Nem látnak jövőt a Trojka számára az EP-ben

Csütörtökön jön ki a Trojka tevékenységéről készülő európai parlamenti jelentés első szövegtervezete. A két jelentéstevő nem látja megoldottnak a Trojka demokratikus kontrollját, és idővel egy teljesen közösségi intézménnyel váltaná fel a jelenlegi mechanizmust.

Három kulcsszereplő eheti parlamenti meghallgatását követően csütörtökön napvilágra kerül a hitelező trojka tevékenységét vizsgáló saját kezdeményezésű EP-jelentés. A gazdasági és pénzügyi szakbizottság a héten egymás után faggatta a pénzügyi mentőcsomagok fejében kitárgyalt fiskális kiigazítási programok elfogadásában és a finanszírozásban kulcsszerepet játszó három személyt, Olli Rehnt, az EU gazdasági és pénzügyi biztosát, Jean-Claude Trichet-et, az Európai Központi Bank korábbi elnökét és Klaus Reglinget, a kormányközi alapon működő Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) vezetőjét.

Az euróövezet 500 milliárd eurós „tűzfalának” működéséért és a kölcsönök program országoknak való folyósításáért felelős Klaus Regling szerdán a képviselők előtt közölte, nem hiszi, hogy közgazdaságilag (és a makrogazdasági feltételeket illetően) alternatívája lett volna az Európai Bizottságból, a Nemzetközi Valutaalapból és az Európai Központi Bankból álló Trojkának, és intézményi szempontból sem lát jobb megoldást. Különös tekintettel arra, hogy az EU egyáltalán nem volt felkészülve a tagállamait sújtó válsághelyzetre és gyorsan kellett cselekednie, miközben a Bizottságnak az IMF-től eltérően nem volt meg az ilyen válságok menedzseléséhez szükséges tapasztalata.

A korábban az IMF-nél és az Európai Bizottságnál is magas tisztségeket betöltő ESM-vezér hangsúlyozta, hogy minden más alternatíva még fájdalmasabb lett volna abban az öt eurózóna-tagállamban, amelynek összesen többszáz milliárdos mentőövet kellett dobni 2010 májusa, az első görög program elfogadása óta.

Úgy tűnik, hogy a Trojkáról készülő jelentés két szerzőjét, az osztrák néppárti Othmar Karast és a francia szocialista Liem Hoang Ngoc-ot is sikerült meggyőzni a szerteágazó vizsgálat eddigi szakaszában arról, hogy hagyni kell, hogy a Trojka befejezze a munkáját. A két politikus – akik szerdán tartottak sajtótájékoztatót a témában – azzal is egyetért, hogy az adott körülmények között nem nagyon volt más választás, mint a háromtagú struktúra létrehozása.

A trojkával szemben általában felmerülő kritikák

– elhibázott és a programországokat kifacsaró stratégia

– a Bizottság és az IMF közötti összhang hiánya kulcskérdésekben

– a demokratikus kontroll hiánya

– átláthatóság hiánya

– a közösségi módszer hiánya

Elsősorban a francia szocialista képviselő ugyanakkor annál kevésbé ért egyet a Trojka – szerinte – a program országokban a gazdasági növekedés esélyeit elfojtó receptjével, és az érintett tagállamokban hallottak alapján azzal sem, ahogy a háromfejű intézmény úgymond ráerőltette akaratát a pénzügyi támogatásban részesülő országokra. Liem Hoang Ngoc úgy véli, hogy a Bizottság és az IMF között eleve nem volt meg a követendő stratégiáról a teljes összhang, hiszen miközben az első a deficit csökkentése érdekében a minél gyorsabb költségvetési kiigazítást forszírozta, addig az utóbbi a belső leértékelésre helyezte a hangsúlyt, többek között a bérek csökkentésére.

Ngoc szerint ebből aztán az sült ki, hogy a Trojka mindkét rossz megoldást egyszerre alkalmazták, amivel gyakorlatilag elfojtották a növekedést. Így fordulhatott elő, hogy az államadósság a legtöbb érintett országban magasabb szinten van, mint a programok elindulásakor.

Más, a parlamenti vizsgálódásban résztvevő képviselők úgy fogalmaztak, hogy a Trojka a programországok „halántékához szorította a revolvert”, vagyis nem volt semmilyen választásuk.

A Trojka szakmai tevékenységét valamivel kiegyensúlyozottabban szemlélő osztrák konzervatív politikus és a francia szocialista ugyanakkor egyetérteni látszanak abban, hogy a Trojka tevékenységének valószínűleg legaggályosabb aspektusa az átláthatóság és a valódi demokratikus kontroll hiánya volt. Ngoc elmondta, hogy a szóban forgó országokban több tárgyalópartnerük is „fekete (azaz átláthatatlan) dobozként” jellemezte a Trojka tevékenységét. „Az ezeket az országokat érintő döntéseket semmilyen nyilvános, demokratikus vita nem előzte meg. Tudják Önök, ki döntött például a görög nyugdíjak csökkentéséről, vagy arról, hogy a Bizottság és az IMF kettős megközelítését egyszerre alkalmazzák?” – tette fel a kérdést a jelentés francia szocialista társszerzője.

Othmar Karas biztos abban, hogy ha történetesen az Európai Parlamentet is bevonták volna, akkor a programországoktól kért reformok többsége nem így nézett volna ki. Úgy vélekedett, hogy ebben az esetben ugyanis jobban meghallgatták volna a lakosság véleményét és a közösségi kereteken belül az uniós charta alapértékeit, köztük a szociális jogokat is érvényesíteni lehetett volna, nem úgy, ahogy az a kormányközi eszközökkel történt.

Ezért a két képviselő egyik fő következtetése, hogy a Trojka utáni korszakban a hasonló mentőakciókat kizárólag közösségi keretek között és demokratikus felügyelet mellett szabad lebonyolítani. Ehhez az uniós szerződés módosítását is szükségesnek tartják, de azt kormányközi konferencia helyett egy komplett Konventre bíznák.

Abban is egyetértenek tehát, hogy a Trojkának a jövőben meg kell szűnnie. Alternatívaként több megoldás is lehetséges, a már idézett Klaus Regling is azt preferálná, ha az Európai Bizottság kezébe kerülne a folyamat, különös tekintettel arra, hogy az IMF kezdetben nagyon is nélkülözhetetlen egyharmados hozzájárulása a programok finanszírozásához mostanra 10 százalékra esett vissza.

Regling azzal is egyetértett, hogy az ESM-nek valamikor a jövőben be kell kerülnie a közösségi keretek közé, hogy onnan finanszírozza a programokat. Ez azonban még eltart egy darabig és számos és mélyreható szabálymódosítást igényel, az uniós szerződés módosítását is ideértve.

A Trojka tevékenységét vizsgáló képviselők csütörtökön Írországba, majd a hónap legvégén Görögországba mennek a helyszínen tárgyalni. Ezt követően kezdetét veszi a politikai vita a szakbizottságban, amely a tervek szerint február 17-én szavaz a jelentésről. Ez márciusban kerül az EP plenárisa elé, amely elfogadja majd a végleges jelentést.