Öszvér lesz a bankszanálási alap

Bár a litván elnökség szerint rengeteget haladtak előre a tárgyalások, az uniós pénzügyminisztereknek kedden nem sikerült nyélbe ütniük az alkut a bankunió egyik alappillérének számító egységes bankszanálási mechanizmusról. A pénzügyminiszterek jövő szerdán, az EU-csúcs előestéjén tesznek még egy kísérletet.

Kedd éjfél után álltak fel a tárgyalóasztaltól az EU 28 tagállamának pénzügyminiszterei, akiknek egyelőre nem sikerült közös álláspontot kialakítani a bankuniós bankok szanálását európai szintre helyező rendeletről. „Úgy döntöttünk, hogy jövő héten újra találkozunk, hogy véglegesítsük az alkut” – közölte az ülésen elnöklő litván pénzügyminiszter, aki szerint ugyanakkor óriási lépést tettek előre a végleges megállapodás felé.

A pénzügyminiszterek éppen egy évvel ezelőtt, kísértetiesen hasonló körülmények között jutottak kompromisszumra a majdani bankunió másik fontos pillérének számító egységes bankfelügyeleti mechanizmusról. A rendes decemberi tanácsülés akkor sem volt elegendő a megállapodáshoz, ezért a pénzügyminiszterek az évzáró uniós csúcs előtt, egész éjszakán át tartó tárgyalás után csaptak egymás tenyerébe. Úgy tűnik, hogy most az egységes bankszanálási mechanizmus apropóján hasonló lehet a forgatókönyv.

„Meg kell őriznie mindenkinek a hidegvérét, az út nagy részét megtettük, de még nem értünk a végére” – közölte Michel Barnier, az eredeti javaslatot előterjesztő belső piaci biztos.

Barnier és a litván pénzügyminiszter újságírók unszolására később némi betekintést engedett a rendkívül összetett dosszié állásába.

Eszerint a Tanács (nyilvánvalóan német nyomásra) csak egy 10 éves átmeneti időszak után járulna hozzá az egységes bankszanálási alaphoz, amit a Bizottság eredeti tervei szerint idővel a bankok befizetéseiből töltenének fel. Kezdettől fogva gondot jelentett ugyanakkor az, hogy az átmeneti időszakban honnan biztosítsanak forrásokat a bankszanálási alapnak. Németország mindenképpen el akarta kerülni azt, hogy a meglévő nemzeti szanálási alapjából más országok hitelintézeteit állítsák talpra. Ezért dobták be azt az ötletet, hogy átmenetileg egy kormányközi szerződés alapján a különböző tagállami alapok hálózatát hozzák létre, amelyek egymástól kölcsönvehetnek. Ezt a modellt nevezte kedd éjjel „progresszív felelősség-megosztásnak” a belső piaci biztos, hangsúlyozva, hogy tíz év elteltével megszűnnek a tagállami alapok és egy egységes bankszanálási alap jön létre.

A kormányközi szerződés képbe kerülése azonban komplikációkat teremt a rendelet jogi alapja számára, ami az uniós szerződés 114-es számú cikke. A kihívás most abban áll, hogy széz kell választani azokat az elemeket, amelyek az uniós szerződésen belülre, illetve a kormányközi szerződés révén azon kívülre kerülnek – ismerte el a litván pénzügyminiszter.

A levezető elnök szerint „majdnem teljes körű egyetértés jött létre” abban a kérdésben, hogy mennyi és milyen típusú bankokra terjedjen ki az egységes bankszanálási mechanizmus. azt mondta, hogy minden bank az SRM alá fog tartozni, de a „bankszanálási eljárások eseti alapon különbözni fognak”. Barnier szerint 250 bankra fog közvetlenül kiterjedni a mechanizmus. Ez azért érdekes, mert az Európai Központi Bank alá kerülő egységes bankfelügyeleti mechanizmus közvetlenül 127 nemzetközi bankcsoportot felügyel majd, vagyis a két szám között eltérés van. A litván pénzügyminiszter szavaiból viszont arra lehet következtetni, hogy az egységes bankszanálási hatóság (SRB) csak a nagyobb bankok szanálásáról hozhat majd közvetlenül döntést, a kisebb bankok esetében ez a tagállami felügyeletek hatáskörében maradhat (ez is egy német törekvés volt, hogy a takarékszövetkezetek szanálása nemzeti szinten maradjon).

Az egységes bankszanálási hatóság döntéshozatali rendszerét (vagyis a kormányzás kérdését) illetően a litván pénzügyminiszter szerint több opció is van az asztalon. Michel Barnier azonban jelezte, hogy a Bizottság javaslatához képest túl körülményesnek és bonyolultnak látja ezeket az opciókat, amelyek a Bizottság és a tagállamok szerepét próbálják ötvözni. Emlékezetes, hogy Brüsszel javaslata értelmében az egységes bankszanálási hatóság előterjesztésére maga a Bizottság nyomná meg a gombot, azaz adna jelzést a bankszanálás megkezdésére. Néhány tagállam azonban inkább a Tanácsra testálná át ezt a szerepet, de legalábbis egy vegyes rendszert hozna létre, ami azonban Barnier szerint szükségtelenül túlbonyolítaná a döntéshozatalt.

Jó hír ugyanakkor, hogy a tagállamok közös tanácsi álláspontot alakítottak ki két szorosan idetartozó jogszabálytervezetről. Az egyik a bankok rendbetételére és rendezett felszámolására hoz létre egységes európai keretet (része például a veszteségmegosztás, ami az adófizetők helyett a jövőben előre meghatározott sorrendben a bankok privát részvényeseire, hitelezőire és a nagybetétesekre hárítja a bankmentő akciók költségeit). A másik pedig a betétbiztosítási rendszer módosítása. Az előbbire két éve, az utóbbira három éve tett javaslatot a Bizottság, most azonban határozott remény van arra, hogy az Európai Parlamenttel még az év vége előtt megköthető a megállapodás.

További fontos fejleménye a keddi tanácsülésnek, hogy egyhangú döntés hiányában a tagállamok nem tudtak megállapodni arról a javaslatról, amelynek értelmében az euróövezeten kívüli országok az EU-költségvetésen belül meglévő pénzügyi egyenlegjavító eszközt (BoP) igénybe vehetnék bankjaik feltőkésítésére. Erre azért lenne szükség, mert ezen országok bankjainak az eurózónán belüliektől eltérően nincs hozzáférésük az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) kölcsöneihez. A javaslat így most már átkerül a görög elnökséghez, miután Nagy-Britannia elutasította azt, így hiányzott az egyhangúság.