Balás: nem az EU állította választás elé Ukrajnát

Oroszország és nem az Európai Unió állította választási kényszer elé Ukrajnát – cáfolta brüsszeli magyar tudósítóknak adott nyilatkozatában egy Magyarországon is gyakran elhangzó állítást Balás Péter, az EU ukrán támogató csoport nemrég kinevezett vezetője. A magas rangú bizottsági tisztviselő szerint az oroszok egészen 2013 végéig egyetlen alkalommal sem kifogásolták, hogy problémát látnak a már 2011-ben kitárgyalt ukrán társulási és szabadkereskedelmi megállapodásban.

Egyes hiedelmekkel ellentétben nem az Európai Unió, hanem Oroszország állította választási kényszer elé Ukrajnát, amikor az EU-ukrán és a párhuzamosan zajló EU-orosz tárgyalások közben minden előzmény nélkül előrukkoltak az eurázsiai vámunió tervével.

Többek között erre hívta fel a figyelmet brüsszeli magyar tudósítóknak nyilatkozva Balás Péter, a Bizottság kereskedelmi főigazgatóságának helyettes vezetője. Az ukrán támogató csoport élére a közelmúltban kinevezett főtisztviselő azt is kategorikusan cáfolja, hogy az EU-ukrán szabadkereskedelem kárt okozna az Oroszország és Ukrajna között fennálló gazdasági és kereskedelmi kapcsolatoknak.

Az Európai Unió 2007-ben kezdett tárgyalásokat Ukrajnával a társulási megállapodásról és egy mély és átfogó szabadkereskedelmi egyezményről. Brüsszel ezzel párhuzamosan előkészítő tárgyalásokat kezdett Moszkvával egy szabadkereskedelmi megállapodásról. A magyar Balás Péter, aki végig közvetlen résztvevője volt a folyamatnak, emlékszik rá, hogy az oroszok soha egy pillanatra nem emeltek panaszt az EU és Ukrajna között tervezett szabadkereskedelem ellen. Az egyetlen dolog, amit elfogadhatatlannak tartottak, az a szláv szomszéd NATO-csatlakozása volt.

A főigazgató-helyettes szerint ezek után az EU-t derült égből villámcsapásként érte az orosz bejelentés 2009 júniusában – néhány nappal Catherine Ashton szentpétervári tárgyalásait követően – az Oroszország, Fehéroroszország és Kazahsztán között létrehozandó vámunió tervéről. Nem azért, mintha Moszkva erre való jogát bárki is elvitatná, de ezzel az orosz fél, anélkül, hogy szólt volna partnerének, egy csapásra jégre tette és ellehetetlenítette az EU és Oroszország közötti szabadkereskedelmi egyeztetéseket, hiszen egy vámunió tagjai nem köthetnek ilyen megállapodást egy harmadik országgal. Ugyanúgy, mint az EU-ban, amelynek tagállamai kifelé egységes vámhatárt működtetnek, és egyenként nem köthetnek szabadkereskedelmi megállapodást külső partnerekkel.

A váratlan orosz bejelentésnek azonban volt egy másik azonnali következménye is: egyszeriben leállította az Oroszország WTO-tagságáról folyó tárgyalásokat, bár Moszkva tett egy tétova kísérletet arra, hogy az eurázsiai vámunióval együtt lépjen be a Világkereskedelmi Szervezetbe, ahová azonban csak egyes országok kérhetik a felvételüket. Az orosz lépésnek az lett a következménye, hogy Oroszország 2009 helyett csak 2012-ben vált a WTO tagjává.

Miként Balás Péter felhívja rá a figyelmet, két évvel az EU-ukrán tárgyalások kezdete után az orosz vámuniós bejelentés pillanatától a kijevi vezetés lényegében válaszút elé került: Moszkva vámunióját vagy az EU-val a szabadkereskedelmet választja. Viktor Janukovics ukrán elnök megpróbált manőverezni a két opció között (például a vámunió helyett a Független Államok Közösségének tagjai között meglévő szabadkereskedelmi megállapodás továbbfejlesztése révén), de a Kreml ezt elutasította.

A magyar nemzetiségű főigazgató-helyettes hangsúlyozza, hogy 2013 végéig egyetlen EU-orosz tárgyaláson sem panaszkodott az orosz fél az EU-ukrán alku miatt, pedig, ha ilyen lett volna – szerinte – az Unió részéről lett volna készség Moszkva problémáinak a meghallgatására és orvoslására. Arra is emlékeztet, hogy a társulásról és a szabadkereskedelemről 2011 végén Janukovics zárta le a tárgyalásokat, és attól kezdve a szerződés szövege elérhető volt.

„Nyílt egy majdnem kétéves ablak a tervezett aláírásig” – szögezte le. Moszkva egészen 2013 nyaráig nem mutatta jelét a nyugtalankodásának, akkortól kezdve viszont egyre-másra hozták a különböző gazdasági nyomásgyakorló intézkedéseket Kijevvel szemben. Amelyek egy varázsszóra megszűntek 2013 végén, miután az ukrán elnök a novemberi vilniusi keleti partnerségi csúcson visszalépett a megállapodások aláírásától.

Balás Péter azt is elmondta, hogy a Bizottság és az oroszok között folytak kétoldalú konzultációk, de a moszkvai kormány „nem tudott felhozni meggyőző érvet” annak az állításának az igazolására, hogy gazdaságilag hátrányosan érintené az EU-ukrán alku. Hiszen pusztán az a tény, hogy Oroszországnak a megállapodás hatályba lépése után több évvel egyenlő feltételek mellett kell majd versenyeznie az ukrán piacon, a nyilatkozó szerint nem méltányolható érv. Az orosz versenyelőny 20 éven át fennállt és az EU-ukrán piacnyitás aszimmetrikus, Ukrajna számára kedvező jellege miatt még éveken át fennmarad. Kijev például a megállapodás hatályba lépését követően még 15 évig fenntarthat bizonyos korlátozásokat az uniós autóexporttal szemben, mielőtt teljesen lebontja a vámokat és a mennyiségi korlátozásokat. Moszkva viszont azt szeretné, ha az EU elismerné, hogy hátrányos helyzetbe kerül a szabadkereskedelem miatt.

A 30 fős ukrán támogató csoport vezetésére felkért tisztviselő úgy véli, hogy éppenséggel Oroszországnak is haszna számíthat az EU és Ukrajna megállapodásából. Először is az orosz beszállítók számára közvetett lehetőséget jelent az ukrán termékek könnyebb piacra jutása. Másodszor: a magasabb európai műszaki követelmények átvétele az EU-ba irányuló orosz exportot is segíti. Harmadszor: az Ukrajnában befektető orosz üzletemberek hasznot húzhatnak a növekvő ukrán exportból. Végezetül pedig a javuló ukrán befektetési környezetből a zűrzavaros ukrán állapotokra gyakran panaszkodó orosz befektetők is profitálnak majd.

Balás azt a sajtóban gyakran megjelenő állítást is bizarrnak tartja, miszerint a társulási és a szabadkereskedelmi megállapodás elvágja majd Ukrajnát, különösen annak az orosz piaccal intenzív kapcsolatot ápoló keleti részét az orosz piactól. Valójában egyik nem zárja ki a másikat, hiszen máshol is bevett gyakorlatnak számít, hogy egy üzem más gépsort alkalmaz, ha olyan piacokra termel, ahol különböző szabványok vannak. A francia Alstom is szállít az orosz piacra, és ilyenkor az orosz szabványokat követi, amelyek eltérnek az európaiaktól.

A főigazgató-helyettes elismerte, hogy a zömében Kelet-Ukrajnában elhelyezkedő hadiipar és gépipar elsősorban az orosz piacra termel, de hozzátette, hogy az ott előállított repülők, helikopterek és rakéták nemzetközi szinten is versenyképesek és némi fejlesztéssel az európai piacokra is betörhet.

Egyébként az a terv, hogy – amennyiben a május 25-i ukrán elnökválasztás után kedvezően alakulnak a dolgok – június 27-én Ukrajna Grúziával és Moldovával együtt írja alá a szabadkereskedelmi megállapodást, aminek alkalmazását az EU április 23-án egyoldalúan már előrehozta. Ennek éves hatását körülbelül 500 millió euróra becsülik, ennyi lehet az ukrán exportőrök közvetlen haszna a piacnyitásból. Ez a rendelkezés novemberig érvényes, de ha aláírják a szabadkereskedelmi megállapodást, attól kezdve azt hatályba is helyezik.

Balás szerint túl kevés idő telt még el ahhoz, hogy a piacnyitás érdemi hatásairól nyilatkozni lehessen, de az első három hónap fényében már lehet vonni bizonyos mérleget.

A tevékenységét júliusban megkezdő és a különböző uniós erőfeszítések koordinálásáért felelős ukrán támogató csoport vezetője megerősítette, hogy az EU által Kijevnek utalandó 1,61 milliárd eurós szabad felhasználású költségvetési támogatás egy részét az ukrán hatóságok az orosz gázszámla kifizetésére is fordíthatják.

Mint ismert, a Gazprom április óta 268 dollár helyett 485 dollárt számláz Kijevnek ezer köbméter földgáz után. Balás ugyanakkor emlékeztet rá, hogy a Moszkva által hivatkozott 2009-es szerződés az árak „piaci viszonyok” alapján történő módosítására ad lehetőséget negyedévenkénti újratárgyalás keretében. Erről azonban szerinte a feleknek közösen kell megállapodniuk és az emelés nem lehet egyoldalú, ahogy azt Moszkva tette.