Puhultak tavaly óta a magyar országajánlások

A tavalyihoz képest sztaniolpapírba csomagolt országspecifikus ajánlásokat hagyhat jóvá Magyarországnak az európai szemeszter keretében pénteken a pénzügyminiszteri tanács. A puhább ajánlások a sikeres magyar lobbizás mellett a Bizottság általában konfliktuskerülő hozzáállását is tükrözik.

A magyar kormány számára több pontban is kedvezően módosultak az elmúlt napokban azok az országspecifikus ajánlások, amelyeket az európai szemeszter keretében június 2-án tett a pénzügyminiszteri tanácsnak az Európai Bizottság. A BruxInfónak nyilatkozó források szerint a látszat ellenére Budapest már a június eleji bizottsági ajánlásokkal is meglehetősen elégedett volt, tekintettel arra, hogy azok több kritikus kérdésben is kevésbé voltak kihegyezve, mint egy évvel ezelőtt.

Tavaly a magyar táborban különösen nagy riadalmat és frusztrációt keltett az ajánlásoknak az az egy mondata, ami lényegében megkérdőjelezte a magyar igazságszolgáltatás függetlenségét. Ez a kitétel aztán magyar tiltakozásra kikerült a végleges ajánlások szövegéből.

A mostani, jóval kevésbé konfrontatív szöveg mögött részben az húzódik meg, hogy a magyar kormány különböző szinteken nagy hangsúlyt fektetett álláspontjának kifejtésére és az érvelésre néhány olyan kérdésben, amelyek visszatérően részét képezik az évente aktualizált és a tagállamokat strukturális reformokra ösztönözni hivatott országspecifikus ajánlásoknak. De, az Európai Bizottság is változtatott a hozzáállásán, miután az előző két évben keményen összetűzött az ajánlások ügyében a tagállamokkal. Az ellenállást és az országspecifikus ajánlások végrehajtásának alacsony fokát látva Brüsszel változtatott a módszeren és már nem próbálja erőből átverni a reformokat, aminek nincs is értelme, ha a tagállamok maguk sem hisznek bennük. Az általános felpuhulás érzetéhez ugyanakkor az is hozzájárul, hogy ez a Bizottság már az utolsó hónapjait tapossa és nem látja értelmét annak, hogy nagyobb adok-kapokba belemenjen a tagállamokkal.

Nagyrészt tehát a fenti tényezőknek tudható be, hogy Magyarországnak a pénteki pénzügyminiszteri tanácsülést megelőző két hétben tovább sikerült tompítania az ajánlások élén a Bizottság június eleji ajánlásaihoz képest. Ennek – értesülésünk szerint – egyik leglátványosabb jele, hogy a pénzügyminiszterek által pénteken jóváhagyandó, majd előbb a június végi Európai Tanács, illetve utána július 8-án a pénzügyminiszteri tanács által véglegesen elfogadandó országspecifikus ajánlásokban már nem jelenik meg közvetlenül az az igény, hogy Magyarország még idén a GDP közel 1 százalékának megfelelő költségvetési kiigazítást hajtson végre.

Ez a kívánalom még szerepelt a Bizottság június 2-i ajánlásaiban, mégpedig azért, hogy Budapest továbbra is megfeleljen a Stabilitási és Növekedési Paktum előírásainak, és azokon belül is az adósságszabálynak. Brüsszel ugyanis a konvergencia-program áttanulmányozása során komoly kockázatát látta annak, hogy hazánk eltávolodik a középtávú költségvetési céltól és nem lesz képes az elvárható mértékben faragni az államadósságból. Bár konkrétan a dokumentum nem említi, de megfigyelők szerint ez figyelmeztetés a kormánynak, hogy lépnie kell, különben jövőre a deficiteljárás megindítását kockáztatja.

A bizottsági ajánlásokban eredetileg csupán két tagállamnak, Magyarországnak és Olaszországnak javasolt számszerű fiskális kiigazítást a brüsszeli testület. Ezt szakértők szerint az magyarázza, hogy normális esetben éves szinten fél százalékos strukturális egyenlegjavítást kell felmutatniuk a tagországoknak, ami a szabályok része. Ettől csak akkor tér el a Bizottság, ha úgy látja, hogy gyorsabb ütemben kell közeledni egy-egy kormánynak a középtávú célhoz. Ez indokolta tehát a magyaroknál és az olaszoknál a számszerű kiigazítást. Az olasz papírból azonban időközben eltűnt a szám, és úgy tudni, hogy erre hivatkozva a magyar félnek is sikerült kigyomlálnia a szövegből a 0,9 százalékos kiigazítást, ami így csak a preambulumban szerepel, de nem lesz a hivatalos ajánlások része.

Nem ez azonban az egyetlen momentum, ahol a magyar kormány számára kedvezően alakult a végleges szöveg. A közmunkaprogram esetében Brüsszel puhította az elvárásait és a program mértékének csökkentése helyett már csak arra kéri a kormányt, hogy a program aktiváló elemeit erősítse, amelyeknek köszönhetően valaki könnyebben kiléphet a rendszerből és visszatérhet a munkaerőpiacra. Az elnézőbb szöveg ellenére továbbra is fennáll a vita a kormány és Brüsszel között a közmunkaprogrammal kapcsolatos elvárásokban. A Bizottság ugyanis attól tart, hogy az aktiváló elemek hiánya megnehezíti a kilépést a közmunkaprogramból.

Ugyancsak sikerként könyvelheti el a kormány, hogy az oktatás kapcsán már nem szerepel a szövegben a szegregáció szó, ami egyébként egyedül a magyar ajánlásokban kapott helyett, holott – és ez volt a magyarok érve – ilyen alapon más országok ajánlásaiban is benne lehetne, ahol nagyobb számú roma él.

A Bizottság korábban a munkanélküli járadék 3 hónapon túl történő meghosszabbítására kérte a kormányt. Most viszont beéri azzal, hogy a kormány „vegye fontolóra” a jogosultsági időszak növelését. Ahelyett, hogy a rezsicsökkentés (és az energia árszabályozás) visszafordítását javasolná, Brüsszel idei ajánlásaiban az energia árszabályozásnak a befektetések és a verseny ösztönzésére gyakorolt hatásainak a felülvizsgálatát szorgalmazza a kormánynál. Itt értesülésünk szerint a gazdasági főigazgatóság álláspontja kerekedett felül az ebben a kérdésben dogmatikusabb energiapolitikai főigazgatóságéval szemben.

Végül a magyar üzleti környezet és a versenykorlátozó szektorális intézkedések bírálata is kevésbé nyilvánvaló az ajánlásokban, mint arra korábban számítani lehetett.

Forrásaink ugyanakkor felhívják a figyelmet a politikai üzenetet kifejező ajánlások és a szakmai stáb véleményét tükröző narratíva közötti különbségekre a dokumentum szövegében, tekintettel arra, hogy az utóbbi jóval kritikusabb.

Az egyes országspecifikus ajánlások nem azonos súllyal esnek latba. Miközben a költségvetési ajánlásokat komolyan kell venniük a tagállamoknak, hiszen ezen a területen markáns szabályok léteznek, addig más területeken – így a foglalkoztatási politikában, vagy az oktatásban – már más a helyzet, itt ugyanis a kormányok következmények nélkül figyelmen kívül hagyhatják a Bizottság intelmeit.