Egyelőre a „rezsimeggyőzés” útját járja a Bizottság

Az Európai Bizottság kész kötelezettségszegési eljárásokat indítani azokkal a tagállamokkal szemben, amelyekkel a folyamatban lévő kétoldalú egyeztetések során nem sikerül megállapodni az energiaár-szabályozás fokozatos kivezetéséről – közölte egy magas rangú bizottsági illetékes egy brüsszeli szakmai konferencián.

Nem tett le arról a szándékáról az Európai Bizottság, hogy – ahol indokoltnak tartja – kikényszerítse a villamos áram és a földgáz árszabályozásának megszüntetését, ha kell, akkor akár annak árán is, hogy az Európai Bíróság elé vigye az ellenszegülő tagállamokat. Ezt Klaus-Dieter Borchardt, a belső energiapiacért felelős igazgató közölte a BruxInfo Energia Monitor nevű kiadványa szerint egy eheti brüsszeli szakmai konferencián.

Mielőtt azonban kötelezettségszegési eljárásokat indítana, a testület kétoldalú egyeztetések útján próbálja meggyőzni az érintett tagországokat arról, hogy fokozatosan számolják fel a szerinte a harmadik energiacsomag rendelkezéseivel ellentétes árszabályozási gyakorlatot.

Bizottsági források korábbi nyilatkozatai szerint a villamos energia kiskereskedelmi árának esetében Magyarország, Bulgária, Franciaország, Lengyelország, Lettország, Spanyolország, Szlovákia és Nagy-Britannia, míg a földgáz kiskereskedelmi árképzésénél Magyarország, Bulgária, Dánia, Franciaország, Írország, Lengyelország, Spanyolország és Szlovákia tart fenn kifogásolható gyakorlatot.

Az energiaszigetekként működő balti államok és a túl kicsi piacok, mint például Málta és Ciprus esetében Brüsszel elfogadható indoknak tartja a hatósági árszabályozás fenntartását, legalábbis a jelenlegi körülmények között.

A többi tagállamnak, köztük Maygarországnak Günther Oettinger energipolitikai biztos levélben fejtette ki, hogy a Bizottság megítélése szerint fennállnak azok a körülmények, amelyek a háztartások és a kis- és középvállalkozások esetében lehetőséget adnak az árszabályozás fokozatos megszüntetésére és a piaci árakra való áttérésre.

A sorrendben harmadik rezsicsökkentésre készülő magyar kormány álláspontja szerint ugyanakkor mindaddig nem lehet szó az árak liberalizálásáról, ameddig Közép-Európában sem jön létre a nyugat-európaihoz hasonló likvid gázpiac, a gázellátás nem lesz a jelenleginél diverzifikáltabb, és ameddig a belső energiapiac nem képes az olajozott működésre.

A kormány szerint a központi árszabályozás nem akadálya a belső energiapiaci célok elérésének, és ezért nem is tervezi a közeli jövőben annak kivezetését.

A brüsszeli konferencián felszólaló egyik bizottsági tisztviselő ezzel szemben megismételte, hogy a verseny hiánya önmagában nem szolgálhat ürügyként az árszabályozás fenntartására. „A szabályozott árak a keresleti oldalon minden ösztönzőt kiütnek” – szögezte le Jan Panek, az energia kiskereskedelmi piacokért felelős osztályvezető, aki szerint a jelenleg hatósági árakat alkalmazó országok felénél megteremthetőek lennének a liberalizáció feltételei.

Borchardt a következő két hónapot arra kívánja felhasználni, hogy rávegye a vonakodó országokat az árszabályozás fokozatos kivezetésére. Bulgáriával már el is kezdődött a párbeszéd, ami az igazgató szerint ígéretesen halad. A Bizottság már az Európai Bíróság elé citálta Lengyelországot az ipari fogyasztóknál alkalmazott ársapka miatt. Az igazgató azt reméli, hogy az általa még idén várt döntés kellő muníciót ad majd a testületnek a többi országgal szemben való fellépéshez, ha azokkal nem sikerül megegyezni.

Az igazgató szavaiból arra lehet következtetni, hogy a testület időt hagy a meggyőzésre és nem fog rövid távon kötelezettségszegési eljárásokat indítani. Az ilyen eljárások egyébként is elhúzódhatnak, és akár egy-két év is eltelhet, ameddig bírósági döntésig juthatnak az ügyek. Az tehát több mint valószínű, hogy a magyar választásokig a Bizottság részéről semmilyen jogi lépés nem várható, sőt azt követően sem még egy darabig.

Miért magasabbak nálunk az árak?

Egy, az energia árak és költségek alakulásáról készült friss bizottsági jelentés is aláhúzza, hogy miközben 2008 és 2012 között lényegében valamennyi uniós tagállamban folyamatosan emelkedett a villany és a földgáz fogyasztói ára, az árszínvonal tekintetében óriásiak a különbségek az egyes országok között. A legmagasabb árat fizető országokban a fogyasztók 2,5-4-szeres áron jutnak villamos áramhoz és gázhoz, mint a legalacsonyabb árfekvésű tagállamokban. Különösen a lakossági gázárak esetében kirívóak a különbségek.

A közlemény megállapítja, hogy a nagyker árak csökkenése nem vonta maga után az EU-ban a kiskereskedelmi árak energia-összetevőjének csökkenését (a gáz vagy a villany fogyasztói árába három tényező épül be: az energiakomponens, a hálózati költségek és az adók és járulékok, amelyek az elmúlt években a legdinamikusabban növekedtek valamennyi árkomponens közül). Jóllehet, a villany- vagy a gázszámlának éppen ez az a része, ahol az energiaszolgáltatók versenyezhetnek egymással (hiszen a másik két elembe nincs beleszólásuk). A Bizottság szerint ez arra utalhat, hogy számos kiskereskedelmi piacon gyenge az árverseny, ami a szolgáltatók számára lehetővé teszi, hogy a csökkenő nagyker árakat ne vezessék át a kiskereskedelmi árakra.

A nagyker és a kisker árak közötti átvitelt a nagyfokú piaci koncentráció is megakadályozhatja. „Az egyes tagállamokban alkalmazott univerzális kiskereskedelmi árszabályozás hatása káros a kiskereskedelmi piacokon folyó versenyre és elriasztja az új szereplőket a piacra való belépéstől és a beruházástól” – fogalmaz a bizottsági közlemény. A Bizottság szerint ezért a tagállamoknak más politikai intézkedéseket kell fontolóra venniük a sebezhető háztartások és ipari fogyasztók problémáinak a kezelésére.

A közlemény arra is rámutat, hogy a gázpiacon a piaci koncentráción és az árszabályozáson túl (a szállítók korlátozott száma miatt) gyakran kínálati problémák is vannak, és a gázárakat sokszor az olajár mozgásához kötik. (2012-ben az európai gázfogyasztás 51 százalékát még mindig olaj árakhoz kötötten számlázták ki. Miközben azonban Északnyugat-Európában 70 százalékos volt a nem olajárakhoz kötött árindexálás, addig Közép-Európában átlagosan 40 százalékos, miközben egyes tagállamokban a gáz ára teljesen az olaj árának mozgását követte).

Ez a módszer a közlemény szerint elszakítja a gáz nagyker árát a tényleges kínálattól és kereslettől, korlátozva az energiaszállítókat attól, hogy rugalmasan reagáljanak a változó piaci körülményekhez vagy, hogy a valós költségeket a fogyasztókra hárítsák át. Az ilyen esetekben az olajárak elmúlt években tapasztalt növekedése közvetlenül hozzájárult a gázárak emelkedéséhez az ilyen behatárolt piacokon, az ottani fogyasztók és az ipar rovására.

A bizottsági közleményből az is kiderül, hogy az EU-ban 2008 és 2012 között 15 százalékkal nőtt az energia részaránya a háztartások fogyasztásán belül, ami így a teljes fogyasztás 6,4 százalékára nőtt a korábbi 5,6 százalékos szintről.

A mellékelt táblázatból azonban az nyilvánvalóvá válik, hogy az új tagállamokban a háztartások teljes fogyasztásán (költésén) belül az átlagnál jóval magasabb az energia részaránya. Szlovákiában a legnagyobb, 16 százalékkal (vagyis a háztartások költségeik 16 százalékát rezsire költik), Romániában 13-14 százalék között, Csehországban, Lengyelországban és a három balti államban 10 százalék körül, míg Magyarországon 9 százalék körül volt az energia (vagyis a gáz, a villany, a fűtés és a folyékony és szilárd fűtőanyagok) részaránya 2012-ben a teljes fogyasztáson belül. (Magyarország tehát nyolcadik volt hátulról ezen a listán. Ezzel szemben a máltaiak fogyasztói kosarában még a 2 százalékot sem érik el az energiaköltségek, és Görögország, Luxemburg, Finnország, sőt Ausztria is 4 százalék körül van.

Alberto Pototschnig, az EU energiaszabályozó ügynökség, az ACER igazgatója a már említett brüsszeli szakmai konferencián arra sürgette a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra a gáz- és a villanyszámla nem energia-összetevőjének a csökkentését. Ez szerinte hozzájárulna a kelet- és a nyugat-európai fogyasztók közötti árrés szűkítéséhez, miután az utóbbiak jelenleg jóval többet fizetnek ugyanazért az energiaforrásért.

„Az EU-n belüli hatalmas árkülönbségek nem a gáz- vagy a villanyszámla energiakomponenséhez, hanem más összetevőihez köthetők, mint amilyenek a hálózati tarifák” – közölte az ACER vezetője.