Svájcban maradnak a korlátlan menedzseri fizetések

Vasárnap urnához járultak a svájciak, hogy a menedzseri fizetések befagyasztásáról, a családi adókedvezmények kiterjesztéséről, valamint az autópálya-matrica emeléséről döntsenek. Az eredmény egy igen magabiztos, háromszoros nem lett, így minden marad a régiben az alpesi országban.

Háromszoros nem a vasárnapi referendumokon, háromszoros bukás a svájci baloldalnak. A közvetlen demokrácia mintaországában többek között arról kérdezték a svájciakat, hogy a svájci vállalatoknál az igazgatók fizetése az ugyanannál a cégnél fizetett legalacsonyabb fizetésnek legfeljebb tizenkétszerese legyen-e. Az úgynevezett 1:12-es javaslatot a fiatal szocialisták (JuSo) kezdték el propagálni, miután napvilágot látott az a hír, hogy a Novartis gyógyszeripari cég egyik korábbi vezetője, Daniel Vassela 72 millió frankos csekket vehetett fel végkielégítés gyanánt (mely összegtől aztán később elesett az óriási botrány miatt). A menedzseri fizetések korlátozásának zászlaja alá végül aztán gyakorlatilag az összes svájci baloldali párt és szakszervezet is betömörült, sikert azonban így sem értek el. Az 5,2 millió választásra jogosult svájci több mint 65 százaléka, valamint az összes kanton egyértelmű nemmel szavazott az 1:12-es javaslatra. A legszorosabb verseny három határ menti kantonban volt, Tessinben, Neuenburgban és Jurában, itt közel 50-50 százalékos volt az igenek és a nemek aránya.

Az elmúlt időkben igen népszerűek lettek Svájcban a szabad piac szabályozatlanságát felülíró népi kezdeményezések. Idén márciusban például az alpesiek arról döntöttek, hogy korlátozzák a cégvezetői bónuszokat és kifizetéseket. A fent említett Vassela-ügy mellett a UBS verte ki a biztosítékot, aki a pénzügyi világválság nyomán milliárdokat írt le veszteségként, csak azért, hogy aztán az állam egy kövér 52 milliárd dolláros mentőcsomaggal segítse ki a „bajba jutott bankot”. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ugyanennél a banknál a tavalyi évet 2,5 milliárd frankos veszteséggel zárták, és ugyanekkora értékben osztogattak szét bónuszokat a bank fejesei között az év végén. Hogy a gondolatmenetet ne szakítsuk meg, a következő esztendő top-témái között lesznek a minimálbér, valamint a munkanélküli-segély bevezetéséről szóló referendumok, természetesen mind a szociális kohézió jegyében. A kérdés pedig egyre égetőbb, figyelembe véve, hogy a svájci versenyszférában átlagosan negyvenháromszoros a különbség a cégvezető keresete és a svájci átlagbér között (pénzügyi világválság ide, vagy oda), míg ez az arány 1984-ben még csak hatszoros volt.

A vasárnapi referendum második fő kérdése a családi adókedvezmények kiterjesztéséről szólt, melyet viszont már maga az SVP kezdeményezett. A szocialisták azt szerették volna elérni, hogy azok a szülők, akik otthon nevelik gyermeküket, családi adókedvezményben részesülhessenek. A svájciak eme javaslatot 58,5 százalékban utasították el, egyedül Uriban, Schwyzben, valamint Appenzel-Innerrhodenben győztek az igenek. Az SVP viszont nem adja fel, értesülések szerint az adókedvezményre vonatkozó javaslatukat adóutalvány formájában szeretnék majd megvalósítani, melyet a szülők utazásra fordíthatnának.

Harmadik, és egyben utolsó kérdésként arról kellett dönteni, hogy emeljék-e az autópálya-matrica díját, melyből új utakat építhetnének, vagy sem. Svájcban egyféle matricatípus létezik, az egyéves (illetve 14 hónapos), mely 40 frankba, vagyis átszámítva valamivel kevesebb mint tízezer forintba kerül. A javaslat szerint ezt az összeget kellett volna 100 frankra felemelni, melynek következtében az állam átvállalná a kantonoktól a tervben lévő 400 kilométernyi autópálya megépítését. A tervezet elbukott, a svájciak 60,5 százaléka ellenezte a díjemelésre vonatkozó javaslatot. Érdemes megfigyelni, hogy a németnyelvű kantonoknál volt magasabb az igenek aránya, mely talán összefüggésben lehet azzal a ténnyel, hogy északkeleti szomszédjuknál a bajor CSU hamarosan keresztülviheti javaslatát, a külföldieket sújtó autópályadíj kapcsán.