a katalán függetlenlenségi referendum megtartásáról szóló rendeletet, azonban a spanyol kormány a leghatározottabban elutasítja azt. Skócia maradt az Egyesült Királyságban, Katalóniának is ez lesz a sorsa?

Katalónia elnöke azzal, hogy aláírta a népszavazást november 9-re kitűző rendeletet zöld utat adott a katalán függetlenségi törekvéseknek. Az esemény nem érte meglepetésként Madridot: már korábban figyelmeztettek, hogy az Artur Mas által kitűzött referendum mindenképp alkotmányellenesnek minősül majd. 

A népszavazás elrendelésére a katalán parlament 79 százaléka által nemrég megszavazott új konzultációs szavazási törvény szolgáltatta a jogalapot, amellyel tulajdonképpen megkerülték a központi kormányt. A lépés Katalónia törvényhozási hatáskörének túllépése miatt aggályos, így a kormány könnyen támadhatja majd azt a spanyol alkotmánybíróság előtt.

Ennek ellenére a katalán elnök kitartott álláspontja mellett: „Szavazni akarunk, kész a tervünk, most jött el az idő a döntésre.” – mondta el az ünnepélyes aláírást követő beszédében. Mindemellett hangsúlyozta, hogy a közös történelem és a testvéri szálak összekötik a katalánokat Spanyolország többi népével és ennek jegyében a jövőben is együtt kell működniük közös ügyeikben, például Európa megerősítésében.

Madrid is határozottan nyilatkozott, azonban az elszakadás ellenzésével kapcsolatban. Két órával az aláírás után Mariano Rajoy miniszterelnök távollétében Soraya Saenz, miniszterelnök-helyettes, megerősítette a spanyol kormány korábbi álláspontját: „A referendumot nem lehet megtartani, mert az alkotmányellenes lenne”. Rajoy korábban elkötelezte magát az ország integritásának védelmére, így valószínűleg minden eszközt meg fog ragadni, hogy visszafordítsa a megkezdett folyamatokat.

Belső értesülések szerint a Kínában hivatalos úton tartózkodó Rajoy a mai napra rendkívüli kormányülést hívott össze, ahol határozhatnak a népszavazás alkotmánybíróságon való megtámadásáról. Ha a bírák elfogadják beadványaikat, akkor 5 hónapra átmenetileg felfüggeszthetik a rendeletet és az önálló katalán törvénykezést is.

Taktikázás mesterfokon

A spanyol terv természetesen nem ismeretlen a másik fél előtt sem. A felfüggesztésig hátralevő órákat arra használják fel, hogy felgyorsítsák a szavazás előkészületeit. Reményeik szerint ebben az időben sikerül majd nagyjából „kulcsra kész” szintre hozni a szavazóállomások szervezettségét, valamint összeállítani a választói jegyzéket.

2001 óta a spanyol alkotmánybíróság fel van hatalmazva arra, hogy az átmenetileg felfüggesztett törvényeket érvénybe léptesse egy bizonyos időre, ha a felfüggesztés veszélyezteti a későbbi teljesítés sikerét. Az elszakadáspártiak szerint ha a törvény nincs érvényben a szavazás idején, az a katalán polgárok demokratikus jogait sérti a függetlenségről való döntés megakadályozása miatt, így az alkotmánybíróságnak a november 9-ei szavazást megelőzően élnie kell az átmeneti érvényesítés jogával.

Ennek ellenére teljes mértékben kétséges a népszavazás sikere a tulajdonképpeni illegalitás miatt, amit egyelőre csak a kormányzati nyilatkozatok, de hamarosan az alkotmánybíróság is alátámaszthat. Egy hónappal ezelőtt a közvélemény-kutatások szerint Katalónia elszakadt volna, mára azonban ez az állás megfordult.

Sokan és mégsem elegen

A szavazási kezdeményezés mellett a katalán parlament négyötöde és az önkormányzatok 92 százaléka állt ki meggyőző többséget mutatva, azonban a lakossági hozzáállás megfordult az elmúlt hetekben. A skót referendum elmaradó hatása, de leginkább a szavazás illegalitásáról szóló hírek tehetők felelőssé a hirtelen változásért.

Az NC Report szeptember eleji felmérése szerint a katalánok 55 százaléka nem támogatná a referendumot, ha az alkotmányellenes. Ezt erősíti meg a Metroscopia kutatása is, miszerint 45 százalék tiszteletben tartaná az alkotmánybíróság döntését, 25 százalék pedig más lehetőségeket keresne a spanyol-katalán kapcsolatok átalakítására. Csupán 23 százalék vallotta azt, hogy akkor is támogatná a referendumot, ha azt törvényen kívülinek minősítik.

Az elszakadás hátterét alapvetően két dolog határozza meg: az önálló, ám sok ponton a spanyolhoz hasonló kultúra és nyelv, de sokkal inkább Katalónia alárendelt gazdasági pozíciója, ami az EU-t sújtó gazdasági és pénzügyi válsággal kombinálva különlegesen nagy összegeket vont el a régióból.

Barcelona, quo vadis?

A Katalón Autonóm Közösség az ország GDP-jének körülbelül 19 százalékát termeli meg, azonban ennek jelentős részét nem kapja vissza. Adóbevételeiből évi 17 milliárd eurót a központi kormánynak kell juttatnia, hogy az a csőd szélén vergődő államháztartást és kiugróan magas államadósságot finanszírozni tudja. Ebből kifolyólag a gazdag régiónak komoly adósságokba kellett vernie magát. A Baszkföld által élvezett pénzgyi autonómia sokat segítene a helyzeten, azonban Madrid ezidáig elzárkózott ettől az opciótól.

Szintén a Metroscopia kutatásai szerint a katalánok 42 százaléka egyáltalán nem akar függetlenedni, viszont új pillérekre helyezné a spanyol-katalán együttműködést. Ennek az új együttműködésnek pedig egyértelműen az adók és jóléti kiadások feletti ellenőrzés lenne az alapja. 

Europa, quo vadis?

Az Európai Unió tagállamainak vezetői, bár igyekeztek a spanyol belügyekbe való beavatkozástól elhatárolódni, alapvetően az ország területi integritását támogató kijelentéseket tettek. Hasonló a helyzet, mint a skót népszavazást megelőzően: az elszakadás olyan precedensértékkel bírna, ami felerősíthetné a többi európai függetlenségi mozgalmat, végső soron pedig Európa „balkanizálódásával” is fenyegetne.

Az országok belső szétesése azonban hosszú távon az EU szorosabb integráció felé való törekvéseit akadályozná, nem beszélve a rövid távú zűrzavar okozásáról, ami leginkább a gazdaságot sújtaná. Ennek ellenére az EU tagállamai, hacsak nem akarják saját, demokratikus alapelveiket feladni, akkor nem akadályozhatják az öndeterminációra törekvő Katalóniát.

Kiegyezés a láthatáron?

Ha az alkotmánybíróság felfüggeszti a szavazási törvényt és kimondja alkotmányellenességét, a felek könnyen patthelyzetbe kerülhetnek. A katalán függetlenség ügye elveszíti támogatóinak jelentős részét, a spanyol kormánynak pedig szembe kell néznie a folyamatos támadásokkal és tüntetésekkel, amik tovább mélyíthetik az ország válságát.

Egy ilyen szituáció előállása esetén mindkét fél kompromisszumra kényszerülne, ami elképzelhető, hogy egy szélesebb körű katalán gazdasági autonómiában manifesztálódna a spanyol központi bevételek rovására, de mégis kisebb veszteséggel, mint a teljes függetlenség esetén. A spanyol kormány viszont egyelőre nem mutatkozik nyitottnak: újabb megszorításokat jelentettek be, amelyek bevezetését Andreu Mas-Colell, a katalán pénzügyminiszter, elutasította.

A helyzet kényességét fokozza, hogy a katalán bevételek kiesése végképp a szakadék szélére sodorná Spanyolországot, ami a görög esetnél is nagyobb csapást mérne az eurózónára és az Európai Unió reputációjára.