Egy könnycsepp a liberálisokért

A nagykoalíciós szerződés készen van, a CDU már rábólintott a megállapodásra, már csak az SPD-re várunk az új német kormány megalakításához. Angela Merkel kamerák előtt igyekszik elmagyarázni, miért is lesz jó a németeknek a nagykoalíció, viszont szavaiból némi csalódottság is érződik: a fájdalmas kompromisszumok helyett szívesebben folytatta volna a kormányzást a liberális FDP-vel. Ha azok nem estek volna ki.

A nagykoalícióról szóló megállapodás áll, a CDU már jóvá is hagyta a 185 oldalas szerződést, most már csak az SPD-tagságon a sor, hogy eldöntse, 2005 után ismét táncba menjenek-e a szocdemek Merkellel. A kereszténydemokraták hétfői gyűlésén a kancellárasszony háromnegyed órás beszédében ismertette, miért kellett a CDU-nak helyenként „fájdalmas kompromisszumokat” megkötnie, szavaiból viszont érezhetően egy kis keserűség áradt. Merkel beszéde végén elismerte, szívesebben folytatta volna a keresztény-liberális koalíciót, a jelen állás szerint viszont azt kívánja, hogy „az FDP-nek összejöjjön a következő választásokig”.

Ha csupán az utóbbi pár napot vennénk alapul, akkor akár arra a következtetésre is juthatnánk, hogy minden rendben van az FDP háza táján. A liberálisok vasárnapi pártkongresszusán lemondott a sokat kritizált egykori pártelnök Philipp Rösler, helyébe Észak-Rajna–Vesztfália hősét, Christian Lindnert választotta meg a liberális tagság, majdnem 80 százalékkal. Az új pártelnök az alapoktól kezdve szeretné újjáépíteni a pártot, valamint elmondta, „az FDP keserű időszakának ezennel vége van”. Kíváncsiak vagyunk, hogy a lendületes kezdet meddig tart ki.

Philipp Rösler a parlamenti választás bukásáért magára vállalta a teljes felelősséget: „nem sikerült összehoznom egy erős csapatot, és felráznom a pártunkat. Ez fáj számomra leginkább.” A vietnámi származású egykori pártelnök utódját útravaló gyanánt néhány jótanáccsal is ellátta, így például javaslatot tett a témák bővítésére. „Nem szabad, hogy csak egy nagy témánk legyen, ez túl kevés egy liberális pártnak”. Rösler az egy nagy téma alatt az adócsökkentést értette, ami az FDP központi – és már-már kizárólagos – programját képezte a 2009-es választási siker előtt, viszont ötletük később aztán belebukott a Merkellel folytatott koalíciós mérkőzésbe. Ezek után kis túlzásokkal kijelenthető, hogy az FDP nem csinált semmit négy évig.

Christian Lindnerben megvan a képesség ahhoz, hogy felrázza a padlóra küldött FDP-t. A harmincnégy éves politikus – Röslerrel szemben – a liberálisok fiatalítási hullámának egyik nagy ígérete, párton belül szép támogatottságnak örvend, illetve a sajtója is igen pozitív, ami nem mondható el elődjéről, akit félresikerült nyilatkozatai miatt szinte már a kezdetektől kipécéztek. Lindner első pártelnöki beszédében visszatérést hirdetett az alapvető liberális értékekhez: „legjobb értelemben vett individualizmus”, a piacgazdaság mindenhatósága, hatékonyság, polgári jogok és az „európai értelem” védelme.

A frissen megválasztott pártelnök erősen elhatárolódott az eurókritikus AfD-től, valamint a két néppárt alkotta koncerttől. „A koalíciós szerződés maga egy bizalmatlansági szavazás a polgárok ellen”- utalt Lindner a nagykoalíció által tervezett elektronikus adattárolási szabályozásokra. Az FDP-elnök szerint a „nagykoalíció védelmi állapotban dermedt meg”, a CDU és az SPD agendája pedig egy visszalépéssel ér fel, konkrétan említve a nyugdíjkedvezményeket, a vállalkozói terhek és az adók rejtett megemelését.