Megbukott a bolgár kormány

Megbukott Bulgáriában a Bolgár Szocialista Párt (BSZP), a helyi török kisebbséget képviselő Mozgalom a Jogokért és Szabadságért (DPSZ) és a szélsőjobboldali Ataka koalíciója, amely éppen egy éve vette át az ország kormányzását a 2013-as előrehozott választásokat követően. A bukásra a kormány megalakulása óta lehetett számítani, folyamatos lakossági tüntetések kísérték rövid regnálását.

A DPSZ az elmúlt bő két évtizedben több bolgár kormány bukásához hozzájárult, nem véletlen, hogy királycsináló politikai erőként szerzett hírnevet magának a rendszerváltás utáni bolgár politikában. 2013-ban előrehozott parlamenti választásokat tartottak Bulgáriában azt követően, hogy az addig kormányzó jobboldali Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) benyújtotta lemondását. A választásokon ugyan a GERB szerezte a legtöbb szavazatot, ám a baloldali szövetség, kiegészülve az Ataka támogatásával, egy rendkívül bizonytalan kormányt alakított Plamen Oresarszki volt pénzügyminiszter vezetésével. A kormányzás már az első naptól nem volt zökkenőmentes, a török párt kemény alkupozíciót képviselt, amellyel sarokba szorította a szocialistákat és azok vezetőjét, Szergej Sztanisevet. Az alku lényegében arra irányult, hogy számos befolyásos pozícióba kétes múlttal rendelkező üzletembereket helyezzenek és ez által több beruházásnak zöld utat adjanak. A lakosság rossz szemmel nézte többek között azt, hogy természetvédelmi tájakon és a bolgár tengerparton markáns építkezések kezdődtek, valamint hogy fontos pozíciókba (pl. főügyész vagy EP-képviselő) alvilághoz köthető személyeket kívántak kinevezni. A politikai elemzők egyöntetű véleménye szerint a miniszterelnökről gyorsan kiderült, hogy szinte alig volt beleszólása az ügyekbe, és kizárólag reprezentációs célokat szolgálhatott. Az irányvonalakat sokáig a Deljan Peevszki és Cvetan Vaszilev üzletemberek köre, valamint a DPSZ látszólagosan visszavonult elnöke, Ahmed Dogán vázolta fel, ám Peevszki idővel nem kívánatos személynek bizonyult.

Az Ataka kerülhet ki a legnagyobb vesztesként, hiszen a párt egy évtized óta először nem volt képes átlépni választás során a 4 százalékos bejutási küszöbhatárt. A szélsőjobboldal népszerűsége vészesen csökkenni kezdett az elmúlt években, ezt részben pártszakadások, másrészt a pártelnök polgárpukkasztó (nyilvános verekedések, nem szalonképes megnyilvánulások stb.) magatartása eredményezte. Az előrejelzések szerint a GERB és a Reformerek Blokkja adhatja az új kormányt, amennyiben folytatódik a tendencia ősszel. A törökök stabilan megőrzik a 15 százalék körüli támogatottságukat, és csak egy esetleges magas részvételi arány miatt aggódhatnak, amely rontaná esélyeiket. A szocialisták másik esetleges szövetségese, a médiatulajdonosból politikusság avanzsálódott Nikoláj Barekov vezette Bulgária Cenzúra Nélkül (BBC) szintén veszíthet jelenlegi népszerűségéből, hiszen hónapok óta nyíltan kiállt a szocialisták politikája mellett. A szocialisták részben azzal kívánták magyarázni a gyenge EP-választást, hogy néhány hónappal ezelőtt kivált a pártból a belső ellenzéknek számító Georgi Parvanov volt államfő és köre. Parvanov megalapította saját pártját, a Bolgár Újjászületés Alternatíváját (ABV), de csak elenyésző támogatottságot szerzett májusban.

A szocialisták gyengülésének valódi oka a belső megújulásnak a hiánya és a fiatal rétegek megszólítására képtelen kommunikáció. A jelenlegi baloldali garnitúra aligha lesz képes, még a törökök és a BBC támogatásával sem, stabil, kormányképes kormányt alakítani, hiszen ismét kompromisszumok elé lesz állítva Sztanisev. A Déli Áramlat megépítésének leállítása szinte nagyban befolyásolta Sztanisev pozícióvesztését. Az Európai Szocialisták Pártjának elnöki tisztségét is betöltő Sztanisevről Bulgáriában közismert, hogy nagyon erős orosz kapcsolatokkal rendelkezik. A BSZP-t gyakran érik támadások amiatt, hogy az országot Moszkva ötödik pillérévé kívánja alakítani. A visszalépés egyértelműen Brüsszel nyomására történt, hiszen a fokozott feszültségű globális külpolitikai körképben Bulgária rendkívül megosztó érdekeket képviselt. Szófia előtt felmerült annak a lehetősége, hogy két szék közé eshet, amennyiben nem hátrál ki (ideiglenesen) a megaprojektből. Más kérdés, hogy ezt Oroszország aligha fogja jó szemmel nézni, különösképpen, hogy az energiaprojekt egyelőre igen nagy gazdasági veszteségeket jelent Moszkva számára, függetlenül Bulgária visszakozásától.

A politikai bizonytalanság igen komoly veszélyt jelent az Európai Unió legszegényebb államára, már a GERB parlamenti kisebbségben történt kormányzása idején is a legnagyobb problémát a társadalmi legitimitásnak a hiánya jelentette. Nagy valószínűséggel a mostani előrehozott választásokon sem rendelkezik majd megnyugtató többséggel (ha egyáltalán rendelkezik töbséggel) a leendő vezetés. A problémára a legtöbb nemzetközi szervezet (pl. az IMF) is rávilágít – Bulgária az alkúpozíciók csapdájába került, hiszen nem csak belső koalíciós pártérdekek zavarják a hatékony gazdasági fejlődést, hanem a külső tényezők is, mint amilyen például az orosz energiaszállítmányoktól való függés is. Sztanisev személye politikai szempontból jól jellemzi a bulgáriai kiszámíthatatlanságot. A de facto miniszterelnök jelöltette magát EP-képviselőnek, és a szocialisták listavezetőjeként meg is szerezte az egyik brüsszeli helyet, ugyanakkor ez összeférhetetlenséget jelentene, hiszen egyszerre bolgár országgyűlési képviselő is. A hagyomány szerint a pártelnök nevével húzta volna a szocialisták listáját és ezt követően lemondott volna a brüsszeli tisztségéről, ám ez eddig nem történt meg. Sztanisev nagy valószínűséggel spekulál azt illetően, hogy lesz-e neki befutó hely az előrehozott parlamenti választsáokat követően az ország vagy a párt vezetésében. Amennyiben nem, akkor akár vonzó is lehet számára az európai parlamenti képviselői lét. Egyes források szerint Sztanisev akár pályázhat Catherine Ashton külügyi főképviselő pozíciójára, hiszen köztudottan az baloldali politikus számára lesz majd fenntartva, amennyiben a Néppárt jelöli a Bizottság elnökét. A pártelnöki tisztséget illetően igen biztosnak tűnik, hogy a sokadik elvesztett megmérettetést követően a szocialisták szabadulnának Sztanisevtől, aki az egyik legnépszerűtlenebbik politikussá vált az elmúlt napokban.