Az EU-USA alku ma még egy üres papírfecni

Az iráni nukleáris programról való megállapodás valószínűleg nagyobb hatást gyakorolna az európai gázárakra, mint a cseppfolyósított földgáz amerikai exportja – jelentette ki újságírók egy szűkebb csoportja előtt Karel De Gucht, az EU kereskedelmi biztosa, aki szerint 2015-ben le kell zárni a transzatlanti partnerségi tárgyalásokat, különben meg kell várni a következő amerikai elnökválasztást.

Bár az Európai Unió a maga részéről továbbra is kész 2014 végéig megállapodni az USA-val minden idők legnagyobb szabású gazdasági és szabadkereskedelmi egyezményéről, a TTIP-ről, az EU kereskedelmi biztosa a közelgő félidős amerikai kongresszusi választások miatt idén reálisan már nem számít a tárgyalássorozat befejezésére. Karel De Gucht, aki újságírók egy szűkebb csoportjának, köztük a BruxInfo tudósítójának adott tájékoztatást a tárgyalások állásáról, 2015-ben látja az utolsó esélyt az alkufolyamat lezárására Barack Obama elnöksége alatt, hiszen a rákövetkező évben a tengerentúlon elnökválasztás lesz.

Más uniós források 2015 őszére teszik a megállapodás valószínű időpontját.

Az EU és az Egyesült Államok között tavaly júliusban kezdődtek meg a hivatalos tárgyalások a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerségről (angol rövidítése TTIP). Azóta négy tárgyalási fordulót tartottak, és uniós illetékesek jelzése szerint idén várhatóan négy további alkalommal ülnek tárgyalóasztalhoz a küldöttségek, mindkét oldalon körülbelül 130-130 ember. A két fél óriási várakozásokat fűz a klasszikus szabadkereskedelem keretein messze túllépő megállapodáshoz, amitől a piacra jutást megnehezítő nem vámjellegű akadályok csökkentését, nagyobb növekedést és új munkahelyek százezreit remélik az Atlanti-óceán mindkét partján. Európa és az Egyesült Államok számára legalább ennyire fontos, hogy a világgazdaság többi szereplője és főként Kína számára is referenciának számító megoldásokat hozzanak tető alá például a technikai szabályok terén.

A Bizottság belga tagja, korábbi belga külügyminiszter – akiről az hírlik, hogy a következő Bizottságban is folytatni szeretné, ráadásul ugyanezen a területen – az őszi félidős amerikai kongresszusi választások miatt nem lát különösebb készséget az amerikai oldalon a gyors előrehaladásra, különösen olyan kényes területeken, mint a közbeszerzési piac és a szolgáltatások.

De Gucht szerint éppen az amerikai közbeszerzési piachoz való hozzáférés (mivel az egyes államok ezen a területen széles hatáskörökkel rendelkeznek), a szolgáltatási piac – különösen a légiközlekedés és a tengeri szállítási piac – megnyitása és a feta, a parmezán és más kurrens európai termékek esetében a földrajzi eredetmegjelölések védelme az a terület, ahol a legkeményebb alkudozásokra lehet számítani.

Miközben az EU-nak többek között a három fenti területen vannak offenzív érdekei, az Egyesült Államok általában az agrárkereskedelmi vámok felszámolására, a szerinte nem eléggé átlátható európai szabályozási környezet módosítására és a digitális szolgáltatások és azon belül is az adatforgalom liberalizálására törekszik.

A tárgyalásoknak új dimenziót adott az ukrajnai válság, ami az EU és különösen úgynevezett új tagállamai számára felértékelte az amerikai gázszállításokat. A téma ettől függetlenül is a TTIP napirendjén van, ahol a bizottsági delegáció fő célja a korlátlan és diszkrimináció-mentes hozzáférés elérése az Egyesült Államok energiapiacához és a nyersanyagokhoz. Obama mindenesetre a közelmúltban Brüsszelben kilátásba helyezte, hogy ha aláírják a megállapodást, könnyebb lesz az amerikai LNG-export Európába. Ez – mutatnak rá Brüsszelben – elvileg már most is lehetséges, de az európai cégeknek külön exportengedély kell hozzá. Ha viszont az EU-val is létrejön a szabadkereskedelem, attól kezdve automatikussá válik majd az engedélyek kiadása.

Az EU kereskedelmi biztosa mégsem hiszi azt, hogy a cseppfolyós halmazállapotú földgáz európai behozatala jelentené a megoldást Európa orosz gáztól való függőségének a csökkentésére. De Gucht arra hívta fel a figyelmet, hogy az LNG-export költségei rendkívül magasak, bár az kétségtelen tény, hogy a szállításoknak már csak a lehetősége is befolyással lesz a világpiaci árakra. A politikus szerint nagyobb hatást gyakorolna az európai földgáz árakra az, ha meg sikerülne állapodni Iránnal a nukleáris programról. A perzsa állam rendelkezik ugyanis talán a legnagyobb földgázkészletekkel a világon.

A kereskedelmi biztos – aki hírek szerint a jövő héten készül a WTO elé vinni Oroszországot az európai sertéshúsra bevezetett embargó miatt – hangsúlyozta, hogy Oroszország az ásványi anyagoktól eltekintve tulajdonképpen „nagyon kicsi gazdasággal” rendelkezik. Arra is felhívja a figyelmet, hogy jóllehet minden adottsága meglenne rá, a hatalmas ország továbbra sem öneltartó élelmiszerekből. „Magam sem értem, miért nevezik Oroszországot feltörekvő gazdaságnak” – mártotta meg a „kését” az oroszokban az EU kereskedelmi biztosa.

De Gucht elmondta, hogy Kína is komoly érdeklődést mutat egy szabadkereskedelmi megállapodás iránt, ám ez jelenleg nincs napirenden. Addig nem is igazán érdemes beszélni róla, amíg a piacnyitásról és a befektetésekről folyamatban lévő tárgyalások nem vezetnek sikerre. „Kína elsősorban politikai okból lenne érdekelt a szabadkereskedelemben. Arra számítanak, hogy 2019-ben megkapják a piacgazdaság státuszt” – jegyezte meg a politikus.

De, vajon mi haszna lehet egy uniós átlagpolgárnak az EU-USA szabadkereskedelemből? A biztos ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a globalizáció mostanra visszafordíthatatlanná vált. „Már nem a harcmezőn vagyunk” – utalt arra, hogy a korábbi globalizációs kísérletek végül rendre elhaltak a háborús szembenálláson és a viszálykodáson. De Gucht úgy véli, most az a kérdés, hogyan tudja Európa újrapozícionálni magát ebben a helyzetben. Emlékeztetett azokra az előrejelzésekre, melyek szerint 2020 után a globális növekedési potenciál 90 százaléka Európán kívül lesz. „Ezt több mint hiba lenne kihagyni. Jelen kell lennünk, hogy profitálhassunk belőle” – közölte.

A kereskedelmi biztosnak a kívülről érkező bekiabálások ellenére szilárd meggyőződése, hogy a mostanában sokat kritizált befektetésvédelmi-vitarendezési mechanizmus is része kell, hogy legyen az átfogó megállapodásnak. Mellesleg az amerikaiak is ezt akarják. De Gucht szerint az nem szolgálhat érvként az ISDS kitárgyalása ellen, hogy léteznek olyan nemzetközi megállapodások, amelyek alapján egyes cégek bíróságon kérdőjelezhetik meg államok egészségügyi, fogyasztóvédelmi vagy környezetvédelmi szabályait. A leendő EU-amerikai megállapodás éppen jó alkalom arra, hogy egy előremutató, a visszaélések lehetőségét megelőző feltételrendszert rögzítsenek. A Bizottság a társadalmi aggodalmakat észlelve nemrég nyilvános konzultációt indított, amely 3 hónapig tart.

Mint ismert, a Philip Morris egy hongkongi bíróságon perelte be az ausztrál államot a dohánytermékek egyencsomagolására vonatkozó törvény miatt. De, Európában is folyik a befektető cég panaszára hasonló per: a svéd Wattenfall energia-szolgáltató cég fordult döntőbírósághoz az új német energiapolitika (Energiewende) miatt. Az egyik fő probléma ezekkel az eljárásokkal, hogy a lehető legnagyobb titok mellett, zárt ajtók mögött folynak. Uniós illetékesek szerint a jövőben ez nem fordulhat elő és sokkal átláthatóbbá kell tenni ezeket a jogi eljárásokat.

Karel De Gucht és kollégái úgy vélik, hogy az EU-ban általában nagyobb a transzparencia a TTIP-ről folyó tárgyalások körül, mint a tengerentúlon. Ehhez köze van az eltérő intézményi háttérnek és szabályoknak is. Az EU-ban például az Európai Bizottság az a hatóság, amely a tagállamok felhatalmazásával és az EP demokratikus ellenőrzése mellett tárgyal. Az USA-ban viszont ebben a pillanatban nincs ilyen felkent kereskedelmi hatóság, az amerikai törvények értelmében ugyanis a Kongresszus „alkotmányos” hatáskörébe tartozik a külkereskedelem. A képviselők ezt a jogot a tárgyalások felgyorsítása érdekében részben átruházhatják az amerikai kormányzatra, ezt azonban megtagadták Obamától. Ez De Gucht és kollégái szerint a tárgyalások jelenlegi, még mindig előkészítő szakaszában nem jelent túl nagy gondot, a végszakaszban azonban már komoly akadály lehet, hiszen a Kongresszus akár utólag sorról-sorra visszadobhatja a megállapodás szövegét, felborítva egy nehezen kitárgyalt egyensúlyi helyzetet.

Az Európai Parlament ezzel szemben nem módosíthat a megállapodás szövegén, csak jóváhagyhatja vagy elutasíthatja azt.

Az EP kereskedelmi szakbizottságának tagjai is elismerik azt, hogy az Európai Bizottság az ACTA-szerződés elsüllyesztéséből tanulva nyílt kártyákkal játszik és rendszeres, átfogó tájékoztatást ad a tárgyalások állásáról a képviselőknek. Ez azonban csak az európai pozícióra vonatkozik, az amerikai szabályok értelmében ugyanis csak a Bizottság (a tárgyalópartner) férhet hozzá egy az egyben az USA hivatalos pozícióihoz, azokat tilos átadni az EU tagállamainak és az EP tagjainak. Brüsszel azonban elérte, hogy ha papírokat nem is adhat át, a tagállamok és a képviselők belenézhessenek a pozíciókba.

A tárgyalások jelenlegi szakaszában ugyanakkor a rendelkezésre álló közös dokumentumokból nem sok derül ki. A szöveg ugyanis tele van zárójeles szakaszokkal, amelyek a két fél egymásnak ellentmondó álláspontjait vázolják. „A TTIP jelenleg ez” – közölte David Martin, brit szocialista képviselő, egy üres papírfecnit lobogtatva.

Meglehet, a kiszivárogtatásoktól való amerikai félelmeknek van valami alapjuk. A napokban ugyanis kiszivárgott az a tárgyalási mandátum, amit az Európai Bizottság kapott a tagállamoktól. Igaz, ettől állítólag egyáltalán nem kapott szívrohamot Ignacio Garcia Bercero, az EU főtárgyalója.